Kulcsár István blogja

Egyik gazdasági hetilapunk hírt ad a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatáról, amelyet a Budapest Airport Zrt.-nál folytat annak kiderítésére, jogszerű-e, hogy csak a Főtaxinak engedi meg, hogy járművei a 2-es terminál érkezési oldalán utasokat vegyenek fel. Budapesten a Keleti és a Nyugati pályaudvarnak van (vagy inkább csak volt?) érkezési és indulási oldala.  A ferihegyi 2-es terminálon – akárcsak számos külföldi repülőtéren – indulási és érkezési szintek vannak.

A napokban elhunyt Habsburg Ottóra emlékezik egyik napilapunk. A cíkk szerzője feleleveníti, hogy a megboldogult elmesélte neki: annak idején magához hivatta Salazar portugál elnök, aki nem adta ki őt Hitlernek, és azt tanácsolta neki, hogy tűnjön el Portugáliából. Lehetséges, hogy az élete végén is kitünő memóriának örvendő Habsburg Ottó nem tudta, hogy a neki menedéket nyújtó Salazar nem elnök, hanem kormányfő volt? Kétségem sincs felőle, hogy ezt csak a szerző nem tudta. Meg a szerkesztő.

„A holokauszt áldozataira emlékeztek vasárnap Szekszárdon, a népirtás 67. évfordulóján.” Így kezdődik egyik hírügynökségünk jelentése. A népirtás azonban nem egy napig, hanem hosszú évekig tartott, következésképpen évfordulója sem lehet.

„Ma az év legforróbb napja lesz” – közölte hallgatóival egyik rádiónk déli híradásának műsorvezetője. Ha én ilyen váteszi képességekkel rendelkeznék, jövendőmondó irodát nyitnék. De legalábbis elszerződnék az Országos Meteorológiai Szolgálathoz.

Egyik közszolgálati rádiónk déli híradásában ismertette az MTI hírét arról, hogy izraeli harci gépek támadást intéztek a Gáza-övezetben több célpont, valószínűleg építőipari létesítmények ellen, és hogy a támadásnak nincsenek halálos áldozatai. Itt – hogy Karinthyt idézzem – levágták a vegyesrovatot. Az MTI hírének ugyanis volt egy második mondata is, miszerint „a légi csapásra röviddel azt követően került sor, hogy ismeretlen palesztin fegyveresek három, házilag készített rakétát lőttek ki dél-izraeli területre”. A hírnél, ugyebár, fő a rövidség. Nyilván ebből a meggondolásból ez a második mondat a rádió híréből már kimaradt.

„Budapest–Dubai” keltezéssel számol be egyik bulvárlapunk magyar prostituáltak „vendégszerepléséről” az Emirségekben. A cikk így kezdődik: „A távol-keleti országokba kiközvetített lányok…” Lehet, hogy a lap szerkesztősége összetéveszti az Egyesült Arab Emirségeket, mondjuk, a Kínai Népköztársasággal?

Hány határ választja el Magyarországot Hovátországtól? Én eddig azt hittem, hogy csak egy. Most viszont egyik heti magazinunk riportjában arról olvashatunk, hogy „az aknamentesítés mindkét országhatár mentén élőket érinti”. Véletlenül nem az országhatár mindkét oldalán élőkre tetszettek gondolni?

A Kádár utcai gyilkos a kapualjban végtett élettársával. „A zsaruk a gyilkost a lakásán elfogták”. Ez utóbbi mondat egy rendőrségi magazinban jelent meg. Sajnálatos módon ezt a “tényt” a szerkesztőség csak az olvasókkal közölte, elfelejtette viszont – bizonyára nyomozati vagy konspirációs okokból – tudatni erről a budapesti főkapitányságot, amely a gyilkost azóta is keresi, sőt, nemzetközi körözést adott ki ellene.

1939. május 1-jén Csehszlovákia áttért a jobboldali közlekedésre – állítja egyik napilapunk autós rovata. Hol volt már akkor Csehszlovákia! 1939. március 14-én Szlovákia kinyilvánította függetlenségét, a következő napon a német csapatok bevonultak Cseh- és Morvaországba, és ezzel Csehszlovákia megszűnt létezni.

„A venézeket – írja egyik napilapunk kommentátora – most csak az elnök betegsége foglalkoztatja.” Nem a venezuelaiakat, hanem a venézeket? Hát jó. De akkor vannak bolivok, sőt, urugok és paragok is. És mi van akkor, ha egy venéz benéz?

Romániában – írja egyik napilapunk – a vizsgára jelentkezők 44,47 százaléka érdemelte ki az érettségi oklevelet. Létezik mérnöki, technikusi, óvónői, agronómusi és még sokféle oklevél, az érettségiről viszont csak bizonyítványt adnak. S mint látjuk, még azt sem mindenkinek, csak a jelentkezők nem egészen 45 százalékának.

Ulrich Habsburgról, Habsuburg Ottó harmadunokaöccséről ír egyik lapunk tudósítója. Szerinte, „ha még létezne a monarchia, úgy kellene őt szólítani, hogy Ulrich, Ausztria főhercege”. Kötve hiszem. Minden bizonnyal úgy kellene szólítani, hogy Fenség!  Példának okáért II. Erzsébetet sem szólítják úgy, hogy Erzsébet, az Egyesült Királyság királynője!, hanem azt mondják neki, hogy Felség! (Your Majesty). Tudnillik egészen más dolog harmadik személyben említeni és egészen más szólítani valakit.

Amit a címben olvasnak, olyan nem létezik. Ez azonban nem zavarta egyik televíziónkat, amely esti híradójában mégis ezt a hadsereget említette. A hindu ugyanis egy vallás (egyébként Indiában távolról sem az egyetlen). A hadsereg viszont nem egy felekezeté, hanem India államé, tehát indiai.

Egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában úgy nyilatkozott a kommentátor, hogy „ha nem törlik el a királyságot, Habsburg Ottó lett volna a magyar király”. Talán mégsem csak ez volt az akadály. Emlékezetem szerint a királyságot Magyarországon – leszámítva az 1918/19-es forradalmak néhány hónapját – csak 1945-ben, sőt, de jure csak 1946-ban „törölték el”. Addig a postától a csendőrségig, a Magyar Királyi 101. Honvéd Gépkocsizó Tanezredtől a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási R. T.-ig még a nevében is minden m. kir., azaz magyar királyi volt. Ottó atyja, IV. Károly két ízben is megkísérelte, hogy visszaüljön az ideiglenesen betöltetlen magyar trónra, de Horthy Miklós kormányzó mindkét alkalommal „eltanácsolta”. Úgy, hogy nem a királyság eltörlése miatt nem lett Ottóból király.

Egyik televíziónk esti híradójában hallottam, hogy a NATO gépei újabb csapásokat mértek líbiai célpontok ellen. Véletlenül nem célpontokra mértek csapásokat?

A hét, sőt – ha hinni lehet a mesterségesen csigázott érdeklődésenk – az évtized fő eseményéről, Albert monacói herceg korábban élő adásban is közvetített esküvőjéról beszámolva, egyik kereskedelkmi televíziónk riportere azt is elmondta, mi történt „a gyűrűzés után”. A karikagyűrű felhúzása a menyasszony ujjára azonban nem gyűrűzés. Ezt utóbbit csak madarakkal és esetleg fákkal teszik. A hercegné joggal mondhatná a riporternek, hogy ne nézze madárnak.

„Tom Lantos és felesége Raoul Wallenberg segítségével tudtak új életet kezdeni Amerikában” –  állította egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójának riportere. Lantosék 1947-ben érkeztek Amerikába. Valóban a svéd diplomatának köszönhették az életüket, de nem az amerikai új életüket. A svéd diplomata 1944 végén úgynevezett védett házakat hozott létre Budapesten az üldözött zsidóknak, ahol Lantosék is menedéket találtak, de mivel 1947-ben már két éve a KGB vendégszeretetét élvezte a moszkvai Lubjankán, sőt, annak az évnek az elején ott állítólag meg is halt, az Amerikába jutásban és letelepedésben aligha tudott segíteni Lantoséknak..

Főcím egyik napilapunk első oldalán: „Udvarias figyelmeztetés”. A tudósítás ezzel a mondattal kezdődik „Nem udvariaskodott tegnap Budapesten Hillary Clinton.” Ezek után: udvarias volt a figyelmeztetés, vagy sem? Vö. Járt-e Cecil a Török utcában?

Egy – mondjuk így – vicclapunk úgy véli: „a soros elnökségünk következetességének köszönhető, hogy Horvátország lezárhatta a csatlakozási tárgyalásokat. De ebben talán közrejátszott az is, hogy déli szomszédaink végre bekopogtattak egy szerény lazarevói portára.” Ez vicc. Bár való igaz, hogy mind Horvátország, mind Szerbia jugoszláv tagköztársaság volt, de azért talán mégsem illik összetéveszteni őket. A lazarevói porta ugyanis, ahova be lett kopogtatva, Szerbiában van. A bekopogtatás célja  az volt, hogy egy szerb háborús bűnöst (Ratko Mladicsot) kerítsenek kézre. Ez pedig aligha segíthette elő Horvátország csatlakozását az EU-hoz.