Kulcsár István blogja

„Aljegyző nincs, a jegyző gyesen” címmel tudósít egyik napilapunk munkatársa az Esztergomban uralkodó áldatlan állapotokról. A tudósításban azután arról olvashatunk,  hogy a jegyző asszony áldott állapotban van. A kettő tulajdonképpen nem zárja ki egymást, tudniillik a gyesen lévő kismama lehet újra áldott állapotban. Ám még ha a szerző valóban erre gondolt is (és nem a két fogalmat keverte össze), ez utóbbi tény akkor sem releváns. A lényeg: gyesen van, és ezért eo ipso nem tudja a munkakörét ellátni.

Egyik napilapunk kulturális mellékletében ír „Ciurlionis litván zenészről és festőről”. A sokoldalú művész valóban litván volt és valóban festő, de nem zenész (hangszeren játszó előadó művész), hanem zeneszerző.

Egyik rádiónk déli híradásának külpolitikai kommentátora azt mondta, hogy Albániában „az ország többségi moszlim és kisebbségi katolikus lakossága példás harmóniábnan él együtt”. Ki tetszett felejteni az ortodoxokat! Akik bár valóban kisebbségben vannak (a lakosság 70 százalékát kitevő muzulmánokhoz képest), de kétszer annyian, mint a katolikusok. Ők alkotják az összlakosság kb. 20, míg a katolikusok a 10 százalékát.  Vagy lehetségs, hogy nem általában muzulmán-keresztény együttélésre gondolt a kommentátor, mert a harmónia csak a muzulmánok és a katolikusok együttélését jellemzi, és az ortodoxokra már nem vonatkozik?

Egyik hírügynökségünk jelentésében megmagyarázta, hogy az amerikai republikánusok elnökjelötségére pályázó Mitt Romney számára „hátrányt  jelenthet – különösen a fundamentalista evangélikusok körében –, hogy mormon vallású”. Az (ágostai) hitvallású evangélikus (luteránus) és az evangéliumi keresztyén (elsősorban déli, valóban fundamentalista protestáns, többnyire baptista) azonban, noha nevét mindkettő az evangéliumból származtatja, két különböző vallási irányzat. Ezt viszont a hírügynökségnek nem tudni: hátrány.

A Vaskupola az a rakétaelhárító rendszer, amelyet az izraeliek fejlesztettek ki, és amely – mint egyik televíziónk esti híradójából értesülhettünk róla – „még a levegőben megsemmisíti az ellenséges rakétát”. Naná, a becsapódás után!

Öreg hadastyánnak nevezi Pétain marsallt egyik történelmi folyóiratunk tudós szerzője. Klasszikus tautológia! A hadastyán szót ugyanis a hadviselt (hadirokkant?) és az aggastyán szók összevonásával alkották. Fiatal aggastyánt pedig még öregapám sem látott.

Egyik rádiós-televíziós műsort közlő hetilapunk Cserhalmi Györgyöt a Dögkeselyü című filmben nyújtott alakítása kapcsán Robert de Niro reinkarnációjának nevezi. A reinkarnáció a buddhista hitvilágban (és ha jól tudom, nem csak abban) azt jelenti, hogy a halott ember (élőlény) lelke új testben újjászületik. Népszerűen lélekvándorlásnak nevezik. Nem tudom persze, hogy Cserhalmi Györgybe kinek a lelke költözött, de Robert de Niróé aligha. Ő ugyanis még él. A szerző testében viszont minden bizonnyal nem Ballagi Mór, vagy egy másik, múltbeli értelmező szótár-szerkesztő lelke született újjá.

Egyik rádiónk déli híradásának műsorvezetője szerint az 1970-90-es években Írország Európa fenegyereke volt, a műsor kommentátora pedig (egy perccel később) Európa akkori bezzeggyerekének nevezte. Namármost azt nyilván senki sem tagadja, hogy Írország – hála az Európai Unióhoz való csatlakozásának – az említett időszakban az EU fejlett tagállamaihoz gyorsan felzárkózva, igen jelentős gazdasági sikereket ért el. Ennek azonban az égvilágon semmi köze sincs a fenegyerekséghez. Egy fenegyerek ugyanis akár az esztelenségig menő vakmerőséget is vállaló fickó. A gyors felzárkózáshoz kellett ész, szorgalom, hozzáértés, de vakmerőség aligha. A bezzeggyerek pedig az a dolgos, jól teljesítő ember, akit a lemaradók elé állítanak példaképül. Én én sem arra nem emlékszem, hogy nálunk, a vasfüggöny mögött azzal példálóztak volna, hogy „lám, a mi szocialista gazdaságunk hajítófát sem ér, bezzeg a piacgazdasággal rendelkező Írország…”, sem arra, hogy az Unióban, mondjuk, az ugyancsak sikeres Németországban vagy Hollandiában állították volna példaképül Írországot.