Kulcsár István blogja

Egyik hetilapunkban olvasom, hogy V. György király helyére David walesi herceg, a későbbi VII. Edward lépett.  Edward Albert Christian George Andrew Patrick David walesi herceg (ha már: ez volt a teljes neve) azonban VII. Edward unokája volt, s mivel nem lehetett a saját maga unokája, VIII. Edward néven lépett a trónra, amelyről aztán hamarosan le is mondott.

„Az EU-átlaghoz képest drága nálunk az élelmiszer” – írja cikke alcímében egyik napilapunk. A továbbiakból azután kiderül hogy „Magyarországon az élelmiszerárak szintje az EU átlagának 78 %-a”. Aprócska ellentmondás, nemde?

A cikkhez csatolt grafikonból az olvasó arról is értesülhet, hogy az alapvető probléma onnan származik, hogy az utóbbi néhány évben 4 %-al nőtt a Föld lakossága. Mi az, hogy néhány? Három év, hat év, nyolc év? Mert az egy ilyen kimutatás esetében egyáltalán nem mindegy.

A fekete kaviár – mint nevezi: a fekete arany – exportjáról közöl cikket egyik hetilapunk. Közismert, hogya rablógazdálkodás következtében ez az értékes termék világszerte hiánycikknek számít. De ennyire? A lap ugyanis még illusztrációként sem talált fekete kaviárt ahhoz, hogy bemutassa. A cikkben elhelyezett fényképen piros kaviár látható. Pedig a  fekete arany némileg különbözik a piros aranytól.

Azt hallom egyik televíziónk híradójának műsorvezetőjétől, hogy két líbiai pilóta vadászgépével Máltán szállt le és menedékjogot kért, mert nem akarta végrehajtani Kadhafi parancsát, amely úgy szólt, hogy géppisztolyozza le a magasból a tüntetőket. Elképzelem magamnak, amint a szuperszónikus vadászgép pilótája elengedi a botkormányt, kinyitja az ablakot, lekapja válláról a géppisztolyát és a tüntetők közé ereszt egy sorozatot. Talán mégsem kell katonai szakértőnek lennünk ahhoz, hogy tudjuk a különbséget a géppisztoly és a géppuska között.

„Relytély az óvodában” címmel közöl cikket egyik internetes portálunk.  Bocsánatos bűn. Az óvodában a gyerekek még nem feltétlenül tudják, hogyan kell írni a rejtély szót.

„Anya már kilenc éve nem jön…Jönnek helyette a gyerekeim. Mint ahogy az összes meggyilkolt hozzátartozóm, az összes meggyilkolt zsidó helyett is, akik éppúgy fújták a Hiszekegyet, éppúgy voltak cserkészek és leventék, mint társaik, és akiknek engedték, hogy jó magyarok legyenek” – írja egy szerző az egyik napilapban. Csak az a kérdés, hogy meddig engedték. Merthogy 1940 körül, a Horthy-rendszer utolsó éveiben az úgynevezett zsidó cserkészcsapatokat feloszlatták, és akkortól a 12. évüket betöltött, zsidónak minősített fiúk sem lehettek leventék, hanem úgynevezett kisegítő előképzős ifjak voltak, ahol – akárcsak a leventéket a katonaságra – őket a munkaszolgálatra készítették elő. Az esetek túlnyomó többségében szadista, a gyerekek megalázásában kéjelgő oktatók.

Az ebek elé biggyesztett, a címben szereplő jelző egyik magazinunk riportjában fordul elő. A szóban forgó kutyák feltehetően (bár ez sem biztos) háziállatokat téptek szét. Oké, de hol itt az ámok? Megcsípte volna a dögöket a cecelégy? A szót persze átvitt értelemben is lehet használni. Ha egy ember késsel vagy lőfegyverrel a kezében megtámad mindenkit, aki az útjáb kerül, arról is elmondható, hogy ámokfutó. De  erre a kutyára ez aligha lehet igaz. A riport szerzője a továbbiakban egy nagytermészetű házőrzőről ír. A körülmények alapján elhiszem, hogy ez a blöki vad természetű. A nagytermészetű kutya viszont szerintem egy négylábú Turi Dani, egy olyan kan, amely minden útjába kerülő szukát meghág.

„Domogyedovói vérbosszú” címmel számol be egyik magazinunk a kaukázusi terroristák moszkvai akciójáról, amelyben tizenhat ember halt meg, száznál is több sebesült meg egy öngyilkos merénylő által működésbe hozott robbanószerkezettől. A Kaukázusban itt-ott még valóban él a vérbosszú hagyománya. Aki megöl valakit, számíthat arra, hogy az áldozat családja levadássza. Ez a merénylet azonban nem olyanok ellen irányult (a merénylő még nagyjából sem tudhatta, hogy kikkel végez), akik valami rosszat tettek neki vagy családjának.

Szenzáció! Bálnák szaladgálnak a szárazföldön! Abból, amit egyik televíziónk híradójában hallhattunk, erre lehet következtetni. Az hangzott ugyanis el, hogy a japánok abbahagyták a bálnák vadászatát az Antarktiszon. Márpedig az Antarktisz kontinens. Más szóval: szárazföld.

A The Decemberists nevű zenei együttes neve kapcsán ezt jegyzi meg egyik gazdasági hetilapunk: „Ezeknek a dekabristáknak természetesen semmi közük a XIX. század második felének szentpétervári anarchistáihoz.” A dekabrista felkelés nem a XIX. század második felében, hanem 1825-ben robbant ki. Résztvevői nemesi forradalmárok voltak, akiknek annyi közük volt az anarchizmushoz, mint az írás szerzőjének a buddhizmushoz. A többi azonban stimmel.

Örömmel jelenthetem: a vállalni, a szólni, az ájulni igék után immár a kérdezni igéhez is beújították a be igekötőt. Mégpedig egyik kereskedelmi televíziónk riportműsorában, amelyből a nézők arról is értesülhettek, hogy valakik meghekkelték a mikuláscsomagot. Akik tették, kétségtelenül csaltak, mivel egy régi mikuláscsomagot tettek a szélvédőre, hogy a bírságoló közeg frissnek higgye, és ne tegyen oda újat a fizetésnélküli parkolásért. Csakhogy a csalás még nem hekkelés. Ez utóbbi csalárd tevékenységet csak a távolból, elektronikus úton lehet elkövetni, és akkor sem egy papírral, hanem egy honlappal vagy egyéb elektronikusan megjelenített szöveggel teszik.

„Nyelviskolák maffiamódszerekkel” címmel ismerteti egyik internetes újságunk egy másik lap cikkét azokról a szélhámosokról, akik nyelvtanfolyam címén átverik a jelentkezőket. Ugyanaz az internetes újság közli ezt a hirdetést: „40 óra alatt angolul, magolás nélkül”. No comment.

Kétségtelenül érdekes, elfogulatlan útleírást közöl egy földrajzi tárgyú, népszerű-tudományos folyóiratunk Izraelről. De több tény sem tény benne, amit annak ír le. Például: „Izrael államról beszélve tulajdonképpen két közigazgatási térségről van szó: magáról a zsidó államról, valamint a Palesztin Nemzeti Hatóság területeiről.” Ez tévedés. Aki Izrael államról beszél, az csak Izrael államról beszél. Ami a megszállt, illetve a Palesztin Nemzeti Hatóság ellenőrzése alatt álló területeket illeti, azokat Izrael nem annektálta, és senki sem tekinti azokat a zsidó állam részének.  Azután: „Ha pedig az óváros (Jeruzsálem. K. I. ) déli részén megnéznénk az itteni izraeli állampolgárok személyi igazolványát, a túlnyomó többségében ez szerepelne benne: vallása – zsidó, nemzetisége – zsidó.” Ha nem csalódom, a Szovjetunió volt az egyetlen olyan állam, amelyben az állampolgárok személyi igazolványában  (ez volt a hírhedt 5. pont) feltüntették tulajdonosuk nemzetiségét (etnikai hovatartozását), például azt, hogy zsidó. Izraelben csak a vallást tüntetik fel, amely meghatározó. Aki zsidó vallású, az természetesen zsidó, illetve, ha történetesen nem annak született, hanem betért, akkor is zsidónak számít. Ezért ezt és csak ezt tüntetik fel a személyi igazolványokban. Végül: „Vendéglátóink szülei egykor Lengyelországból aliáztak, azaz települtek Izraelbe. Egyetemista lányuk már igazi izraeli állampolgárként magyarázza…” Hát nem. A lány ugyan kétségtelenül igazi izraeli állampolgár, de a szülei is azok. A különbség annyi, hogy a lány szabre, azaz bennszülött izraeli. Ami viszont az állampolgárságot illeti, a szülei is igazi állampolgárok. Izrael nem az USA, ahol a külföldön született, de honosított amerikai állampolgár nem 100 százalékos állampolgár, hiszen az alkotmány értelmében nem választható meg elnöknek. Izrael első elnökei és miniszterelnökei mind külföldön születtek.

„Szaporodnak a nyugdíjas bolti szarkák” – írja cikkének címében egyik napilapunk. Nofene!  Szaporodnak a vén kujonok? Nyilván Viagrát használnak.

Egyik napilapunk idéz Mubarak interjújából, de azt már elfelejti közölni, hogy kinek adta. Ugyanakkor az  újság felhívja olvasói figyelmét arra, hogy „Mubarak először adott interjút egy nyugati újságírónak”, ami viszont egyszerűen nem igaz. Hogy csak három ellenpéldát említsek: az egyiptomi elnök 2009-ben az amerikai PBS-nek, 2010-ben a brit BBC-nek, 2011-ben a francia France24-nek adott interjút.

A Nyúl évének szentelt cikkében egyik napilapunk munkatársa azt állítja, hogy „Kína 91 ezer kilométernyi vasútvonala a leghosszabb a világon.” A kínai vasútvonalak hossza valóban nagyon gyorsan nyúl (egyéb források csak 76 ezer kilométert adnak meg, de ki tudja, lehetséges, hogy ma már igaz a 91 ezer). A „leghosszabbal” azonban akkor is baj van. Az Egyesült Államokban ugyanis a vasútvonalak hossza 226 ezer, Oroszországban 128 ezer kilométer. De persze a harmadik hely sem kutya. Sőt, nem is nyúl.

Két – történetesen nőnemű – rendőr zászlós nyomoz egy bizonyos ügyben. Egyik magazinunk szerzője „szemrevaló zsaruknak” nevezi őket. Ezt hívják férfisoviniszta, mácsó újságírásnak. Mert ha mondjuk arról lenne szó, hogy egy szemrevaló lány – történetesen rendőr – egy bálban megtetszett egy fiatalembernek, akkor helyén lehetne a jelző. De így? Ha férfiak lennének a nyomozók, akkor azt tartaná szükségesnek megjegyezni a cikk írója, hogy jóképűek? Ámbár valószínűleg nem írná le azt, hogy az ügyben egy ragyás zsaru nyomoz. Pedig a ragyás képű még kiváló rendőr lehet, és arcbőre hiámyosságának ugyanúgy nem lenne köze az ügyhöz, mint a rendőrlányok szemrevalóságának.

Egy magazinunk beszámolója szerint a neves műsorvezető „este leparkolta kocsiját a ház elé, amelyet reggelre elloptak”. A házát?

Figyelemreméltó megfigyeléssel tért haza egyik napilapunk Svájcban járt munkatársa.  Eszerint „a francia és az olasz határ mentén található Wallis kanton igazi kulturális és nyelvi olvasztótégely: a Rhone völgyétől keletre franciául, míg nyugatra németül beszélnek”. Vagyis a francia, illetve a német nyelvű lakosság nyelvileg éppenséggel nem olvad egybe.  Ez nem olvasztótégely, hanem annak az ellenkezője.