Kulcsár István blogja

Egy koszovói család  lebukott a zöldhatáron, amikor illegálisan magyar területre lépett – meséli el egyik heti magazinunk. „A családfő elmondta, hogy hazájukban lehetetlenné vált a helyzetük, nincs munka, ráadásul albán nemzetiségűként az életüket is veszélyeztetve érezték, ezért azonnal menekültstátusz iránti kérelmet is benyújtottak elfogásukat követően.” Ez a jogcím egész biztosan nem stimmel, az újságíró összekevert valamit. Koszovó lakosságának ugyanis mintegy a 90 százaléka albán nemzetiségű, övék a hatalom. A házaspár tehát egész nyilvánvalóan nem erre hivatkozott, hanem vagy arra, hogy szerb nemzetiségűek lévén Koszovóban veszélyeztetve érezték magukat, vagy pedig arra, hogy valóban albán nemzetiségűek, de valamelyik másik jugoszláv utódállamból menekültek.

„Véletlenül elsült egy dél-koreai tüzérségi ágyú egy szárazföldi hadgyakorlat alatt a két Korea határában” – olvasható egyik hetilapunk online kiadásában. Örvendetes, hogy a szerző nem felejtette el feltüntetni, hog tüzérségi ágyúról van szó,  különben a tájékozatlan olvasó még azt hihetné, hogy a hadgyakorlaton például egy vízágyú, netán egy gulyáságyú sült el. Az, hogy ez a két Korea határában történt, két szempontból is kifogásolható. Először is, egy (vagy két) államnak legfeljebb a határán történhet valami, egy falu esetében mondjuk azt, hogy határában. Másodszor, a két koreai államnak nincs határa. Azt ugyanis csak egy békeszerződésben lehetne kijelölni. A két Koreát azonban immár több mint 57 éve csak egy fegyverszüneti vonal választja el egymástól.

Törvényességi felügyeletet sürget egyik napilapunk publicistája a társasházak fölött.  „Alig hallani jó és tisztességes közös képviselőről, annál gyakrabban találkozni hanyaggal, enyveskezűvel vagy egyszerűen hatalmi tébolyban szenvedővel” – állítja a cikk szerzője. A szó szoros értelmében talán igaza is van, hiszen a mai bulvárvilágban valóban jóformán csak akkor hallani róluk, ha a közös képviselő lop vagy hatalmi tébolyban szenved, ám ha jól végzi dolgát, az nem téma. Lényegét tekintve azonban a cikk azt sugallja, hogy a közös képviselők többsége a jobbik esetben hanyag, a rosszabbikban bűnöző vagy őrült.  Nem durván sértő túlzás ez egy kicsit? Sőt: nagyon?

A washingtoni Fehér Házról készült  fényképet közöl egyik napilapunk.  A képen azonban az amerikai elnöki rezidencia egyértelműen piros. Hogy ez a képszerkesztő vagy a nyomda bakija, azt nem tudom, de mindenesetre nevetséges.

Egy kispesti bankrablási kísérletről adott számot egyik televíziónk esti híradója. A riportból kiderült, hogy a rablók 12 millió forintot zsákmányoltak. Eszerint,  ha valóban kísérlet volt, akkor elmondhatjuk, hogy a kísérlet sikerült. (Valójában befejezett bankrablás volt, még ha később az egyik rablót lelőtték és a másikat elfogták is.) A riporternek egy szemtanú elmondta, hogy a rendőrök lövéseket adtak le. „Sorozatvetőből?” – kérdezte erre a riporter, aki bizonyára sorozatlövő fegyverre gondolt.  Sorozatvetőt ugyanis a zsaruk vajmi ritkán viselnek a derékszíjukon vagy a vállukon, különös tekintettel arra, hogy az tüzérségi tűzfegyver, amelynek mozgatásához jókora teherautóra van szükség. Sorozatvető például a második világháborúban elhíresült katyusa.

Egy tengeren hánykódó kis hajón halászok rábukkantak a Tokelau-szigetről elindult három fiúra – tájékoztat egyik hírügynökségünk, és gyengébbek kedvéért elmagyarázza, hogy ez a sziget 500 kilométerre északra fekszik a csendes-óceáni Szamoa szigetétől. Szamoa szigetéről beszélni azonban éppen olyan, mintha, mondjuk, a Karib-szigetről beszélnénk. Már magából Szamoából is kettő van: a Szamoa Független Állam és Amerikai Szamoa, amely az Egyesült Államok külbirtoka. Az előző 2 nagy és 8 kisebb szigeten terül el, míg az utóbbi egy 5 vulkáni és 2 korallszigetből álló szigetcsoport. Ez összesen testvérek között is 17. Végül, de nem utolsósorban: Tokelau sem egy sziget, hanem egy három atollból álló szigetcsoport.

Egy Grinberg nevű orosz fényképész megörökítette,  amint vörös csillagot helyeznek el a Kreml tetejére – tudhatjuk meg egyik napilapunk cikkéből.  A Kreml tetejéről azonban aligha beszélhetünk. A moszkvai Kreml ugyanis egy 27 és fél hektár kiterjedésű várnegyed, amelyet természetesen nem fed tető. Ugyanakkor a Kremlben nagyon sok épület található, és értelemszerűen valamennyinek van teteje. Azt a bizonyos vörös csillagot pedig az egyik saroktornyon (a Szpasszkaja básnyán) helyezték el, annak is a csúcsán.

A városi legendák szerint egy bizonyos cég mögött N. E. vállalkozó áll – hinti a magot egyik napilapunk. A szerző nyilvánvalóan azt akarta mondani, hogy a városban keringő szóbeszéd, pletykák szerint. De nem ezt mondta. A városi legenda ugyanis egy széles körben elterjedt, de bizonyítottan hamis, alaptalan kitaláció.

Egy biztonságpolitikai folyóirat cikkéből az olvasó megtudhatja, hogy David Petraeus tábornok „Hollandiából bevándorló, hajóskapitány szakmájú apától és amerikai, könyvtárosként dolgozó anyától született”. Milyen kár, hogy a hajóskapitány nem szakma, hanem beosztás. A szakmája: tengerész.

Izraelnek két (utasforgalmat lebonyolító) repülőtere van – szögezi le magabiztosan egyik napilapunk. Hát én kapásból ötöt sorolok fel: Ben Gurion, Tel-Aviv, Haifa, Ovda, Eilat. De minden bizonnyal még több is van.

Több, mint ötven éve robbant ki a koreai háború – jelentette ki egy összeállítás összeállítója egyik rádiónk reggeli műsorában. Végső soron igaza is van, hiszen a koreai háború 1950 júniusában, azaz hatvan és fél éve kezdődött, márpedig a hatvan és fél kétségtelenül több, mint az ötven. De azért célszerűbb lett volna hatvanat mondani. (Egyik napilapunk egyébként még  a „több”-et is elspórolja, amikor azt állítja, hogy „A két Korea jogilag fél évszázada háborúban áll.”) A rádiós  összeállító még azt is mondta, hogy Észak-Korea már több alkalommal hajtott végre földalatti atomtámadást. Vagyis atombombát dobtak le a föld alatt. Pedig egy kísérleti atomrobbantás a föld alatt – bár természetesen az sem kívánatos – rettentő messze van a támadástól. A reggeli műsor műsorvezetője egyébként még interjút is készített hazánk szöuli nagykövetével, és úgy szólította meg, hogy Lengyel úr! Annyit azért illene tudnia, hogy ha magas rangú állami hivatalnokkal vagy rendfokozattal bíró személlyel beszél, az nem Kovács úr, vagy Szabó asszony, hanem miniszter/államtitkár úr, százados/ezredes asszony. Sőt, például az orvos megszólítása is magától értetődően doktor úr, mint ahogyan a műsorban beszélgetőpartnere szerkesztő úrnak szólítja az interjúkészítő újságírót.

A kertjét árammal védő kesznyéteni férfi ügyében hozott ítéletről tudósító egyik napilapunk a szokásos diszkrécióval elhallgatja az illető nevét. Ami addig rendben is volna, hogy az ítélet még nem jogerős. Csakhogy a férfi alig néhány hónappal ezelőtt – bár teljesen esélytelenül, de jogilag kifogásolhatatalan módon – még miniszterelnök-jelölt volt. És akkor ugyebár mégiscsak illett kiírni a nevét. Ki is írta valamennyi újságunk. Azóta kötelezően elfelejtettük?

A német honvédség létszámcsökkentéséről tájékoztatta hallgatóit egyik rádiónk tudósítója. Honvéd azonban (1848-as hagyomány!) csak magyar katona lehet. A tudósításban egyébként a többször emlegetett honvédség szinonimájaként ugyancsak többször hangzott el a katonaság szó is.  Ami ugyan elfogadható, csak az volt a feltűnő, hogy ugyanakkor a tudósító szótárából teljesen hiányzott a sokkal inkább odaillő hadsereg szó.

„Az amerikai miniszterek, vagy ahogyan ott nevezik őket: az államtitkárok…” – hallom egyik közszolgálati televíziónk külpolitikai műsorának műsorvezetőjétől. A kormány tagjait azonban az Egyesült Államokban nem államtitkároknak nevezik (kivéve a külügyminisztert, akinek címe Secretary of State), hanem egyszerűen titkároknak: például Secretary of Defence (védelmi titkár), Secretary of Commerce (kereskedelmi titkár), Secretary of Interior (belügyi titkár) stb. Illetve még olyan kivétel is van, mint az igazságügyi miniszter, aki – mivel egyben legfőbb ügyész is – az Attorney General címet viseli.

„A Clarence-ház a királyi család otthona” – állítja egyik napilapunk, és az olvasó, aki eddig úgy tudta, hogy a brit királyi család hivatalos rezidenciája a Buckingham-palota, most azt hiheti, hogy őfelségét, II.  Erzsébet királynőt és hitvesét, Fülöp edinburghi herceget kilakoltatták onnan. Hát nem! A Clarence House a trónörökös Károly walesi hercegnek és nejének, valamint Károly két fiának a hivatalos otthona.

Egy rövid hírnek természetesen rövidnek kell lennie. De azért nem árt, ha van füle és farka. A következőnek, amely Védték a vonatot címmel jelent meg egyik napilapunkban, se füle, se farka. Íme: „Kommandósok biztosították a pályaudvart és környékét, mert egy veszélyes anyagot szállító védett vonat haladt át hazánk területén szombaton. Az Oroszországba tartó szállítmány feltételezhetően nukleáris hulladék.” Ezek után az olvasónak minimum három kérdése van: 1. Melyik országból érkezett a szállítmány? 2. Melyik ország irányában hagyta el Magyarországot? (A helyes válasz nem Oroszország, hanem Szlovénia.) És főként: 3. Melyik pályaudvart és környékét biztosították a kommandósok?

L. Tibor profi kurvapecér és madamként működő társnője tucatnyi magyar lányt kényszerített prostitúcióra Bécsben – derül ki egyik napilapunk tudósításából. A szerző ezt egyszemélyi vállalkozásnak nevezi. Még háromig sem kell tudni számolni ahhoz, hogy feltűnjön: itt nem egy-, hanem kétszemélyi vállalkozásról van szó.

Bizony nem árt, ha az újságíró néha előveszi az értelmező szótárt. Meg a szerkesztő is. Különben nem jelent volna meg egyik napilapunkban a következő mondat: „Magyarország és Franciaország számos kérdésben egy követ fúj az EU-ban.” Magyarán szólva: cinkosok. Az értelmező szótár szerint ugyanis  „egy követ fújni” annyit tesz, mint valamely önző érdeket szolgáló ügyben azonos álláspontot elfoglalni.

Egyik napilapunk  – nem kifejezetten az elégedettség hangján – ad hírt arról, hogy Románia nemzeti ünnepe (az Erdély elcsatolását kimondó gyulafehérvári nagygyűlés éfordulója) alkalmából a budapesti román nagykövetség a Nemzeti Színházban ad fogadást. Erről beszámolva egyik internetes portálunk ezt írja: „A lapban leközölték azt a meghívót is, amiben a román nagykövetet hívják ünnepelni a színházba.” Némileg szokatlan lenne, ha a nagykövetség fogadására meghívót küldenének a nagykövetnek, vagyis a házigazdának. Az eredeti cikk alatt facsimilében közölt meghívó azonban nem hagy létséget afelől, hogy nem a nagykövetet hívják, hanem a nagykövet hívja meg saját külképviselete ünnepi fogadására a címzetteket.

Akit fegyelmezési céllal megbüntetnek, azt megfenyítik. A fenyítés lehet testi is. Például nádpálcával kiporolják a delikvens fenekét. Egyik napilapunk tudósítója szerint viszont a guantánamói foglyoknak is kellett testi fenyítést elszenvedniük.  Mondjuk – de ezt már én teszem hozzá az újabban napvilágot látott közlések alapjén – félig a vízbe fojtották őket. Ami némileg több a nádpálcánál vagy a körmösnél. Arról nem szólva, hogy nem fegyelmezésként, büntetésként kínozták őket, hanem azért, hogy ily módon csikarjanak ki belőlük vallomást. Micsoda különbség!

Leleplezés egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában: űrkutatók  már korábban megállapították, hogy a kolontári iszaptározó gátja mozog. Meglepő. Az űrkutatók ugyanis a világűrt kutatják. Ha a műholdas radarrendszer a Földet vizslatja, az ugyan a világűrből történik, de nem űrkutatás.

„Luxusszállók, bevásárlóközpontok a Szentföldön” – így kezdődik egyik napilapunk riportja. Luxusszállók és bevásárlóközpontok természetesen vannak a Szentföldön, például Jeruzsálemben és Názáretben. Csakogy az írásban Mekkáról van szó, ahova az idén mintegy kétmillió muzulmán zarándok érkezik a haddzsra. Lehet persze, hogy Mekka az iszlám híveinek szent föld, de a Szentföld, így, nagy kezdőbetűvel, egy szóba írva, tulajdonfőnév: a Bibliában szereplő, Izraelben és a palesztin területeken található helyeket jelenti.

Egyik kereskedelmi televíziónk 18.30 órai (tehát fő)híradójában szerepelt egy riport arról, hogy egy falusi labdarúgó mérkőzésen a kapus kapott egy pofont egy nézőtől, továbbá egy másik riport arról, hogy a pap háromnegyed órát késett egy falusi temetésről. Természetesen mindkettő sajnálatos. De akkor is csak a helyén kezelendő. Kíváncsi volnék: hallotta-e már ennek az országos híradónak a szerkesztője azt a szót, hogy hírérték?

Az amerikai Fox News hírügynökségre hivatkozott egyik kereskedelmi televíziónk híradója. Nem illik a kollégát megtagadni! A Fox News nem hírügynökség, hanem  televíziós hírcsatorna.

Magyar bűnözők megzsaroltak egy Los  Angeles-i ékszerészt. Egyik kereskedelmi televíziónk híradója a hírhez szükségesnek tartotta hozzáfűzni, hogy a Los Angeles-i magyar főkonzulátus is csak utólag értesült a dologról. Ez valóban elítélendő cselekedet. Egy hazafias bűnöző előre értesíti hazája főkonzulátusát arról, hogy konzuli kerületében bűncselekményt készül elkövetni.

A pompeji ásatásokon összedőlt Gladiátorok Háza után felmérték a többi itáliai műemlék állapotát – olvasható egyik hírügynökségünk összefoglalójában. „Egyetlen kivételnek a milánói dóm és a római Szent Péter-székesegyház találtatott…” Két darab egyetlen – ez valami új.

„Egy harckocsi ablakán kitekintve a világ sokkal veszélyesebb helynek tűnik, mint amilyen a civil életben”. A magvas megállapítás egyik napilapunk riportjában olvasható. Egy harckocsinak van lánctalpa, ágyúja, motorja, páncélzata és még sok minden egyebe, de ablaka garantáltan nincs. Szép is lenne egy tank ablakkal!

Veterán sportolónk meséli egyik napilapunk munkatársával folytatott beszélgetésében, hogy hajdan a szovjet sportolók mezén, akárcsak a szovjet harckocsikon, az CCCP felirat díszelgett. Tartok tőle, hogy háromszoros olimpiai bajnokunkat megcsalja az emlékezőtehetsége.  A szovjet tankok oldalán ugyanis éppen úgy nem szerepelt a tulajdonos ország neve, akárcsak például a britekén a UK, vagy az amerikaiakén a USA.

„A szuperszónikus polgári repülők fél évszázados tervei közül eddig csak a hangsebesség kétszeresére képes angol-francia Concorde-ból lett menetrend szerinti valóság” – állítja egyik gazdasági hetilapunk. A valóság ezzel szemben az, hogy a szovjet Tu-144 1977/78-ban ugyancsak menetrend szerint közlekedett és szállított utasokat Moszkva és Alma-Ata között.

A Rákosi Mátyás történelmi nagyságát bemutató, A harag napja című hajdani játékfilmre emlékezik egyik, erősen gazdasági irányultságú internetes újságunk. A filmet – tudhatjuk meg az írásból – Sándor Károly színműve alapján Várkonyi Zoltán rendezte. Sándor Károlyról (Csikarról) még a labdarúgás iránt közömbösek is tudják, hogy nagyszerű focista volt, de hogy színműveket is írt volna, az némileg meglepő. A harag napját Sándor Kálmán Kossuth-díjas író követte el.