Kulcsár István blogja

Egyik napilapunk azt állítja, hogy „a Magyar Vöröskereszt napi több mint 1800 véradót toboroz országszerte szervezett véradásain”. Én pedig azt állítom, hogy ennek a napi több mint 1800 véradónak az igen nagy hányadát a Vöröskereszt nem most, naponta toborozza, hanem ezek az emberek már jó ideje rendszeres véradók.

A „magyar CIA”-nek nevezte egyik kereskedelmi televíziónk esti híradója a most létrejöbő NIBEK-et (Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemező Központ). Ebben a televízióban vagy gőzük sincs arról, hogy mi a CIA hatásköre, vagy abszolút nem értik, hogy mi lesz a NIBEK-é. A CIA „iparengedélye” ugyanis kizárólag külföldi kémkedésre (esetleg diverziós tevékenységre, de mindenképpen külföldire) szól, míg az új magyar szerv a hazai bűnügyi (meg netán egyéb) információkat fogja gyűjteni és elemezni.

Egyik rádiónk déli híradásából arról értesülhettek a hallgatók, hogy „hajnaltól sorakoznak az emberek a kairói és az alexandriai választókerületek előtt”. Bár valóban sok minden nem világos a mostani egyiptomi választások körül, de hogy a polgárok nem a választókerületek, hanem a szavazóhelyiségek előtt állnak sorban, azt innen, Budapestről is bátran ki lehet jelenteni..

Egyik napilapunk online kiadása hírül adja, hogy egy Pakisztánt ért támadás áldozatainak „nagy száma arról árulkodik, hogy a NATO helikopterei és vadászgépei nehéztüzérséggel csaptak le a pakisztáni állásokra”. A cikk viszont arról árulkodik, hogy szerzőjének fogalma sincs arról, mit neveznek nehéztüzérségnek. A NATO-ban a 155 mm-es és annál nagyobb űrméretű lövegek számítanak nehéztüzérségi eszköznek. Olyan helikoptert vagy vadászgépet pedig, amely ekkora löveggel van ellátva, még öregapám sem látott.

„Fel akarták gyújtani a képviselő házát” címmel közöl hírügynökségi jelentést egyik napilapunk. A tudósításban az olvasható, hogy „Esztergomban P. Gy. fideszes képviselő házának ablakát valamilyen folyékony anyagot tartalmaz tárgyal megdobták”. Oké, de hol itt a gyújtogatás? Mert igaz, a folyékony anygot tartalmazó tárgy természetesen lehetett Molotov-koktél, de lehetett például málnaszörpös palack, vagy vizeletet tartalmazó üveg is.

Újabban divat egyes televíziókban visszaböfögni a már agyontálalt sztorikat. Először jön a bűncselekmény elkövetőjének rendőrségi őrizetbe vétele, két nappal kéőbb pedig az a hír, hogy az illetőket a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. Friss példa: a soroksári töltőállomáson történt lövöldözés tettesei a riport „hősei”. Előbb a biztonsági őrökre lőttek rá, azután az őrizetbe vételükre érkező kommandósokra. Ez hír. Most, 48 órával később viszont arról számolt be egyik kereskedelmi televíziónk esti híradója, hogy a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte ezeket a veszedelmes bűnözőket. Gondolom, ez magától értendő. Hír szerintem legfeljebb csak az ellenkezője lehetett volna, az tudniillik, hogy a bíróság elutasította a rendőrség előzetes letartóztatásukra vonatkozó javaslatát.  (V. ö. „Nem az a hír, ha a kutya megharapja a postást, hanem az, ha a postás harapja meg a kutyát.”)

Egyik hírügynökségünk azt adja a kormányszóvivő szájába, hogy a kormány a Nemzetbiztonsági Hivatal segítségét kérte a forint elleni esetleges támadás felderítéséhez. Vajon a hírügynökség nem tudja, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal már jó ideje Alkotmányvédelmi Hivatal néven működik? Azt már nem is merem feltételezni, hogy ezt az a szóvivő ne tudná, akinek kormánya a hivatalt átkeresztelte volt. Egyik napilapunk publicistája közben azt írja, hogy bevonják a nemzetbiztonségi szakszolgálatokat is a forint elleni spekulációs támadás felderítésébe. Holott Nemzetbiztonsági Szakszolgálat csak egy van (többes száma ezért nincs), és mert egy állami hivatal, nagy kezdőbetűvel kell írni.

Római császárnak nevezi egyik gazdasági hetilapunk II. Rudolfot. Lehetséges akkor, hogy például Tiberius vagy Vespasianus  – mintegy kölcsönösségi alapon – német császár volt? Maradjunk annyiban: Rudolfot német-római császárként koronázták meg. Nem teljesen mindegy.

Vetélkedőt rendeztek magyar középiskolás diákoknak a holokauszt történetéből. Mint egyik napilapunk beszámol róla: „eredményhirdetésre a jövő év január 17-én kerül sor – 1944-ben ezen a napon látták Wallenberget utoljára Budapesten”. Eszerint Wallenberg még a német megszállás előtt mentette az üldözött zsidókat, mi több, még a német megszállás előtt veszett nyoma? Szeretném, de nemigen merem remélni, hogy ez csak a melléütés, figyelmetlenség a szerző és a szerkesztő részéről (van ott egyáltalán szerkesztő?), nem pedig tudatlanság.

Vajon melyik Ersébetről nevezték el az új étkezési jegyet? – töpreng vezércikkében egyik napilapunk, és az esélyes névadók között említi Árpádházi Szent Erzsébet királynét. A hölgy ugyan így is jó partit csinált, de királyt azért nem sikerült kifognia férjül magának. Törvényes ura Lajos türingiai őrgróf volt.

Rutinszámba menő eset: egy cikk címében más olvasható (figyelmetlenségből? tudatlanságból?), mint amiről a cikkben szó van. Most például egy hírügynökségi jelentés beszámolt arról, hogy két éven belül minden rendőr-főkapitányságon ki kell alakítani kiskorúak kihallgatására alkalmas helyiséget. A továbbiakban változtatás nélkül átvett hírügynökségi tudósításnak egyik napilapunk ezt a címet adta: „Gyerekszobák minden őrsön”. Vajon a címadó valóban nem tudja, hogy mi a különbség egy főkapitányság és egy őrs között, hogy minden egyes főkapitányság (budapesti és húsz megyei) illetőségi területén tucatnyi, ha ugyan nem több tucatnyi rendőrőrs működik?

A szerb-magyar zöldhatáron lebukott bangladesi férfit mutat egyik kereskedelmi televíziónk riportműsorában. „Rejtély – állapítja meg a kommentátor – hogyan jutott el a Távol-Keletről Szerbiáig.” Majdnem akkora rejtély, mint az, miért hitte a kommentátor, hogy Banglades a Távol-Keleten van?

„Szolid eredménnyel zárult B. A. Zenei Antikváriumának a Liszt-bicentenárium tiszteletére rendezett szombati árverése. 191 tételt vittek kalapács alá, s annak negyede kelt el, többnyire kikáltási áron.” Ezzel kezdődik egyik hírügynökségünk jelentése. Nem forgatom ki a szót, ha úgy összegzem az aukció eredményét, hogy a tételek háromnegyede az antikvárium nyakán maradt, az egynegyedét ugyan elvitték, de csak kikiáltási áron, mert senki sem licitált rájuk tovább. Ha ez a szolid eredmény, akkor mit nevezne a hírügynökség leégésnek?

Egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában elhangzott, hogy a vízi mentők hajósokat mentettek ki a ködös-viharos Balatonból. Részletesebben: horgászokat, csónakosokat. Ezek azonban amatőrök, míg hajósnak lenni (folyón, tavon, tengeren) foglalkozás. Ergo: attól, hogy valaki hajózik, még nem hajós.

Utoljára a fukusimai erőmű robbantásakor került ki jód-izotóp – adta elő egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójának műsorvezetője. Eddig nem is tudtuk, hogy a japán atomerőművet felrobbantották. Még jó, hogy nem dobtak rá atombombát.

„Hazudik rólunk a német sajtó” című cikkében azzal vádolja egyik napilapunk cikkírója Dalos Lászlót, hogy félretájékoztatja a német sajtót a magyarországi politikai helyzetről. Amikor ez a cikk napvilágot látott, Dalos László már több mint egy hónapja halott volt. Csakhogy ez nem is egyszerű kegyeletsértés, hanem visszamenő hatályú hazugság. Dalos fordított operaszöveget, írt versbetéteket, olykor még színházi tárgyú cikkeket is, de politikával bizonyosan nem foglalkozott. Különösen agg korában nem. Október 10-én 87 éves korában érte a halál.

Úgy látszik, minden létező igével össze lehet már kapcsolni a be igekötőt. Egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában most azt hallottam, hogy egy autót behiteleztek. Feladom.

India – számol be róla egyik hírügynökégünk – új, nagy hatósugarú rakétát tesztelt. Hatósugara egy repülőgépnek lehet: azt a maximális távolságot nevezzük így, ameddig egy gép leszállás nélkül képes elrepülni, majd visszatérni bázisára. Ezért sugár: oda-vissza. Egy rakétának azonban hatótávolsága van. Ez az a legnagyobb távolság, amelyre egy rakétát el lehet juttatni. (Vagyis az indítás helyétől a becsapódás helyéig tartó távolság).  Ha ugyanis a rakéta visszatérne kiinduló pontjára (mint a repülőgép teszi), akkor nagy-nagy baj lenne.

Leégett a világ legnagyobb hajója. De ez nem az Allure Of The Seas, vagy a Queen Elizabeth II., hanem a Szergej Abramov. Méghozzá a moszkvai folyami kikötőben égett le. Az ember el sem tudja képzelni, hogy a hajó amelyen – egyik napilapunk online kiadása szerint másfélezer négyzetkilométeren tomboltak a lángok – hogyan fért el a Moszkva-folyón? Budapest területe kb. 500 négyzetkilométer. Az Abramovon pedig háromszor ekkora területen pusztított a tűz. Lehet esetleg egy kilo-val kevesebb?

Kezdem megszokni, hogy valaki valakit beelőz (magyarul: megelőz), valamit bevállal (magyarul: vállal), most a be igekötő még cifrább alkalmazásával találkoztam. Egyik internetes portálunk írja G. P.-ről, hogy bekönnyezett. Nagyon ódivatúnak tűnnék, ha azt javasolnám, hogy ez utóbbi helyett használjuk inkább a „könnyes lett a szeme”, vagy a „könnybe lábadt a szeme” kifejezést?

Nem ártana, ha a bemondók és a riporterek tisztában volnának – legalább a gyakrabban előforduló – idegen nevek és szavak helyes kiejtésével. Egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában például azt hallhattuk, hogy a Liszt Ferenc repülőtéren egy Bőing-737 mintájú repülőgép nekiütközött egy másik Bőingnek. Holott az amerikai repülőgép-cég és gyártmányai nevét bóingnek ejti, aki nem tudálékos. A bő ing nem a repülőgépgyártás, hanem a ruházkodás körébe tartozik. Egyik rádiónk reggeli hírműsorában pedig diplomáciai demarszról beszélt a bemondó. Aki bizonyára azt hitte, hogy a demars szó német, angol, netán latin eredetű, és ezért az s-et ott sz-nek kell ejteni. Miközben ez a szó francia: démarche.

„A texasi kormányzó…minden országtól megvonná az amerikai segélyeket” – írja egyik napilapunk, és mindjárt kommentálja is: „Láthatóan nem zavarta, hogy az atomfegyverekkel rendelkező közép-ázsiai ország így gyorsan az iszlám szélsőségesek kezére kerülne.” De ehhez még egy akkora földrengés is kellene, amely a közel-keleti Izraelt Közép-Ázsiába repítené.

„Megkezdődtek a karácsonyi előkészületek a világon mindenütt” – közli magától értetődő természetességgel egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójának riportere. Nyilván így is van. Különösen az olyan, karácsonyt üneplő keresztény országokban, mint például Szaúd-Arábia, Thaiföld vagy Izrael.

A mendemonda szerint Nobel-díjat kap az első férfi, aki gyermeket szül. Ha igaz lenne az, amit egyik napilapunk publicistája ír, Ilich Ramirez Sanchez joggal tarthatna igényt a magas díjra. A cikkben ugyanis ez olvasható. „…a fél világot bejáró terroristát…Kádárék „vendégül látták” Budapesten. Átmeneti állomás volt ez Nyugat-Európába tartva, két segédjével, a később neki gyermeket nemzett német Magdalena Koppal…” Vagyis a hölgy gyermeket nemzett a Sakálnak.

Jeles publicistánk írja egyik napilapban (igaz, nem publicistai minőségében, hanem olvasói levélben): „Kis lépés az űrhajósnak, hatalmas lépés az emberiségnek” – kommentálták az amerikaiak a holdra szállást.” Az idézet pontatlan. Helyesen: „Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” És nem az amerikaiak kommentálták emígy a Holdra lépést, hanem maga a Holdra lép első ember, Neil Armstrong űrhajós mondta abban a pillanatban, amikor az égitest felületére lépett.

Azt mondja egyik közszolgálati televíziónk esti híradójának műsorvezetője, hogy Cannes-ban találkozik a német és a francia elnök. Aligha. Németország (szövetségi) elnökét ugyanis Christian Wulffnak hívják, míg a francia elnök, Nicolas Sarkozy német tárgyalópartnere – most Cannes-ban, de máskor is – Angela Merkel (szövetségi)  kancellár.

Egyik napilapunk képaláírásából: „A Sencsou-8 az egy hónapja a világűrben keringő Tienkung-1 (Tiangong) űrállomás-modulnál köt ki, és ott előkészíti a kínai űrkutatás jövő évi programját.” Én, naív eddig  abban a tévhitben éltem, hogy a kínai űrkutatás jövő évi programját Pekingben, de mindenesetre Kínában, a Földön készítik elő!

Természetesen lehet vitatkozni azon, hogy mi való egy alapvetően politikai, gazdasági és kulturális híreket közlő hírügynökség hírfolyamába és mi,  mindamellett úgy vélem, mégis inkább egy ornitológiai szakfolyóiratba és nem egyik hírügynökségünk hírfolyamába való a következő jelentés: „A harkálypintyek mégsem olyan okosak, mint korábban gondolták  – állapították meg osztrák kutatók madarakkal végzett kísérleteik eredményeként.”