Kulcsár István blogja

Az Obama-kormányzat ragaszkodik ahhoz, hogy Khalid Sheik Mohamedet, a New York-i ikertornyok 2001. évi lerombolásának kitervelőjét Guantánamóban állítsák katonai bíróság elé, szemben azzal a korábbi szándékával, hogy a 9/11 fő-fő terroristája ellen New Yorkban induljon polgári peres eljárás – tudatta esti híradójában egyik televíziónk. Nos, vita csak arról volt, hogy katonai vagy polgári (civil) büntetőbíróság előtt feleljen-e Khalid Sheik Mohamed több mint 3000 ember haláláért. A polgári peres eljárás ugyanis azt jelentette volna, hogy a felperes amerikai állam (valamint az áldozatok hozzátartozói, meg esetleg az ikertornyok tulajdonosai) megpróbáljanak anyagi kártérítést kapni az alperes Khalid Sheik Mohamedtől az okozott anyagi kárért. Micsoda különbség!

Egyik televíziónk  honlapján olvasható ez a hír: „Az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu vasárnap azzal bízta meg az igazságügyi, a védelmi és a külügyi tárcáját, hogy vegyék figyelmen kívül a Goldstone-jelentés néven elhíresült ENSZ jelentést. A lépést azt követően tette, hogy pénteken a Washington Post szerkesztőségi cikkében maga Richard Goldstone bíró, a jelentést készítő bizottság elnöke cáfolta meg…” 1. Egy miniszterelnöknek nincsenek tárcái, hacsak a cigarettárcáját nem számítjuk ide. 2. „Figyelmen kívül venni” kifejezés a magyar nyelvben nincs. Lehet valamit figyelembe venni, vagy figyelmen kívül hagyni, de a kettőt nem tanácsos összekeverni. 3. Ha a cikket – mint a továbbiakból is kiderül – Goldstone bíró írta, az nem lehet szerkesztőségi cikk. A szerkesztőségi cikk ugyanis éppen attól szerkesztőségi cikk, hogy nincs alatta aláírás, mert nem egy szerző, hanem a szerkesztőség álláspontját tükrözi.

Egyik napilapunk az egyhasábosok között röviden összefoglalja a miniszterelnök előző esti tv-interjúját. Alatta  az „aláírás”: (Munkatársainktól). Minden részvétem azé a szerkesztőségé, ahol egy ilyen harmincsoros rutin-anyag megírásához munkatársainknak, vagyis több munkatársnak kell összeállnia.

Azt mondja egy magyar hölgy egy hazánkban élő kínai férfinak egyik napilapunk kulturális magazinjának hasábjain: „Te a hatalmas iparvárosból, ahol felnőttél, átmehettél volna egy másik kantonba.” Kínában azonban – Svájctól eltérően – csak tartományok vannak, nem kantonok. Illetve egy mégis van: Kanton. De azt, minthogy egy város neve, nagy kezdőbetűvel írják. És csak egy van belőle.