Kulcsár István blogja

A belga R. D. megveszi az Újpest NB I.-es klubot – és mint egyik napilapunk hírül adja –, „a kezdetekben sokat lesz Budapesten, de hosszabb távra kinevez egy képviselőt, legkésőbb télre kiderül az új klubigazgató személye, aki mindkét nyelvet jól beszéli.” Vagyis jól beszél mind magyarul, mind belgául. Hurrá!

A Szovjetunióról mondták korábban, hogy a korlátlan lehetetlenségek országa. Úgy látszik, ez az utódállamaira is érvényes, például Ukrajnára, ahol egy halott feltámadt, mindenestre részt vett és díjat vett át egy ünnepségen. Legalábbis ezt adta hírül egyik távirati irodánk. Íme a gyöngyszem: „…Orosz Ildikó, a beregszászi főiskola elnöke vázolja a Limes Társadalomkutató Intézet megalakulásának körülményeit és bemutatja a műhely alapítójának, a nemrég elhunyt Soós Kálmánnak, a főiskola alapító rektorának a munkásságát. Ez után Kocsis Károly, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa posztumusz Arany János-díjat ad át Soós Kálmánnak…” Ilyen alapon akár a díj névadójának, Arany Jánosnak is lehetne díjat átadni.

Azt állítja egyik napilapunk, hogy Mihály, az exkirály „Romániába már 2001-ben hazaköltözött.” Másutt viszont azt olvasom, hogy az emigrációból „1992-ben térhetett vissza először Romániába”. Ez a másutt nem másutt, hanem az újságnak ugyanazon az oldalon olvasható.

Bírósági tudósítás egyik rádiónk hírműsorában. A tudósító beszámol arról, hogy bíróság elé állítottak egy férfit, aki lövöldözött egy hipermarketben. „Azzal gyanúsítják, hogy…” Nos, tudnék egyet s mást mesélni a magyar igazságszolgáltatásról. Azt azonban még én sem hiszem, hogy Magyarországon ma valakit pusztán gyanú alapján bíróság elé állítsanak.

„Christos Papouitis görög polgárvédelmi miniszter hangsúlyozta: az Európai Unió úgy tekintsen a görög határra, mint a sajátjára!” Lehetséges, hogy az illetékes görög miniszter ne tudná, hogy a görög-török határ egyben az Európai Unió határa is? Attól tartok, ezt csak a szavait egy magyar napilap hasábjain  pontatlanul visszaadó újságíró nem tudja.

Kollégám vette észre, de hadd adjam közre, mert szép.

Rendőrök szállták meg kedden a Tesco gyáli logisztikai központját – számol be róla egyik napilapunk. A dabasi rendőrök több mint húsz embert állítottak elő, velük szemben közokirat-hamisítás gyanújával indul eljárás. Úgy tudják, hogy „hamis targoncavezetéshez szükséges engedélyeket” is találtak a rendőrök.  Most már csak az a kérdés, hogy mi volt hamis? A targonca vagy a targoncavezetés?

„2011 november 30. sorsdöntő lehet a norvégoknak, hiszen ekkor jár le az a határidő, amit a büntethetőségének megállapításával megbízott szakértők kaptak” – véli egyik napilapunk cikkírója. Nyilvánvaló –, ez derül ki a cikkből is – hogy ha beszámíthatónak találják a tömeggyilkost, hosszú időre börtönbe kerül, ha pedig arra a következtetésre jutnak, hogy tette elkövetésekor nem volt beszámítható, akkor kényszerkezelésre küldik. Anders Berhring Breivik számára valóban sorsdöntő lehet ez a nap, mert ekkor döntenek az ő sorsáról. De nem a norvégokéról!

Egyik napilapunk hétvégi mellékletáben azt írja, hogy B. L. a magyar külpolitikai újságírók doyenje. A nevezett az idén nyáron töltötte be hatvandik életévét. Kétségtelenül tiszteletre méltó kor, mindamellett két lehetőség van: 1. Hatvan évesnél idősebb külpolitikai újságíró már nem maradt e honban. 2. A szerző (és a szerkesztő) nem tudja, hogy a doyen szó jelentése: korelnök, egy testület legidősebb tagja.

Nepálból küldött szaktudósítás egyik napilapunk hétvégi mellékletében. „Egy mítosz valósággá válhat: egy orosz “jetikonferencia” nemzetközi kutatócsoportja a szibériai tundrán folytatott kutatásai alapján nemrég bejelentette: 95 százalékban biztosak abban, hogy mégiscsak létezik a jeti. Ezt a Moszkvától 3000 kilométerre keletre fekvő Keremovo régióban fekvő barlangban talált eszközökre és szőrcsomókra alapozzák.” Egy mondatban nemigen használunk két kettőspontot. Ez azonban csak a (nemlétező) korrektort minősíti. A cikkben foglaltak hitelességéhez viszont csak annyit: 1. A régió neve helyesen Kemerovo. 2. Nem a tundrában terül el.

A rendőrök őrizetbe vettek egy férfit, aki nagy tételekben terjesztett marihuánát és diszkódrogot. Mint egy rendőrségi magazin cikkében olvasható: a férfinél „több telefont és telefonkártyát is lefoglaltak, az ezeken lévő adatok feldolgozása még folyik”. Az teljességgel érthető, hogy mit kutatnak a pasas (mobil) telefonján: a kapcsolatait, hiszen a híváslisták alapján megállapítható, hogy ő kiket hívott és őt kik hívták, milyen sms-üzeneteket küldött és kapott. De vajon mit akarnak feldolgozni a telefonkártyán? Az ugyanis abszolút személytelen, és bármennyit is dolgoznak rajta, csak a használati utasítást meg a kártya számát fogják elolvasni. Esetleg a sim-kártyára gondolt a szerző?

„A politika vezélyes üzem” – írja egyik közéleti hetilapunk. Nos, az újságírás is az. Ugyanabban a cikkben, amelynek a fenti mondat az alcíme, felsorolják Magyarország első öt miniszterelnökét. Köztük Kossuth a második. Kossuth Lajos azonban nem miniszterelnök, hanem kormányzó-elnök volt. (A miniszterelnök Batthyány Lajos volt, aki Kossuthot megelőzve szerepel ugyanebben a felsorolásban.) A szerző a katonák között említi meg Kopácsit, holott Kopácsi Sándor Budapest rendőr főkapitánya volt. A továbbiakban a cikkből megtudhatjuk, hogy Bethlen István a kijevi rabkórházban halt meg. Valójában a moszkvai Butirka börtönben. Nem érdektelen a  cikk következő két mondata sem: „A Nagy Imre és társai fedőnevű perben a konstrukció kidolgozói töredékes alapanyagra támaszkodhattak. Alig állt rendelkezésükre több, mint a Tájékoztató Iroda jelentése és néhány ügynöki jelentés.” 1. A fedőnév elfed valakit vagy valamit (Radó Sándor szovjet hírszerző fedőneve például Dóra volt.) Ennek a pernek azonban a valódi, leplezetlen, nyilvános  neve volt az, hogy „Nagy Imre és társai”.  2. Szokták mondani, hogy valaki összetéveszti a szezont a fazonnal. Itt azonban még csak nem is sejthető, hogy mit mivel tévesztett össze a cikk szerzője. Se szezon, se fazon! A  Tájékoztató Iroda, más néven Kominform (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája) sok mindennel foglalkozott, de a Nagy Imre-perhez bizonyosan nem szolgáltatott adatokat. Ha akarta, sem tehette volna, mivel két évvel a per előtt feloszlatták. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mire gondolt a szerző. Még egyszer: az újságírás veszélyes üzem.

Mit szólna a közéleti hetilap szerkesztője, ha Rónairól (Rippl-), Szabóról (Nagyatádi) vagy, mondjuk, Vitézről (Csokonai) olvasna? Azért jutott ez eszembe, mert a budapesti nagykövetet következetesen (egy vezércikkben háromszor is, majd a lapnak ugyanabban a számában még egy cikkben) következetesen Kounalakisnak nevezik, holott a nagykövet vezetékneve Tsakopoulos Kounalakis.  Az ilyen neveket úgy hívják, hogy kettős név, és nem lehet önkényesen csak a második tagjukat használni.

Egyik napilapunk a Kadhafi haláláról szóló cikkének ezt az alcímet adta: „Szaddámhoz hasonlóan Líbia ura is egy lyukban végezte.” Számos fényképről, filmfelvételről mindnyájan emlékezhetünk rá, hogy Szaddám Husszein az akasztófán végezte. Amelyet nem egy lyukban állítottak fel.

Borzalmas dolog történt Battonyán: két férfi és egy nő hosszú hónapokon, ha ugyan nem éveken át kínozott, végül megölt egy szerencsétlen leányt. Egyik televíziónk esti híradója maffiacsaládról beszél. A maffia a szervezett bűnözésben jelentkezik. Akkor beszélünk maffiáról, amikor a bűnözők összefonódnak a rendőrséggel vagy más hatalmi szervekkel.  Ez viszont nem szervezett bűnözés, és nincs összefonódás sem.

Egy gyöngyszem az egyik televíziós híradó műsorvezetőjétől: „A magyar nagykövet az egyetlen, aki a NATO-tagországok közül Tripoliban maradt”. Nahát! Nekem álmomban sem jutott volna eszembe, hogy egy magyar diplomata tagország lehet.

Egy rádióműsorban hallottam: „Angliában a csípőficamos műtétek előtt a betegeket egy hétig otthon külön táplálják, hogy jó energetikai állapotban legyenek.” Bizonyára magasfeszültségű árammal táplálják őket.

Egyik napilapunk közöl egy „promóciót” (értsd: cikknek álcázott fizetett hirdetést), amelyben „médiszereplők is felhúzzák majd a nyúlcipőt, és megpróbálnak versenyre kelni a mobilinternet sebességével”. A nyúl ugyan valóban gyorsan fut, de azt, hogy felhúzza a nyúlcipőt, arra mondják, aki gyáván megfutamodik. És a „promóció” szerzői egész nyilvánvalóan nem ezt akarták mondani.

Jaffát „Tel-Aviv-közeli városnak” nevezi egyik napilapunk. Ez pontosan olyan, mintha, mondjuk, Újpestet vagy Rákospalotát Budapest-közeli városnak neveznék. Jaffa ugyanis már évtizedek óta Tel-Aviv része, egyik kerülete.

„Az MTA, amelynek még máig is tagja a kommünben tizedelést elrendelő Lukács György népbiztos…” – rugaszkodik neki egyik napilapunk szerzője. Tartok tőle, hogy kissé téved. Lukács György filozófus ugyanis 1971-ben meghalt, és a Magyar Tudományos Akadémiának csak élő tudósok lehetnek a tagjai.

„Szabó László rendőrtiszt, újságíró, a Kékfény műsorvezetője” – olvasom egyik napilapunkban. A „kékfényes” Szabó  rendőri riporter volt, sőt később magánnyomozói irodát is tartott fenn, de rendőrtiszt nem volt. Még akkor sem, ha a Wikipedia egyik felsorolásában így szerepel.

Egy haditechnikai és hadtörténeti magazinnak a Jamamoto japán tengernagyról szóló cikkében olvasható, hogy a második világháborús bombázások során „az amerikai barbárok még a császári palota szent földjét is megbecstelenítették”. De még milyen barbárok voltak ezek az amcsik! Először Pearl Harbornál hadüzenet nélkül megtámadták Japánt, azután nem átallották bombázni annak a japán császárak a palotáját, aki közismerten ellenezte ezt a háborút. Vagy netán éppen fordítva történt?

„Majdnem szabad a kereskedelem Koreával” – olvasható egyik napilapunk cikkének címében. A szövegben is végig „Koreáról” van szó. Pedig Dél-Koreán (a Koreai Köztársaságon) kívül (amelyről a cikkben szó van), létezik egy Észak-Korea (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság) is. Még akkor is, ha mi az utóbbit nem szeretjük. Mindkettő szuverén állam, az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja.

„1976-ban felszáll az első Concorde Párizsból, Pol Pot és a vörös khmerek átveszik az uralmat Kambodzsában, feloszlik a Deep Purple, Jimmy Carter amerikai elnök lesz” – emlékezik a nevezetes évre egyik napilapunk kulturális magazinjának szerzője. Csakhogy. Bár valóban 1976-ban válaztották meg, Jimmy Carter csak 1977. január 20-án lett az Egyesült Államok elnöke. A vörös khmerek pedig még 1975 április 17-én vonultak be Phnompenbe, amikor is teljes lett az uralmuk Kambodzsa fölött.

Azon már nem is csodálkozom, amikor kollégáink sofőrnek nevezik a villamosvezetőt. Arra viszont még most is felkaptam a fejem, amikor egyik internetes újságunkban egy „lóvontatású jármű sofőrjéről” olvastam. Akkor ki ül a gépkocsi kormányánál? Kocsis?

A barátnő-verő D. R. körül – értesülhet az olvasó a heti magazin pletykarovatából – „még mindig bábeli a káosz”. Bábelben (Babilonban), mint ez széles körben  ismeretes, volt torony, volt nyelvzavar, de hogy káosz is lett volna, az némileg új.

Miksa császár kivégzésének története egyik heti magazinunkban: „Éljen Mexikó! Éljen a függetlenség! – kiáltotta az egykori uralkodó. A hétfős osztag közvetlen közelről nyitott tüzet, de bal karja még görcsösen rángatózott.” Az osztagnak?

A szakmai magazin szerint „a rendőröknek az is tilos, hogy szolgálaton kívül maguknál tartsanak vegyi eszközt, elektromos sokkolót, rendőrbotot, kardlapot…” Kardélt tehát tarthatnak maguknál, sőt egyszerűen kardot is, mert a szabályzat csak a kardlap viselését tiltja szolgálaton kívül.

Jó fél évszázaddal ezelőtt, amikor a Magyar Rádió hírszerkesztőségébe kerültem, már az első napon megtanítottak arra, hogy a balesetek áldozatait a mentők nem kórházba szállítják, hanem kórházba viszik, hogy két vagy több testület nem közös ülést, hanem együttes ülést tart. Merthogy különben nagyon rosszul hangzik. Az újság természetesen nem rádió, az írott szöveg nem hangzik, mindamellett én így is óvakodnék azt leírni, amit egyik napilapunkban olvastam, miszerint „az MSZP hét platformja a szerdai közös ülésük után…” Hacsak nem azt akarta érzékeltetni a cikk szerzője, (ami viszont jól elképzelhető), hogy az ülés résztvevői b…ogatták egymást.

„Harmadszor is oltár előtt McCartney” címmel számol be egyik napilapunk az exgombafejű Sir Paul harmadik házasságkötéséről, amelynek színhelye „a westminsteri önkormányzat Marylebone Road-i épülete” volt. Ezek szerint az önkormányzat épületében áll az oltár? Vagy pedig a westminsteri önkormányzat költözött át a Westminster Székesegyházba?

A napilap cikkében a Zimmer nem Feri, hanem Julia. A hölgy „az olaszországi Togliattiból” érkezett Budapestre a Pető-módszer tanulmányozására. Itália több városában van ugyan Palmiro Togliattiról, a kommunista párt hajdani vezéréről elnevezett utca, (feltehetőleg ott, ahol a kommunisták voltak a helyi törvényhozásban többségben), de város nem viseli a nevét Olaszországban. Ellentétben Oroszországgal, ahol a Ladákat előállító autógyáráról híres város valóban az ő nevét viseli. Ezek után két lehetőség van: 1. Julia Zimmer Olaszországból érkezett Budapestre, de nem Togliattiból. 2. Julia Zimmer a Volga-menti Togliattiból jött a Pető-módszert tanulmányozni.