Kulcsár István blogja

„Túl sok Mikulás-történetet hallhatott a huszonéves fiatalember, aki azt képzelte, hogy a kéménynyíláson át játszva benyomulhat az ivóba” – vélekedik egyik heti magazinunk szerzője. Ám mi köze a kocsmát a kéményen keresztül megközelíteni próbáló, balszerencsés, ózdi tolvajnak a Mikuláshoz vagy a róla szóló történetekhez? A  „magyar”Mikulás szánon érkezik és az ajtón lép be a házba, míg aki a kéményen át közlekedve hozza (és nem viszi) az ajándékot, az az angol Father Christmas és az amerikai Santa Claus.

Egyik heti magazinunk írja egy férfiről: „Mindig lehettek gondjai a libidójával. Több volt nőkapcsolata nyilatkozott arról, hogy szexuálisan semmire sem képes.” A libidó azonban a nemi vágy. A kielégítésére való képességet potenciának nevezik. „Hősünknek” nyilvánvalóan az utóbbival volt baja és nem a libidójával, különben nem próbálta volna  azt (sikertelenül) kielégíteni.

Egyik televíziónk riportere szerint a rasszista indítékú gyilkosságokkal vádolt férfiak perének tárgyalásán a negyedrendű vádlott azt vallotta, hogy társai „Hitlert Apunak szólították”. A bökkenő csak az, hogy Adolf  Hitler egy hónap híján 66 esztendeje halott, tehát a vádlottak legfeljebb csak nevezhették apunak, vagy emlegethették így, de eképpen (vagy akár Mein Führernek) szólítaniuk őt bizonyosan nem állt módjukban. Azt ugyanis kizárólag személyesen, gyakorlatilag szemtől-szembe lehet csak tenni.

A moszkvai központi kormány fellép a közép-ázsiai terrorizmus ellen – konferált fel egyik rádiónk déli híradásának műsorvezetője egy tudósítást. A központi több, mint fölösleges, mivel Moszkvában csak két kormány van: az Oroszországi Föderáció kormánya és Moszkva városé. Naná, hogy az előbbiről van szó! Az utóbbi ugyanis nagyjából megfelel a budapesti főpolgármesteri kabinetnek, és mint ilyen, aligha üti az orrát közép-ázsiai ügyekbe. Közép-Ázsiában egyébként szuverén államok vannak: Kazahsztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán stb. Ezekben viszont nincsen számottevő terrorizmus, és ha mégis van, az az ő belügyük. A tudósításban az ingusföldi, csecsenföldi és dagesztáni terrorizmusról volt szó. Ezek az Oroszországi Föderációhoz tartozó autonómiák viszont nem Közép-Ázsiában  találhatók, hanem elég messze onnan: Európában, az Észak-Kaukázusban.

Vesztegetés kísérlete miatt elítéltek egy férfit, akit a bíróság – az egyik rádiónk déli híradásában közreműködő tudósító szerint – egyben figyelmeztetett a közélet tisztaságának veszélyére. Attól tartok, hogy kollégánkat meg a szerkesztőt a fogalmazás tisztaságának veszélyére kellene figyelmeztetni.

G. J.-nak, „a Honvédelmi Minisztérium volt politikusának” szennyesét teregeti egyik rádiónk déli híradásában a riporter. Aki nincs tisztában azzal, hogy egy minisztériumban csak a miniszter és a politikai államtitkár (illetve az újabb felállásban: esetleg több államtitkár) politikus. G. J. a miniszter kabinetfőnöke volt. Vagyis köztisztviselő.

A mudi az egyik legkevésbé ismert magyar pásztorkutya fajta. Egyik rádiónk reggeli műsorának műsorvezetője külön is méltatta ezt a tényt az őshonos magyar ebekről szóló fejtegetésében, majd kifejtette, hogy – mint legutóbb rájött – a Petőfi család nem pulit tartott a háznál, hanem egy mudit.  A bizonyíték: a költő e szavakkal fordult a négylábúhoz: „Bodri kutyám, hegyezd füled!” Márpedig – így a műsorvezető – a fülét csak a mudi képes hegyezni. Kinológiai vitába nem kívánok belebonyolódni, miután mit sem értek ehhez a tudományághoz. Petőfi idézett versét (Anyám tyúkja) viszont még az elemi iskolában tanultam, és abban az áll, hogy „Morzsa kutyánk, hegyezd füled!” A műsorvezetőnek talán az járt az eszében, hogy „Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat!” Ezt azonban nem Petőfi írta, hanem Pető. És nem Sándor, hanem Csaba.

„Mi a célja a NATO légi csapásainak? – tette fel a költői kérdést a líbiai kormány szóvivője” – hallom egyik rádiónk külpolitikai szerkesztőjétől, aki azon nyomban a szóvivő tulajdon válaszát is idézi a kérdésre. A költői kérdést viszont éppen az különbözteti meg az egyéb kérdésektől, hogy nem várnak rá választ.

Egyik gasztronómiai tv-csatorna műsorvezetője(?) azt magyarázta el a kedves nézőnek, hogy egy bizonyos módon tenyésztett rízsfajtából hogyan lehet ízletes ételt készíteni. Miután a közönséges rízst termesztik, itt bizonyára egy rízs nevű házi-, netán vadon élő állatról volt szó.

Az utcán fekvő, ittas férfihez a járókelők mentőt hívtak, a férfi rátámadt a mentősökre, akik segítséget kértek a rendőrségtől. Erről szól az egyik internetes portálon megjelent tudósítás, amely aztán így folytatódik: „A férfi agresszív viselkedését a rendőri intézkedés során sem fejezte be…” Értem én, hogy a forrás rendőrségi, de a hírt azért nem ártott volna hatósági nyelvről magyarra fordítani.

„Amint rájött, hogy szó szerint szorul a nyaka körül a hurok…” – olvasható egyik heti magazinunkban. Én mindenkit óvnék attól, hogy ilyen esetben használja a szó szerint fordulatot, hiszen nyilvánvaló, hogy nem szó szerint, hanem képletesen szorult csak a hurok a riportben szereplő férfi nyaka körül a rendőrségi nyomozás során. Az adott esetben azonban – és így teljes a képtelenség! – egy olyan emberről van szó, aki előzőleg felakasztotta magát, úgy vágták le a kötélről, tehát egyszer valóban szó szerint érezte, amint szorul nyaka körül a hurok.

Szabó Jánost azzal vádolta a bíróság… – hallom egyik televízió híradójában. Nyilván ennek nyomán ítélte el az ügyészség.

E híradó szerint egyébként az ügyvéd eltúlzottnak mondta az ítéletet (4 évi börtön), és ezért felmentésért fellebbezett. Vagyis védence nem volt ártatlan, mert hiszen ügyében csak eltúlzott volt az ítélet, de nem alaptalan. Akkor viszont hogyan kérhette nem az ítélet enyhítését, hanem védence felmentését? Ekkorát ügyvéd nem tévedhet. Hát egy televízió?

Riport egyik kereskedelmi televíziónk híradójában a brit hercegi esküvőre készülő lóistálló előkészületeiről. Itt számoltak be arról, hogy csak később döntik el: melyik hintó elé melyik lovat kötik be. Nos, bekötni a cipőfűzőt szokás, vagy ha már lovat, akkor az istállóba lehet bekötni. A hintó elé a lovakat befogják.

Olyat már látott a világ, hogy egy királyság élén tartósan nem a király állt. (Magyarország a 20. század 20-40-es éveiben, Spanyolország a 30-60-as években stb.), de hogy egy köztársaság élén álljon király, az merőben új dolog. Pedig egyik kereskedelmi televíziónk híradójából pontosan ez derült ki, amikor azt hallottuk benne, hogy a budapesti líbiai nagykövetség épületére kitűzték a köztársasági zászlót, amely 1951, az ország függetlenné válása és 1969, vagyis Kadhafiék hatalomátvétele  között Líbiában hatályos volt. Az említett időben azonban – sajna! – Idrisz király uralkodott az észak-afrikai országban.

Francis Fukuyamát „a világhíres standfordi filozófusnak” nevezi egyik napilapunk. Hát itt van egy kis baj. Sőt, nem is egy, hanem mindjárt három. Az első a Standford. Merthogy az a „d” teljesen fölösleges. A második: a filozófus nem a Stanfordban működő egyetemen tanít, hanem az ifj. Leland Stanford emlékére szülei által alapított, róla elnevezett tanintézetben. Pontosabban: ott tanított. Jelenleg ugyanis a Johns Hopkins Egyetemen tanít. Tehát: világhíres hopkinsi filozófus? Olyan ez, mintha valaki az ELTE professzorát, mondjuk, ötvösi bölcsésznek nevezné. De ne keseredjünk el: ez még nem a történelem vége.

Egy szakértővel készített interjút egyik napilapunk az arab világban végbemenő eseményekről.  Itt találtam a következő gyöngyszemeket: 1. „Bahreinben…a lakosság többsége síita.” Másfél hasábbal odébb: „A kisebbségben levé síiták teret próbálnak nyerni Bahreinben.” 2. Az interjúalany-szakértő az iszlám világ síita politikai tengelyéhez sorolja Irán mellett Törökországot, Szíriát, a Gázai övezetet és Katart. Az említettek közül azonban csak Irán sorolható ide, a többi kifejezetten a „szunnita tengely” része.  Vajon a szakértő szakértelmével van baj, vagy a szavait lejegyező újágíróéval, plusz a szerkesztőével?

Egyik napilapunk munkatársa Szojváról kérdezi az interjúalanyt. Komojan erre kíváncsi az interlyúban?

Úgy látszik, igaz az, hogy van, aki ír ugyan, de nem olvas. Ilyen például az a kollégánk, aki egyik napilapunk elsőoldalas főcímeit írja. Például ezt: „Eddig csak diákok jártak át Borsodból Kassára iskolába, ma már tanárok is.” Ha kollégánk valóban elolvasta volna a cikket, alighanem feltűnt volna nekik a következő: „Több magyar határszéli városban is hallottuk: már nemcsak gyerekek, de tanárok is járnak át Szlovákiába, mert az itthoni átlagbérnél több fizetést kapnak…Csurkó Éva (a kassai magyar középiskola igazgatója, K. I.) ezt az értesülést nem erősítette meg: a kassai gimnáziumban egyelőre egyetlen magyar állampolgárságú tanár sem dolgozik.”

Hamletnek az apja szelleme jelent meg, Vilmos hercegnek hamarosan a dédanyjáé fog. Legalábbis ez következik egyik magazinunk ama állításából, hogy az esküvő után az ifjú házasok a „Buckingham-palotába veszik az irányt, ahol az anyakirályné fogadja őket”. Tudniillik az utolsó angol anyakirályné, Vilmos dédanyja kilenc esztendővel ezelőtt, 101 éves korában befejezte földi pályafutását. Ha a szerző netalán Vilmos herceg nagyanyjára, II. Erzsébetre gondol, (aki feltehetően fogadja majd az ifjú házasokat a palotában), akkor sietve közlöm: ő ugyan valóban anya (négy gyermeknek adott életet), de nem királyné, hanem királynő, és végképp nem anyakirályné, hanem „aktív” királynő, tehát nem az uralkodó anyja.

Egyik hetilapunk így fordítja a a Vilmos herceg esküvőjére szóló, facsimilében is mellékelt meghívót: „A királynő parancsára Lord Chamberlain ezúton hívja meg…-t Őfelsége, a walesi herceg, Garter lovagja, Vilmos és Miss Catherine Middleton…esküvőjére.” Hát kérem: 1. Nem Chamberlain lordjáról van szó, névelő nélkül ugyanis így érthető, hanem a Lord Chamberlainről, azaz a főkamarásról. 2. Vilmos egyelőre csak őfensége, őfelsége majd akkor lesz, ha egyszer trónra kerül. 3. Garternek (magyarul: harisnyakötő) nincsenek lovagjai. Van ezzel szemben Knight of Garter (rövidítve – mint a facsimilében – K. G.), ami azt jelenti, hogy a térdszalagrend lovagja. Hogy a további magyar szöveg szerint az esküvőt a Westminster Abbey-ben tartják, amit magyarul Westminsteri Apátságnak neveznek, arra már ki se térjünk.

A magyar sajtónyelvből eltűnőben van a bűnszövetség/bűnszervezet szó, immár csak maffiát emlegetnek. Mint pélául az a napilapunk, amely most tábornokok elleni maffiavádról ír. Igaz, minden maffia bűnszövetség, de nem minden bűnszövetség maffia. Mert az utóbbinak egyik ismérve például a hallgatás törvénye (omerta), amelynek megsértője halállal lakol. Kötve hiszem, hogy ha a mostani ügyben valamelyik csaló tábornok netán vallana, cinkosai eltennék láb alól.

Honvédségi tisztekről beszélt egyik rádiónk késő esti híradásának műsorvezetője. A Honvédségnek természetesen vannak tisztjei, ugyanúgy, ahogyan például a rendőrségnek vagy a tűzoltóságnak is. Mégsem beszélünk rendőrségi, tűzoltósági vagy pláne tengerészeti tisztekről. Maradjunk a honvédtisztnél!

A március 15-iki népünepélyekről beszámolva egyik közszolgálati televíziónk esti híradója megmutatta a gólyalábasokat, a bohócokat, a bábosokat, a riporter pedig elmondta, hogy „a legnagyobb sikert Vitéz János aratta le”.  Aki azonban a palacsintasütővel az ördög fejét ütötte, az minden jel szerint Vitéz László volt. Vitéz János, a Mátyás korabeli esztergomi érsek szerepeltetése bábszínházban kevéssé jellemző. 

Mozaik címmel közöl színes hírcsokrot egyik női magazinunk. Van itt dal, szerelem, bánat:„Színpadi bukások”, „Vilmos és Kate esküvői muffinjai”, „Élete legnagyobb szerepe az anyaság – Natalie Portman”, „Keanu megérkezett” stb, aztán  a legvégén, közvetlenül az összeállítást jegyző újságíró neve fölött akad még egy aprócska írás, amely úgy kezdődik (folytatnom nem is érdemes), hogy „A Zewa Wisch&Weg termékcsalád kiváló nedvszívó képességének köszönhetően ideális segítség főzésnél, kéztörlésnél…” Ezt hívják bújtatott reklámnak! Vagy csak hívnák? Mert hiszen ez még tisztességesen bújtatva sincsen.

A USS Cole amerikai hadihajót emlegeti egyik napilapunk. A USS (United State’s Ship – az Egyesült Államok hajója) pontosan azt jelenti, hogy amerikai hadihajó. (A minta, ahonnan az amerikaiak vették ezt: a HMS – Her/His Majesty’s Ship, vagyis Őfelsége hajója). Tehát vagy ne nagyképüsködjünk, és ne írjuk oda az amerikai hadihajó neve elé a USS-t, vagy pedig mellőzzük a hajó neve után azt, hogy amerikai hadihajó. Különben kétszer írjuk le ugyanazt.

Egy újonnan kinevezett főtisztviselő nacionáléját ismertetve azt írja egyik napilapunk, hogy korábban az illető az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalán kapott munkát. Tessék mondani: az épület tetején? Ugyanennek az újságnak ugyanabban a számában, néhány oldallal odébb, de ott legalább címben olvasható, hogy „Botrányok sorozata Ján Slota pártjánál”. És vajon mi történt magában a pártban?

„A Kossuth filmszínházban hétfőn levetítették Raffai Anna filmjét az 1959-ben megörökített busójárásról” – írja egyik napilapunk. Tehát: 1959-ben megörökítették (feltehetően filmre vették) a busójárást. Erről (t. i. az ötvenkét évvel ezelőtt megörökítésről) készült most az a film, amelyet hétfőn levetítettek a Kossuth moziban.

Egyik hírügynökségünk anyagában olvasom, hogy Obama új irányelveket rendelt el a guntánamói tábor számára; ezek értelmében jogszerű és humánus bánásmódot kell biztostani a „bentlakóknak”. Az utóbbi szót nem én, hanem a hírügynökség teszi idézőjelbe, bizonyára azért, mert az anyagot fordító munkatársa azt hitte, hogy ez itt holmi irónia. Holott az inmate angolul, bár valóban jelent bentlakót is (pl. kollégiumban), de legalább annyira rabot, foglyot is. Kár volt az idézőjelért!

„A Budapesti Operettszínház műfaja hungarikumnak minősül” – olvasható egyik napilapunk cikkéhez csatolt fénykép aláírásában. Szerintem az operettszínház műfaja az operett és a musical. A magyaron kívül például az angol, az amerikai, az orosz stb. Mitől hungarikum ez?

A hamvazószerda előtti napon tartott karnevál – mondta a nevezetes New Orleans-i karneválról egyik kereskedelmi televíziónk híradójának műsorvezetője. Természetesen igaza van: a karnevált hagyományosan ezen a napon tartják. Csakhogy ezt a napot kevésbé nyakatekerten is meg lehet nevezni: húshagyó kedd.