Kulcsár István blogja

„Mitt Romney republikánus szenátorra elhúzódó és drága kapmány vár” – írja elsőoldalas főcímében, majd cikkében is (igaz, ott már csak volt szenátor) egyik napilapunk. Ami az elhúzódó és drága kampányt illeti, az valószínű. Romney egyébként elég gazdag ahhoz, hogy a drága kampányt végigvihesse. Viszont csak úgy szenátor, mint azok a magyar parlamenti képviselők, akik annak nevezték magukat. Sőt, még úgy sem. Romney ugyanis soha életében nem volt még kongresszusi képviselő sem, nemhogy szenátor. 1994-ben ugyan megpróbált indulni Massachussetts állam egyik szenátori helyéért, ám alulmaradt Edward Kennedyvel szemben.  De – vígasztalásképpen – Massachussetts állam kormányzója azért valóban volt korábban.

Egyik rádiónk déli híradásában ismertetett egy több éves bírósági ügy végén kihirdetett ítéletet. Eszerint egy városunk polgármesterét, akit ingatlanokkal kapcsolatos visszaéléssel vádoltak, a bíróság felmentette. A riporter azomban elfelejtette közölni (ha ugyan egyáltalán ismeri a különbséget), hogy bizonyítottság, avagy bűncselekmény hiányában mentették fel a polgármestert. Ami pedig egyáltalán nem mindegy.

Egyik rádiónk déli híradásában azt közölte, hogy a horvátok háromnegyede támogatta az ország EU-csatlakozását. Hát kérem, először is, csak a kétharmada. Másodszor nem a horvátok, hanem csak a szavazásban részt vettek kétharmada. A szavazásban pedig a jogosultaknak csak kevesebb, mint a fele, egész pontosan a 44 százaléka vett részt. Természetesen ez is üdvözlendő tény, de azért nem árt vigyázni az arányokra..

Kézigránát robbant egy garázsajtóra függesztve – értesülhettünk egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójából. Szó szerint idézem a műsorvezetőt: „Szinte minden megsemmisült”. Szinte minden és megsemmisült? Ezt talán atomtámadás után lehetne elmondani, nem? Összeomlottak netán a környékbeli házak, vagy legalább bedőlt egy-egy faluk? Ha már az sem, legalább az ablakok betörtek? Totálkárosak lettek az utcában parkoló autók? Kiszakadtak helyükből a közeli villanyoszlopok?A rendőrségi szóvivő elmondta (de a saját szemünkkel is láthattuk), annyi a kár, hogy három gépkocsi könnyebben megsérült, és egy kis lyuk támadt az útburkolatban.

„Ma érkeznek haza a szudáni túlélők” – olvasható egyik napilapunk tudósításának címében. Meglepő! Kinek és mit kellett túlélnie Szudánban? Eddig ugyanis erről mit sem olvashattunk ebben az újságban. (De a többiben sem.) Aki a válaszra kíváncsi, olvassa tovább: „Valószínűleg egy menetrend szerinti repülőjárattal érkeznek ma Magyarországra az etiópiai merénylet magyar túlélői.” Öröm az ilyen figyelmes szerkesztés és korrektúra!

Etiópiában a magyarokat is magába foglaló csoport néhány tagját a terroristák/rablók szabályosan kivégezték – hallottam nem is egy, hanem két televíziónk híradójában.  Szabályos kivégzésre azonban bírói ítélet alapján kerül sor, állami ítéletvégrehajtó kapcsolja be a villanyszékben az áramot, vagy kivégzőosztag lövi főbe az elíéltet stb., utána orvos jelenti a halál beálltát az ügyésznek/bírónak stb. Ezeket a szerencsétleneket viszont egyszerűen (hidegvérrel) lemészárolták.

A Costa Concordia katasztrófájáról beszámolva egyik napilapunk a 2. oldalán azt írja, hogy a Külügyminisztérium szerint tizenkét magyar volt a hajón, közülük kettőről továbbra sincs hír. Ugyannak a lapszámnak a 3. oldalán viszont arról olvashatunk, hiogy a kuxushajó személyzetének hat magyar tagja közül öten már hazaérkeztek, épségben megkerültek a magyar utasok is, és eddig csupán az egyik, zenészként a Costa Concordián szolgált magyar zenésszel nem sikerült még kapcsolatba lépni. Vagyis: egy, a hajón utazó magyar sorsa bizonytalan. Hát akkor egy magyarról nincs hír, vagy kettőről? Úgy látszik, egy honfitársunk a 2. és a 3. oldal között elveszett.

Szokatlan tömegmegmozdulásról ad hírt egyik rádiónk déli híreiben. Eszerint Romániában tiltakoztak a mentőszolgálat államosítása mellett. Ez merőben új. Eddig ugyanis a tömegek csak valami ellen tiltakoztak. Még Romániában is.

Angela Merkel német kancellár magánbeszélgetésen fogadta Christine Lagarde-ot, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatóját – jelenti egyik hírügynökségünk. Vajon miről csevegtek? Nyilván  elpanaszolták egymásnak, hogy nincs egyetlen rendes rongyuk sem, amelyet felvehetnének, megvitatták, hogy ki milyen göncben megy a holnapi fogadásra, esetleg konyhai recepteket cseréltek, netán szidták az egyre ostobábbá váló televíziót. Merthogy ilyen témák jönnek elő két hölgy magánbeszélgetésében. Arról azonban nem adnak ki közleményt. Ezért vélem úgy, hogy a német kormányfő és az IMF első embere feltehetően nem hivatalos, netán négyszemközti megbeszélést folytatott. A diplomáciai protokollban magyarul így hívják.

Az éjszaka gránátot helyeztek egy villa előtt parkoló autó alá a svábhegyi Eötvös utcában – így egyik kereskedelmi televíziónk híradójának félrevezető híre. Eötvös utca van a budapesti Terézvárosban, Rákospalotán, Rákoscsabán, Rákoshegyen, Kispesten, Pestszenterzsébeten, Budaokon, Soroksáron, de a Svábhegyen speciel az Eötvös út található. A riportban bemutatott tárgyat pedig nevezhetjük robbanószerkezetnek, pokolgépnek, de hogy nem gránát, azt a hozzá nem értő is láthatta.

Az eddiginál szigorúbb büntetés vár azokra a prostituáltakra, akik tiltott helyen kéjelegnek – közölték egyik kereskedelmi televíziónk híradójában. Kérdésem: hol van szabályozva, hogy az örömlányoknak hol szabad (és hol tilos) kéjelegniük, vagyis azt csinálniuk, amiért megfizetik őket? Természetesen sehol. A szabályozás, illetve bizonyos helyek (főútvonal mentén, iskola, templom közelében stb.) tiltása nem a kéjelgés, hanem a strichelés (félreérthetetlen felajánlkozás) színhelyére vonatkozik.

Keresik a kórházi sorozattolvajt – adja hírül egyik napilapunk mai számában. A tolvajt viszont – mint erről egyik hírügynökségünk és legalább egy televíziónk is tegnap este beszámolt – már tegnap elfogták a gyöngyösi kórházban, Lehet hogy ez a napilap tegnapilap?

„Elfogták az álbeteg-rablót” – olvasom egyik kereskedelmi televíziónk esti híradója riportjának élén. A hiba kettős: 1. A szóban forgó személy nem támadta meg betegtársait, nem erőszakkal vette el pénzüket, irataikat, hanem suttyomban, aztán eltűnt a kórházból. Vagyis nem rabló, hanem tolvaj. (Ami nagy-nagy különbség. A büntetés kiszabásánál is.) 2. A kötőjel az adott esetben értelemzavaró. Az álbeteg-rabló ugyanis az az ember, aki álbetegeket rabol.

Egyik bulvárlapunk beszámol arról, hogy elhúnyt Oroszország legmagasabb embere, aki egy szentpétervári kommunális lakás egyik szobájában élt.  Ez félreértés, pontosabban: fordítási hiba. Nálunk ugyebár nincs olyan fogalom, hogy kommunális lakás, illetve ha valaki megpróbálja kitalálni, hogy mi lehet az, nyilván arra jut, hogy önkormányzati lakás. Pedig a kommunalnaja kvartyira oroszul társbérleti lakást jelent.

Hamarosan ítélet születhet a gyáli gyilkosság ügyében a „Pest megyei bíróságon”. Erről tájékoztatja a nagyérdeműt egyik hírügynökségünk. Én viszont úgy tudom, hogy a parlament döntése értelmében 2012-ben megyei törvényszék az eddigi megyei bíróságok elnevezése. Nem fogják kitalálni, honnan tudom! Ugyanennek a hírügynökségnek nem is egy korábbi jelentéséből.

Egy internetes portál szerint P. Gy. államtitkár szerint „nem kell az IMF-ügynek nagy jelentőséget keríteni”. Hát jó, mi se kerítsünk nagy feneket annak, ha valaki összekever két kifejezést („nagy feneket kerít” és „nagy jelentőséget tulajdonít”).

„Az észak-koreai agressziót jól példázzza, hogy két ízben hajtottak végre nukleáris robbantást” – ezzel a megállapítással lepte meg nézőit egyik kereskedelmi televíziónk. Ha ugyanis emlékezetem nem csal, az egyetlen számon tartott agresszióra Észak-Korea 1950-ben szánta el magát, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsa el is ítélt. Akkor viszont Phenjannak még nem volt nukleáris fegyvere. Hogy aztán vannak-e ma Észak-Koreának agresszív szándékai, arról persze lehet vitatkozni.

Bíróság elé állítottak (Magyarországon) egy férfit, aki hosszú pengéjű (bozótvágó) késével megölt két személyt. Egyik kereskedelmi televíziónk híradója a kést machetának, a gyilkost machetásnak nevezi. Íme, globalizálódó világunkban már a trópusokon használatos vágóeszköz is mindennapos lett hazánkban. De a machete még ettől sem lesz macheta.

Egy ausztrál kempingben „egy közelben állomásozó kengurucsapat” támadt egy kislányra – hallom egyik kereskedelmi televíziónk híradójában. Most már csak az a kérdés, hogy a kenguruk csak ideiglenesen állomásoztak a közelben, vagy állandó garnizonjuk van ott?

Oroszországi bűncselekmény egyik magazinukban. „Az ékszerrablás szervezője az észak-oszétiai Mahmud Ilijev volt…A pisztolyokat a szintén ingusföldi Ruszlan Balkojev vásárolta.” Ehhez hozzáfűzni is nehéz valamit.

Az idén ünnepli II. Erzsébet trónra lépésének 50. évfordulóját – közli egyik kereskedelmi televíziónk híradója. Erzsébetet 1952-ben koronázták meg, azaz 60 esztendeje. Nem felségsértés ugyan, de azért a pontosság sem árt.

Kereskedelmi tévé riportja a 2012-őt köszöntő siófoki futásról. „A versenyt a tűzoltók teljes menetfelszerelésben futották végig.” A tűzoltóknak van fecskendőjük, létrájuk, sisakjuk, szekercéjük, gázálarcuk stb., de menetelni – a katonáktól eltérően – nem szoktak.

Václav Havel gyászszertartása idején egész Csehországban félreverték a harangokat – állította egyik közszolgálati televíziónk híradója. Ki van zárva! A harangokat árvíz, tűzvész esetén verik félre figyelmeztetésként, riasztásként. És az egészen másként hangzik (mert akkor másképpen húzzák a harang kötelét), mint a lélekharang, ami valakinek az elhunyta alkalmából szól.

„Túl nagy jelentőséget nyilvánítanak az ajándékoknak…” – magyarázza egyik kereskedelmi televíziónk riportere. Jelentőséget legfeljebb tulajdonítani lehet az ajándékoknak, a nyilvánítás egészen más.

Tudósítások a különféle tv-csatornákoin a Parlament előtti tüntetésről. Szinte valamennyiben elhangzik, hogy a tüntetőket (ellenszegülőket, képviselőket stb.) a rendőrök rabomobilba ültették, és elvitték a helyszínről. A rabomobil speciális, rabok szállítására kiképzett vagy átalakított, rácsos ablakú vagy ablaktalan gépjármű. Ezzel szemben – mint láthattuk – az előállítandókat személygépkocsin vagy minibuszban szálltották el a helyszínről.

Egyik kereskedelmi tévénk riporterétől még azt is hallottam, hogy „míg idekint rabosít a rendőrség…”. A rabosításnál a delikvenst elölről, két oldalról lefényképezik, ujjlenyomatot vesznek tőle stb. Ezt a Kossuth Lajos téren, „tábori” viszonyok között élég keserves élett volna megejteni. Nevezetteket (lásd mint fent) gépkocsba ültették és bevitték a Gyorskocsi utcába. Az sem kellemes, de még nem rabosítás.

Hogyan tölti a karácsonyt a fegyházban Marinko? – erről tudósítja olvasóit egyik heti magazinunk, amely következetesen így is emlegeti „riportalanyát”. Mondanám, hogy nevezettnek Magda a becsületes, mármint a családi neve, de tartok tőle, hogy egy többszörös rablógyilkosnak még a neve sem becsületes. Keresztnevén, Marinkónak pedig nyilván csak a cimborái emlegetik. Meg ez a magazin.

„Tíz lóval ügettek végig Szeged utcáin” – magyarázta el egyik közszolgálati televíziónk híradójának riportere egy állatvédő csoport akcióját. Csak a vak nem látta, hogy a lovasok  lassú lépésben haladtak. Még szerencse, hogy a riporter nem gallopról vagy vágtáról beszélt.

Ezt adja egyik hírügynökségünk a boszniai látogatáson tartózkodó magyar köztársasági elnök szájába: „Ha ugyanis Boszniában megszűnik a béke, az pillanatokon belül eszkalálódik…” Vajon van-e annál kívánatosabb, mint hogy a béke eszkalálódjon?

„Un rosszabb lesz az apjánál” – vélekedik egyik napilapunk. De jóban vagytok vele, drága kollégáim, hogy így emlegetitek! Legközelebb majd Nicolas-t vagy Barackot fogja minősíteni ez az újság? Merthogy az új észak-koreai vezetőnek, Kim Dzsong Unnak az Un nem a családi, hanem az utóneve (given name), pontosabban az utónevének is csak része. Ilyen alapon például Mao hajdani kínai elnököt Tungként lehetne emlegetni.

Egyik napilapunk szerint „ezt tanulta Kim Dzsong Il Irak inváziójából: egy rakétákkal és atomfegyverekkel felszerelt államot megtámadni felettébb kockázatos”. Valóban? Hát Iraknak volt atomfegyvere?