Kulcsár István blogja

Terroristák akartak behatolni egy dániai újság szerkesztőségébe azzal a céllal, hogy ott túszokat ejtsenek. A rendőrség még időben elfogta őket. Kötelet is találtak náluk, azzal akarták gúzsba kötni áldozataikat. Ezt állítja egyik rádiónk tudósítója. Aki feletehetőleg csak arra gondolt, hogy a terroristák meg akarták kötözni túszul ejtett áldozataikat. Gúzsba kötni valakit ugyanis annyit tesz, mint a jobb karját a bal lábaszárához kötözni, ami rettendő fájdalmas. Nincs kétségem a terroristák elvetemültsége felől, de nyilvánvaló, hogy nem kínzási, hanem  valamiféle zsarolási céllal akartak túszokat ejteni.

„Jelenleg több, mint ezer, szigorú alkalmassági vizsgálatokon átesett magyar teljesít külszolgálatot, életüket (helyesen: életét; K. I.) kockáztatva” – állítja egyik napilapunk. Valójában ennél  jóval több magyar teljesít külszolgálatot, de kérdem én, hogy például a külszolgálatot teljesítő hírügynökségi tudósító Berlinben, vagy a nagykövet Stockholmban ugyan hol, miért kockáztatja életét? Magyarázat: a szerző itt még nem írja, csak később árulja el, hogy ő csak a külszolgálatot teljesítő magyar katonákra gondol. Bár speciel azok sem mindnyájan kockáztatják az életüket. Teszem azt, a Cipruson békefenntartó szolgálatot teljesítő katona, vagy pláne a NATO monsi parancsnokságán ugyancsak külszolgálatot teljesítő magyar tiszt végképp nem kockáztatja az életét, hacsak a közlekedésben nem. Más a helyzet természetesen Afganisztánban, meg talán még Koszovóban is, bár én – a cikkben idézett tábornoktól eltérően – még azokat sem nevezném hadszintérnek. És még egy szakkifejezés-bravúr: a napilap első oldalán ezzel a címmel harangozza be az írást: „56 óta az első éles tűzharc” Éles tűzharc? Miért, vannak életlenek is? Pesze vannak, de azokat hadgyakorlatnak nevezik.

Az államalapító Kim Ir Szen halálának 100. évfordulójának tiszteletére Észak-Korea mesterséges holdat bocsát fel – közölte déli híradásában egyik rádiónk. A koreai vezér azonban 1994-ben, azaz 18 éve hunyt csak el, tehát halálának 100. évfordulójáig még 82 év telik el. Most születésének a 100. évfordulójára emlékeznek.

Azon már egyre kevésbé csodálkozom, hogy sofőrnek nemcsak a hivatásos gépkocsivezetőt, hanem az „úrvezetőt”, illetve a villamosvezetőt is nevezik. Ám még ezek után is felkaptam a fejemet arra, amit az egyik televízió híradójában hallottam, nevezetesen, hogy „százöt sofőrt kaptak a rendőrök ittasságon a hét végén, hatvanan közülük biciklisták”. Ha így folytatjuk, hamarosan a játszótéren rollerozó óvodások is sofőrök lesznek.

„Hivők és világiak” ünneplik most – az egyik kereskedelmi televíziónk híradója szerint – világszerte húsvétot. Na ne! Gyengébbek kedvéért: a „világi” egyszerűen „nem papi személy”-t jelent. Ebből pedig egyrészt az következik, hogy a világiak nem hívők, másrészt, hogy a papok nem ünneplik a húsvétot.

„Renegát kommunista államnak” nevezi egy internetes portál Észak-Koreát. Nos, ha a ma még mindig Marxra és Maóra hivatkozó, de lényegében kapitalista Kínát neveznék így, azt még érteném. De miért renegát (hitehagyott, meggyőződését megtagadó) Észak-Korea? Ellenkezőleg: Kuba mellett, sőt, azt is megelőzve, ez ma az egyetlen ortodox kommunista ország a világon.

Úgy tűnik, alaptalanul vádol egyik napilapunk egy brit milliomost. Aszongya, hogy „tíz évet is kaphat annak a milliomosnak a lánya, akit csütörtökön rablás vádjában találtak bűnösnek”. A tudósítás részletesen beszámol arról, hogy mit, kivel, hol és miért rabolt a milliomoslány, de hogy a papa is elkövetett volna valamit, arra még utalás sincs az írásban. Nyilvánvalóan azért, mert – az írás első mondatától eltérően – ő maga nem,  csak a lánya rabolt.

Egyik rádiónk műsorvezetője nemigen gondolkozhatott, amikor a déli híradásban ezt mondta:  „Ma  nagypéntek van. A keresztények ma az egész világon Krisztus keresztre feszítésére emlékeznek.” A keleti keresztény egyházak mához egy hétre tartják a nagypénteket. Ők akkor nem keresztények, vagy esetleg nincsenek a világon?

Egyik rádiónk késő esti híradásában azt találta mondani a kommentátor, hogy a boszniai háború volt a  második világháború óta a legvéresebb háború. Téved. Nem kicsit, nagyon. Legalább egy nagyságrenddel. A boszniai háború halálos áldozatainak száma 100 ezer körül volt. (Természetesen ez is borzalmas.)  A koreai háborúban 5 millió ember vesztette életét, a vietnami háborúban 3 és 5 millió, a ruandai népírtás során elesett, megölt emberek számát 800 ezer és 1 millió közé teszik.

„A rezidensek akciójában részt vevő veszprémi ügyvédre” hivatkozik egyik napilapunk, nevét azonban elhallgatja. Ugyanazon az oldalán ír az újság a felcsúti polgármesterről, aki egyben az Orbán Viktor miniszterelnök által alapított futballakadémia igazgatója. A lap azonban az ő nevével is adós marad, noha máskor a hírekben szereplő személyek vezetéknevének legalább első betűjét még akkor is megírja, ha az illetők ellen vádat emeltek. Itt azonban nem az ártatlanság vélelméről van szó, hanem egyszerűen slampos szerkesztésről.

A napilapban megjelent hír címe: „Kimentett vitorlások”. A szövegben azonban csak egy hajóról esik szó. Igaz, ketten ültek benne. Őket mentették ki. A vitorlázókat. Legközelebb majd a vasútat tévesztik össze a vasutasokkal.

Kigyulladt a moszkvai piac raktára – jelenti egyik napilapunk. Valóban azt hiszi a szerző és a szerkesztő, hogy az orosz fővárosban csak egy piac van?

Cikket közöl egyik napilapunk egy úriembertől, aki szükségesnek tartotta neve elé odairatni, hogy dr. univ. A cikkben olvasható az az állítás, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov főtitkár leszámolt Lavrentyij Pavlovics Berija belügyi népbiztossal. Én ugyan nem javasolom, hogy az egyetem szenátusa fossza meg a szerzőt kisdoktori címétől, de mindenesetre figyelmükbe ajánlanám a következőket: 1. Hruscsov sohasem volt főtitkár, csak első titkár. 2. A jelzett időben (1956 júniusában) azonban még az sem volt, csak egyszerűen a központi bizottság titkára, első titkárnak három hónappal Berija letartóztatása után választották meg. 3. A jelzett időben a Szovjetunióban már kereken tíz éve nem voltak népbiztosok. Berija belügyminiszter volt. Ez persze a legkevésbé sem plágium. De azért a pontatlanság sem válik egy doktor becsületére.

Úgy látszik, képtelen vagyok belenyugodni, hogy az „amely” vonatkozó névmás eltűnik nyelvünkből. Nem televíziós pletykaműsorban, nem bulvárlapban, hanem egy állítólag szolid napilapban bukkantam a következő háromhasábos alcímre: „Városok és Volánok: akiknél 2012 december 31-én lejárt a közszolgáltatási szerződés”.  Te jó isten!

„A dromosz nevét, azt hiszem, 1996 körül tanulhatta meg a hétköznapi újságolvasó” – állítja egyik napilapunk. Miután jómagam nem is csupán hétköznapi újságolvasó,  hanem filológus végzettségű, két felsőfokú nyelvvizsgával bíró, hétköznapi újságíró létemre sem tudtam, mi az a dromosz, elkezdtem körbeérdeklődni. Hitvesem (ugyancsak nyelvész diplomát és két felsőfokú nyelvvizsgát a magáénak tudó újságíró) sem tudta. Végül találtam egy régészt (lásd mint fent: bölcsészdiploma, két felsőfokú nyelvvizsga), aki azt mondta, hogy a dromosz sírokhoz vezető földalatti folyosó. Mivel azonban a cikkben a Puskás Ferenc stadionról volt szó, ahol sírok nincsenek, legfeljebb régi sportdicsőségünk van eltemetve, ezek után kénytelen voltam az idegen szavak szótárához fordulni, ahonnan megtudtam, hogy ebben az értelemben a dromosz szoborsorok közötti folyosó. Mostantól fogva szégyelni fogom magam műveletlenségem miatt, hogy még annyit sem tudtam, mint egy átlagos újságolvasó. Talán több újságot kellett volna olvasnom.

Hol élnek a legidősebb emberek? Eddig úgy tudtuk, hogy a Kaukázusban. Egyik gazdasági hetilapunk cikkéből viszont az következik, hogy a Falkland (Malvin) szigeteken. A lap szerint ugyanis az 1970-es években „a hét-nyolc generációval korábban érkezett brit bevándorlók ellenállását megpuhítva javultak a gazdasági és közlekedési kapcsolatok is Argentina és a szigetek között”. Hány évesek lehettek akkor a hét-nyolc generációval korábban bevándoroltak? Csöndben gyanítom, hogy a szerző a hét-nyolc generációval korábban bevándoroltak leszármazottaira gondolt.

Tűzesetről számol be egyik rádiónk déli híradásában. Azt mondja a riporter, hogy „a tűz okáról vannak már fejlemények”. Sajnos fejleményei nem valamiről, hanem valaminek vannak. Ha ugyan vannak, mert például egy oknak egyáltalán nincsenek fejleményei.

Egyik rádiónk déli híradásában azt adják elő, hogy az izraeli kormány izraeli arabok és ciszjordániai palesztinok tüntetéseitől tart. Ebben a rádióban valószínűleg még nem értesültek arról, hogy legeslegújabban minden izraeli arab palesztin és minden ciszjordániai palesztin arab.

Alesz Mihalevics emigráns belarusz politikus nyilatkozik egyik napilapunknak arról, hogyan sikerült elmenekülnie hazájából a Lukasenko-rendszer üldözése elől: „Egy régi útlevéllel Oroszországon át – ezen a határon ugyanis nincs ellenőrzés – jutottam el Ukrajnába, ahol személyesen Karel Schwarzenberg külügyminiszter utasítására hat nap alatt kaptam menedékjogot.” Eszerint a cseh külügyminiszter csak úgy, ukmukkfukk utasítgathatja az ukrán kormányt? Nem lehet inkább, hogy Mihalevics Ukrajnából továbbjutott Csehországba, és ott kapott menedékjogot a cseh külügyminiszter közbenjárására?

Sportközvetítés egyik rádiónkban  a magyar-algériai kézilabda mérkőzésről. „Dobtak egy gólt az algírok” – jelenti be szomorúan a riporter. Miután a magyar válogatottal játszottak, szerintem azt is mondhatná, hogy az ellenfél dobott egy gólt a budapesteknek.

Egyik magazinunk szerzőjével akartok polemizálni. Ő ezt írja: „A feleségemtől évekkel ezelőtt elváltam. Nem volt szép ügy, de melyik válás az, kérdezem én – polemizált A. Péter…” Én azt illetően polemizálnék (vitatkoznék) a szerzővel, hogy jól használja-e a polemizálni igét.  Riportalanya ugyanis az idézett két mondatban nem polemizált, hanem lamentált.

Egyik rádiónk déli híradásában azt hallottam egy kommentátortól (felvételről, vagyis ez nem élőben elhangzott, tehát kijavíthatatlan nyelvbotlás volt!), hogy egy bizonyos kérdésben Románia és Bulgária a múltban számos dokumentumokat írt alá. Én már sok, sőt, rengeteg nyelvtani hibákon értem ezt a rádiót, de ilyen durvát még nem hallottam. Szerkesztenek ott egyáltalán?

Riport egyik televíziónkban Carl Lutz emléktáblájának koszorúzásáról. A riporter elmondja, hogy a svájci diplomata 1945 áprilisáig folytatta zsidómentő tevékenységét. Ezt azonban nem tette, nem is tehette, mivel ő Budapesten (egész pontosan: Budán) tartózkodott, a magyar főváros felszabadítása (megszabadítása, elfoglalása – nem kívánt törlendő) viszont 1945. február 12-én befejeződött.

Ki találta fel a megsemmisítő táborokat? – erről értekezik egyik napilapunk publicistája. „A spanyolok alkalmazták legelőször Kubában a XIX. század végén, s a búrok hasznosították az ezzel kapcsolatos ismereteket Dél-Afrikában.” Valójában éppen az ellenkezője történt: a második angol-búr háború alatt és után az angol gyarmatosítók zárták koncentrációs táborokba a búr harcosokat, valamint nőket és gyermekeket.

A nukleáris terrrorizmus megelőzéséről tárgyalnak a világ államfői a dél-koreai fővárosban. Erről beszámolva egyik rádiónk déli híradásában a kommentátor elmondta, hogy „minden érkezőt alaposan átvizsgálnak”. Minden érkezőt? Látom lelki szemeimmel, amint Barack Obamával levetetik a cipőjét, míg Dmitrij Medvegyevet, akinél megcsörent a mágneses kapu, az erre szolgáló fülkében diszkréten gatyára vetkőztetik.

Tudósítás egyik napilapunkban. A címe: „Ötvenezer dollár minden áldozatért”. Az első mondat így kezdődik: „Minden egyes meggyilkolt hozzátartozójukért 46 ezer dollárt kaptak azok az afgán családok…” Lehet, hogy az 50 ezer dollár csak a bruttó összeg volt, és abból még levontak 4 ezer dollár áfát vagy egyéb adót?

Egíy részeg garázda fegyverrel fenyegette meg a rendőrjárőrt, mire az egyik rendőr rálőtt, megsebesítette. A kereskedelmi televízió híradójának híre eddig rendben is van. Ám ami ez után következik!… „A rendőrség kérvényezi a férfi előzetes letartóztatását.” Van fogalma a riporternek arról, hogy ki, kinek és mikor nyújt be kérvényt? (A válasz: nincs.)

Egy magyar faluba megjöttek a gólyák, méghozzá két héttel a szokásos idő előtt. Ezzel a nagyszerű hírrel lepte meg egyik kereskedelmi televíziónk esti híradója a nézőket. A gólyák több részletben jöttek. „A pár hím tagja jött előbb, szerelme pedig a következő napon” – hallhattuk a riportertől. Hogy mennyire van szerelme  (és nem párja) egy madárnak, azon talán el lehet töprengeni, de azon, hogy a him tag elmondott szövegben hímtagnak hangzik, azon aligha érdemes. Vagy lehetséges, hogy a riporternő csak a fogalmat ismeri, magát a szót nem?

Egyik napilapunk idézi Tarcisio Bertone bíborost, akit a pápa államtitkárának nevez. Saját államtitkára azonban még a pápának sincs, legfeljebb Fülig Jimmynek, bár hogy egészen pontos legyek, ő nálamtitkárnak nevezi. Őeminenciája a Szentszék államtitkára (külügyminisztere).

Egyik hírügynökségünk jelenti: „Garázdaság miatt elzárásra ítélte a bíróság azt a tállyai nőt, aki a rendőrökre uszította kutyáját – közölte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.” Ezek után már csak mindössze néhány kérdés marad nyitva: 1. Melyik bíróság ítélkezett a nő ügyében? 2. Milyen időtartamú elzárásra ítélték a nőt? 3. Milyen fokozatú büntetés-végrehajtási intézetben kell letöltenie büntetését? (fogház, börtön, fegyház) 4. Mi köze egy bírósági ügyhöz a rendőrségi szóvivőnek?