Kulcsár István blogja

A rablók áldozataik kezét-lábát hátrakötötték – adja elő egyik kereskedelmi televíziónk híradójának riportere. Azt értem, hogyan lehet valakinek hátrakötni a kezét. De a lábát? Talán csak úgy, ahogyan azzal is fenyegetnek embereket (igaz, nem véletlenül, csak naiv kisgyerekeket), hogy hátra kötik a sarkukat.

Egész oldal szélességű fénykép egyik napilapunkban a cannes-i filmfesztivál zsürijéről. Az aláírásból megtudhatjuk, hogy kik az illetők: a francia kulturális miniszter, több színész, egy producer és három igazgató. Az olvasó váltig törhetik a fejét: vajon mit igazgatnak ők a filmvilágban? A rejtély megoldása: a három úr rendező. Angolul: director. (Merthogy abban a fránya angolban ez a szó mindkettőt jelentheti.) Fordított esetben: „Hullik a hó, / fi..ik a ló, / se..en csúszik a rendező”.

A csepeli kettős gyilkosságról mond véleményt egyik kereskedelmi televíziónk riportműsorában a kerület volt rendőrkapitánya. Volt rendőrkapitánynak én nevezem, mert már nincs ebben a beosztásban.  A televízió viszont volt ezredesnek nevezi. Pedig a rendfokozatától valakit csak a bíróság, vagy – ha jól tudom – magasabb elöljárója foszthat meg. A televíziónak biztosan nincs ehhez joga. A szóban forgó hölgy pedig ma is ezredes. Csak éppen nem aktív, hanem nyugállományú.

A világhálón immár szexuális közösüléseket ábrázoló felvételek is láthatók – szörnyűlködik egyik napilapunk munkatársa. Bizony! Nem holmi üzleti, közművelődési, társadalmi, stb., hanem kifejezetten  szexuális közösülések. Dehát könyörgök: miféle közösülés létezik még, mint szexuális?

Egyik rádiónk interjút készített a magyar könyvpiacról, a bestsellerekről. Itt hangzott el, hogy változatlanul nagy az érdeklődés a spirituális irodalom iránt. Én már teológiai értekezésekre gondoltam, de akkor gyengébbek kedvéért megmagyarázták, hogy a vámpír-könyvekről van szó. A spirituális, ha nem kifejezetten egyházi-t, akkor ugyan valóban lelki-t, szellemi-t jelent, de amennyiben ez a szellem a vámpírokra vonatkoztatható, akkor bátran nevezhetjük spirituális irodalomnak például a bordalokat is. A spirit ugyanis jelent alkohol-t is.

A kompromisszum létrehozója – egyik rádiónk riportere szerint – rendet vágott a veszekedő felek között. Rendet vágni (egyenesen, simán  előretörni, haladni) azonban az aratandó gabonában, illetve átvitt értelemben is csak hasonló módon  lehet. (Lásd: Vagyok olyan legény, mint te / Vágok olyan rendet, mint te.) A viszálykodók között alighanem rendet raktak, vagy teremtettek. Ugyanebben a műsorban ugyanez a riporter azt panaszolta, hogy „Magyarországon mindent meglőnek”.  Nyilván azt akarta mondani: megfúrnak mindent.  Meglőni vagy lőfegyverrel lehet valakit, vagy – trágár kifejezéssel – … de inkább nem nevezem itt meg, hogy mivel. Magyarországon – folytatta ugyanez a riporter még mindig ugyanabban a műsorban – azért mennek a dolgok olyan nehézkesen, mert túl nagy a bürokrácia. Kétségtelen, hogy a túlságosan elburjázott bürokrácia lassíthatja a folyamatokat, viszont bürokrácia nélkül ezek egyáltalán nem mennének. A bürokrácia ugyanis egyszerűen maga az (állam)apparátus, amire viszont a riporter panaszkodik, az a bürokratizmus. Igaz, hogy e kettőt rendszeresen összetévesztik, de egy rádiós újságírónak akkor sem árt tudnia a különbséget.

„A görög szakszervezetek sztrájkolnak a megszorító intézkedések ellen” – hangzik el egyik rádiónk hiradásában. Nos, először is, nem a szakszervezetek sztrájkolnak, hanem a szakszervezeti tagok. Másodszor és főként: valami ellen ugyanúgy nem lehet sztrájkolni, ahogyan valami mellett sem. Lehet viszont tiltakozni valami ellen, illetve lehet sztrájkkal tiltakozni például a megszorító intézkedések ellen.

Lead egyik napilapunk online kiadásában: „A pakisztáni titkosszolgálatok egyelőre nem engedtek az amerikai kérésnek, hogy az USA is kihallgathassa Oszama bin Laden özvegyeit. A terroristavezért likvidáló kommandó kész erőszakkal is kitörni Pakisztánból, ha kell.” Én eddig úgy tudtam (és velem együtt a nemzetközi közvélemény is), hogy a kommandó, miután megölte Oszama bin Ladent, plusz négy személyt, felpakkolta a házban talált iratokat és DVD-ket, majd sürgősen visszaült a helikopterekbe, és a DNS-sel azonosítandó, azután a tengerbe temetendő holttesttel együtt egy amerikai repülőgép-hordozóra repült. Jó tíz nappal ezelőtt. Most pedig nesze neked, kiderül, hogy még mindig ott van Pakisztánban, és kész, ha kell, erőszakkal is kitörni onnan! Attól tartok, hogy egy volt (kész volt kitörni) hiányzik a mondatból.

Valaha az „átkosban” az élelmiszerüzletek hálózatát működtető állami vállalat neve volt Közért, azután a hálózat egyes boltjait is így neveztük. Az utóbbi évtizedekben a Közért már nem létezik, de a sarki élelmiszerboltot továbbra is közértnek nevezzük, sőt, külföldi beszámolóban is hallottam már, hogy „leszaladtam a közértbe”. Legújabban pedig már azt olvasom egyik napilapunkban, hogy „az egyik környékbeli közértben (hogy Auchan, Tesco vagy Cora, meg nem mondom)…” Vagyis most már a főként élelmiszert árusító hipermarketek is közértek lettek? Úgy látszik.

Különféle rádió- és tv-műsorokban csupán három nap alatt (pedig nem is túl sokszor hallgatom őket) találkoztam a „kerül”  következő fölösleges, előkelősködő, bűrokratizáló használatával: megnevezésre, lerombolásra, kifizetésre, megtisztításra, újraszabályozásra, kiosztásra, beazonosításra, bevezetésre, felülvizsgálatra, összevetésre, betartásra, feldolgozásra, végrehajtásra, újrahasznosításra, ellenőrzésre, megrendezésre, bemutatásra, bezárásra kerül. Túl pórias lenne azt mondani, hogy megnevezik, lerombolják,  kifizetik, megtisztítják stb.?

A Veszprém megyei Nyirádon 1899-ben emelt Sisi-szobor kapcsán azt írja egyik napilapunk,  hogy „a rendszerváltozás előtti évtizedekben az egykori császárné szobrát elhanyagolták”. Való igaz, Erzsébet osztrák császárné volt. De úgy mellékesen magyar királyné is.

A nyugati hatalmak május 8-án, az oroszok május 9-én ünneplik a hitlerizmus fölött aratott győzelmet. Miért? A magát makacsul tartó legenda szerint, amit legutóbb ma délben hallottam vissza egyik rádiónk híradásában, azért, mert 8-án este, amikor a német vezérkar képviselői aláírták a kapitulációs okmányt, Sztálin már aludt, és segédei, úgymond, nem merték felébreszteni a hírrel. Nagy szamárság!  Sztálin közismerten mindig hajnali 3-4 óra tájban tért csak nyugovóra. Ám jó, ez az éjszaka (elvben) lehetett volna kivétel is. Csakhogy amikor Keitel tábornagy a német vezérkar nevében Berlinben, a karlshorsti műszaki tisztiskola épületében május 8-án, közép-európai idő szerint későn este másodszor és véglegesen aláírta a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt (az előzetes okmányt 7-én írta alá a reimsi főhadiszálláson német részről részről Jodl tábornok), Moszkvában már éjfél után néhány percet mutattak az órák. Május 9-én. Ennek megfelelően a szövetségesek győzelmét deklaráló szovjet hadparancs dátuma is május 9-e.

„A kórházban kígyóznak a várólisták” – adja elő egyik rádiónk riportere. Tehát nem a várakozók sora kígyózik, hanem a listák. Nem minden nap találkozik az ember ilyen szép képzavarral.

Ugyan, ki ne tudná, mi az a CIA? Meglepő, de egyik napilapunk az, amely azt állítja, hogy a CIA a Központi Katonai Hírszerzés. Talán fölösleges (bár úgy látszik, mégsem), de elismétlem: a CIA a Cental Intelligence Agency (Központi Hírszerző Ügynökség) rövidítése. Ez egyébként nem katonai, hanem polgári szerv.

Képíró Sándor perében – véli egyik napilapunk – harctéri eseményeket kell elbírálni. 1942-ben azonban Újvidéken nem volt semmiféle harctér. Az utóbbihoz ugyanis két, egymással szembenálló fegyveres fél szükségeltetik. Újvidéken viszont a magyar hatóságok olyan vérfürdőt rendeztek, amelynek áldozatai szerb és zsidó civilek voltak.

A biciklisekre kiterjedő rendőri ellenőrzésről beszámolva egyik kereskedelmi televíziónk riportere azt találta mondani, hogy annak során 250 potyautast kaptak el. Ám aki szabálytalanodik, az nem potyázik. Az egészen más! A rendőrök azokat figyelmeztették, illetve azok ellen jártak el, akik ittasan ültek a drótszamár nyergébe, nem hordtak fényvisszaverő mellényt, akiknek a kerékpárján nem volt megfelelő a világítás stb. A kerékpár potyautasa viszont az a személy, aki nem elég, hogy a jármű csomagtartóján utazik, de ezért nem is fizet a „hajtónak”.

Egyik napilapunk szerint „évtizedes  kapcsolatok kötik össze hazánkat és Lengyelországot”.  Vagyis több évtizede jöttek létre, mondjuk, a 20. század közepén? A tények viszont arról tanúskodnak, hogy kapcsolataink is minimum Hedvig királynéig (Nagy Lajos magyar király leánya és Jagello Ulaszló lengyel király hitvese), vagyis a 14. századig nyúlnak vissza, de még a hagyományos lengyel-magyar barátság is több évszázados.

II. János Pál boldoggá avatása alkalmából egyik napilapunk ismerteti a néhai pápa életét. Az írás szerzője szerint Karol Wojtylát a 60-s évek második felében választották meg bíborossá. Kik? Az összegyűlt hívek a Tevere jegén? A bíborosokat nem választják: az arra érdemesnek tartott férfiút a pápa kreálja bíborossá. Mint tette ezt például a krakkói érsekkel VI. Pál 1967-ben.

Egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában részletesen ismerteti, hogyan vadászták le az amerikaiak Oszama bin Ladent. Négy helikopterrel kommandósok érkeztek, betörtek a házba, amelyben lakott, tűzharc alakult ki, ebben megölték Oszamát és még négy személyt, majd Oszama holttestét állítólag magukkal vitték. Magam is vallom a latin közmondást, miszerint de omnibus est dubitandum (mindenben kételkedni kell). De ha egyszer tényként közlik, hogy kommandósok érkeztek négy helikopteren, hogy betörtek a házba, amelyben az al-Kaida vezére lakott, hogy tűzharcban megölték őt stb., akkor vajon miért pont abban kételkednek, hogy a kommandósok magukkal vitték a holttestét?

Egyik rádiónk déli hírműsorának műsorvezetője azt közölte, hogy Oszama bin Ladendre amerikai és pakisztáni kommandósok csaptak le. Nos, pakisztániakat – érthető okokból – az amerikaiak annyira nem kívántak bevonni az akcióba, hogy annak megtörténtéről még a pakisztáni elnököt és titkosszolgálat vezetőjét is csak utólag értesítették.

„Magyar sajt libanoni bakáknak” címmel számol be egyik napilapunk arról, hogy egy magyar cég sajtot szállít a libanoni hadseregnek. Erre természetesen mindnyájan csak büszkék lehetünk. A baj csupán az, hogy bakának a gyalogos közkatonát neveztek, azt is csak a magyar hadseregben. Ily módon, még ha az utóbbitól eltekintünk is, a magyar sajtból a libanoni hadsereg altisztjeinek, tisztjeinek akkor sem jut, a tüzérekről, harckocsizókról nem is szólva.

Válaszul arra, hogy a NATO gépei bombázták a Kadhafi család lakóhelyét, Tripoliban megtámadták a brit és az olasz külképviseleteket. Erre – írja egyik napilapunk – „a brit és az olasz kormány érthetően felszívta magát”. Lehet, hogy a szerző számára ez érthető, számomra viszont nem érthető a felszívta ige. Szerintem ilyen még a mai szlengben sincs.

Azt állítja egyik hírügynökségünk, hogy Vilmos és Kate esküvőjén „négytucatnyi koronás fő” vett részt. Hol van ma a világon négy tucatnyi, azaz negyvennyolc uralkodó?

Egy  50 millió eurós, azaz 22 milliárd forintos beruházásnál szerinte elkövetett pénzügyi szabálytalanságokról ír egyik napilapunk publicistája. Az esetleges visszaéléseket bizonyára nem lesz könnyű kimutatni, de az, hogy 50 millió euró nem 22, hanem csak körülbelül 13,5 milliárd forint, az már az első ránézésre (fejszámolásra) szembeötlik. Én a különbség felével is megelégednék.