Kulcsár István blogja

A Nobel-díjas Semmelweis Ignácot említi egyik napilapunk riportere. Az Anyák Megmentője minden bizonnyal megérdemelte volna a díjat, de csak volna, mivel elkövette azt a végzetes hibát, hogy 1865-ben, tehát pontosan 30 évvel azelőtt halálozott el, hogy Alfred Nobel megírta a díj alapítását kimondó végrendeletét. Nobel viszont azt a jóvátehetetlen hibát követte el, hogy nem mondta ki: a díj posztumusz is odaítélhető.

Könyvet, méghozzá sikerkönyvet írt egy egykori fasiszta ellenálló – számol be a történtekről egyik napilapunk. Lehet persze, hogy fasiszták is írnak sikerkönyveket, de akiről a cikk szól, a 92 éves francia Stéphane Hessel éppenséggel nem az. Ellenkezőleg: fegyverrel harcolt a nácik ellen. Vagyis nem fasiszta, hanem antifasiszta ellenálló. A cikk címe: Háborodjunk fel! Nos, a tűz és a víz ilyetén való összekeverésén én máris felháborodtam.

A köztársasági elnökről eddig úgy tudtuk, hogy kiváló vívó volt, tagja a magyar olimpiai vívócsapatnak. Egyik napilapunk szerint azonban egy másik sportágban is jeleskedett: a tornában. „Szinte az egész ország kedvelte a legnehezebb tornagyakorlatok alatt is folyton kedvesen mosolygó sportolót” – írja az újság. Amennyire emlékszem, nem Schmitt Pálnak, hanem a feleségének és a lányainak a népszerű műsora volt a televízióban a torna, amelynek során valóban kedvesen mosolyogtak.

Egyik napilapunk hétvégi mellékletének szerzője arról számol be olvasóinak, hogy egyszer Rómában szembetalálta magát őeminenciájával. De nem valamelyik bíborossal (mert annak dukál ez a cím), hanem magával XVI. Benedekkel. Aki –  mint tudjuk – őszentsége. Egyébként a szerző is kapiskálja ezt, hiszen néhány sorral lejjebb már ő is így emlegeti a pápát. Nyilván azt hiszi, hogy az őeminenciája és az őszentsége ugyanazt jelenti.