Kulcsár István blogja

Vajon mit szólnának a rendőrök, ha egy újságban, mondjuk, köcsög fakabátoknak neveznék őket? Nyilván megsértődnének, és nem alaptalanul. De vajon lenne-e joguk megsértődni, amikor az a magazin, amelynek felelős kiadója maga az országos rendőr főkapitány, civil fogdmegeknek nevezi a polgárőröket? Vagy lehet, hogy a szerkesztőségben azt hitték, hogy a fogdmeg dícsérő kifejezés?

A dunaújvárosi kohóműbe a rendőrség által lefoglalt fegyvereket visznek Budapestről beolvasztásra. Az erről szóló riport szerzője az ebben résztvevő raktárvezetőről azt írja egyik magazinunkban, hogy  már „többször megjárta az efféle hadak útját”.  Jó, hogy csak efféle, de mégis… Miért hadak útja? Hiszen a szállítmány nyilván nem a Tejúton haladt (az tudniillik a Hadak Útja, amelyen a székely legenda szerint Csaba királyfi harcosai száguldanak, s amelyre Ady Endre is utal), hanem a 6-os autópályán. Igaz, magában Dunaújvárosban működik egy Hadak Útja nevű civil csoport, de az nem fegyver-megsemmisítéssel foglalkozik, hanem – honlapjuk szerint – az a célja, hogy megismertesse a környéken lakókat „az igaz magyar történelemmel”.

„Eszembe jut Vályi Péter, néhai miniszter, aki Ózdon beleesett a vasfolyamba” – írja egy kollégánk egyik magazinunk  hasábjain. Hasznos lett volna, ha ellenőrzi is azt, ami az eszébe jutott. Vályi Péter ugyanis 1. nem miniszter, hanem a Minisztertanács elnökhelyettese volt, 2. Nem  vasfolyamba, hanem ízzó acélfolyamba esett, és 3. nem Ózdon, hanem Diósgyőrben.

A Ferihegyi Repülőtéren a rendőrök felfigyeltek egy ott bóklászó férfira, aki azzal igyekezett lerázni elfogóit, hogy ő, úgymond, a CIA ügynöke. „A járőrök gyorsan kitessékelték az önjelölt OO7-est” – folytatódik a történet egyik magazinunk hasábjain. Csakhogy James Bond  mind Ian Fleming regényeiben, mind az azok alapján készült filmekben Őfelsége 007 számú ügynöke, vagyis a brit titkosszolgálaté. Ezzel szemben a CIA az Egyesült Államok egyik titkosszolgálata.

„A PSZÁF elnöke is lemondott” – állaptja meg cikke címében egyik napilapunk. Is? Hát ki mondott még le? A KSH, az MNV, a NFÜ, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, az APEH és az ORFK vezetője nem mondott le. Őket leváltották.

Egy megtévedt ember az interneten vásárolt egy 22 milliméteres pisztolyt és azzal ment bankot rabolni – meséli el egyik napilapunk riportere. Ha azonban igaz, hogy a fegyver űrmérete 22 milliméter volt, azt a rabló aligha vihette be a bankba rejtve, a zsebében (ahogyan tehette volna egy 7,62 vagy egy 9 mm. űrméretű pisztollyal),  de még a vállán is csak bajosan. 20 millimétertől felfelé ugyanis nem pisztolyról, hanem rendszerint gépágyuról beszélnünk, amelyet páncélosok, repülőgépek ellen használnak. A mi rablónk fegyvere pedig alighanem egy .22-es pisztoly volt, amelynek űrmérete a hüvelyk (2,54 cm) 0,22-ed része.

Egy tiszteletreméltó község szolidáris lakói edelényi  árvízkárosultak gyerekeit hívták meg egy hétre: egy-egy ottani család fogadja be őket. Egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában ez úgy hangzott el, hogy fogadja örökbe őket. Rendben van, hogy ezt csak afféle jelképes értelemben használták, de egy hétre akkor is fából vaskarika örökbe fogadni valakit.

Közlekedési balesetről tudósított egyik rádiónk a déli híradásában. Eszerint az egyik autópálya 23-as kilométerkövénél egy kamion árokba fordult. Nem tudom, mi a helyzet a harmadosztályú utakon, de hogy a főközlekedési utakon,  autópályákon már régen fémtábla mutatja a kilométereket, az biztos.

Az új kirgiz alkotmányról szóló népszavazásról tudósítva egyik hírügynökségünk szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a szavazók „csak igennel vagy nemmel voksolhattak”. Hát hogyan voksolhattak volna még? „Talán”-nal, „esetleg”-gel?

Hende Csaba, az új honvédelmi miniszter Afganisztánba utazott, mégpedig „a Boeing egyik charterjáratával” –  számol be róla egyik napilapunk. Charterjáratai azonban csak légitársaságoknak vannak, a Boeing pedig, bár a világ egyik (ha ugyan nem a) legnagyobb repülőgépgyártója, legjobb tudomásom szerint légi járatokat nem üzemeltet. A cikk szerzője egyébként ezt mondja magáról: „A delegáció, amelynek tagja Benkő Tibor vezérkari főnök, Deák János főtanácsadó és lapunk munkatársa is…” Attól tartok, hogy kollégánk vagy nem tudja, mit jelent a delegáció szó, vagy nagyon túlbecsüli a saját szerepét. Maradjunk annyiban, hogy elkísérte a küldöttséget.

Egyik hírügynökségünk jelentését egyik napilapunk ezzel az alcímmel közölte: „A Gázát sújtó blokád teljes feloldását követeli az EU”. Ha valóban az EU (vagyis az Európai Tanács vagy az Európai Bizottság) követelné, akár még azzal is megfenyegethetné Izraelt, hogy ha a követelésnek nem tesz eleget, a közösség tagállamai, mondjuk, korlátozzák, vagy ad absurdum, fel is függesztik vele a kereskedelmi kapcsolataikat. Ezzel szemben magának a jelentésnek a  szövegéből kiderül, hogy szó sincs az Európai Unióról. Az állásfoglalást az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése fogadta el. Amelyet természetesen tiszteletlenség volna gittegyletnek nevezni, hiszen tekintélyes gyülekezet, ám hatásköre alapvetően mégiscsak arra terjed ki, hogy azt mondja: ejnye-ejnye.

„Jaj a hamiskártyásoknak!” c. cikkében egyik gazdasági hetilapunk beszámol arról, hogy „megröködnyödést keltett az a helyszínt biztosító három orosz rendőr, aki ellopta a Szmolenszknél légi szerencsétlenélgben meghalt lengyel elnöki küldöttség egyik tagjának bankkártyáját…” Igaz, hogy hatalmas mgrökönyödést keltett, hiszen a hullarablás az egyik legmegvetettebb bűncselekmény. Az is igaz, hogy az orosz rendőrség soraiban manapság nemcsak a korrupció, hanem mindenfajta egyéb bűncselekmény sem megy ritkaság számba. Az adott esetben azonban a bankkártyát speciel nem rendőrök, hanem sorkatonák („kiskatonák”) lopták el.

Egy jeles celebünkről  árulta el egyik jeles kereskedelmi televíziónk jeles műsorvezetője, hogy szeretné, „ha felesége fiúgyermekkel is megáldaná”. Hogy az illető fiút is akar – teljességgel érthető. Ha neje megszüli e gyereket – csak üdvözölhető. Mindamellett törődjünk bele, hogy gyermekkel megáldani valakit nem az asszony, hanem az Úr reszortjába tartozik.

„Már az Európai Újságírók Szövetsége is bírálja a Rogán Antal és Cser-Palkovics András által jegyzett tervezetet” – kiáltja világgá hathasábos alcímben egyik napilapunk a médiát szabályozó törvénytervezet vitájáról beszámolva. Hogy jól teszi -e az Európai Újságírók Szövetsége vagy rosszul, hogy nem szólalt meg e tárgyban, abba nem kívánok most belemenni. A tény azonban az, hogy az  Európai Újságírók Szövetsége egyetlen szót sem szólt erről a tervezetről. Aki nem hiszi, nézze meg az európai integráció gondolatának elősegítése céljából létrejött szövetség (Association of European Journalists, rövidítve: AEJ) vagy magyar tagozata hivatalos honlapját. Aki bírálta, az egy érdekvédő-szakmai szervezet: az Európai Újságíró Szövetség (European Federation of Journalists, rövidítve: EFJ). A kettőt a magyar média rendre összekeveri. Nem ártana egyszer már megtanulni, hogy két különböző szervezetről van szó!

Julia Gillard a szigetország új miniszterelnöke. Mármint Ausztráliáé. Ezt egyik hírügynökségünk jelentéséből tudhatjuk meg. Minden tisztelem a hölgyé,  de mióta sziget Ausztrália? Ilyen alapon Amerika is egy sziget, illetve a Panama-csatorna megépítése óta kettő.

És ha már Ausztrália és földrajz. Egyik napilapunk kontinensnyi országnak nevezi a Dél-Afrikai Köztársaságot. Enyhe túlzás. Mert lehet ugyan, hogy tizenvalahányszor nagyobb Magyarországnál, de még így is csak alig egyhatoda a legkisebb kontinensnek, Ausztráliának.

Gašparovič szlovák köztársasági elnök fogadta a leendő koalíció pártjainak – köztük a Híd magyar pártnak – a vezetőit – közli egyik kereskedeklmi televíziónk. A Híd-Most (az elnevezés második tagja szlovákul „hid”-at jelent) azonban nem magyar párt, hanem a magyar-szlovák együttélésért, együttműködésért síkra szálló magyar-szlovák (vagy ha úgy tetszik: szlovák-magyar) párt, most megválasztott képviselőinek fele szlovák nemzetiségű, jó eredményét részben szlovák nemzetiségű szavazóinak köszönhetően érte el.  Ez érdemi különbség.

Ha hinni lehet egyik magazinunknak, Roman Polanskit elektromos lábbilinccsel őrzik Svájcban. De nem lehet neki hinni. Ha ugyanis a bilincs elektromos volna, alighanem rázná a rendezőt. De szerencsére csak elektronikus.

Síkföldi gorillák érkeztek az egyik magyarországi állatkertbe. Ezt láthattuk és hallhattuk egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában. A riporter még hozzátette, hogy ezek rendkívül intelligens lények. Nem értem. Ha ugyanis valóban azok, akkor nem az állatkertben volna a helyük, hanem az egyetemeken, de legalább is például a parlamentben. Én ugyanis az Országgyűlés tagjainak többségéről nem merném elmondani, hogy rendkívül intelligens.

Kaukázusi országnak nevezte Kirgizisztánt egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójának a műsorvezetője, majd az egyesült államokbeli Philadelphia államról beszélt. Ha vette volna magának a fáradságot ahhoz, hogy belekukkantson egy középiskolás földrajzi atlaszba, könnyűszerrel meggyőződhetett volna arról, hogy Kirgizisztán Közép-Ázsiában terül el, sok száz kilométernyire keletre a Kaukázustól. Ugyanakkor Philadelphia államot nem talált volna az ötven között. Létezik  persze ilyen nevű város Amerikában, de Pennsylvania államban. Ezen a helyen és ünnepélyesen megígérem a műsorvezetőnek, hogy ha jelentkezik nálam, ajándékba kap tőlem egy földrajzi atlaszt.

Beszámoló egyik napilapunkban a kirgizisztáni helyzetről. Ebben szerepel Osh városa, amelyet az elsőoldalas „előzetesben” így irnak: Oshi. Helyesen sem az egyik, sem a másik, hanem Os. Szerepelnek továbbá a cikkben tadzsikok és tádzsikok. (A helyesírási szótár szerint az utóbbi a helyes.) Végül az írásból megtudhatjuk, hogy „a tankok fel-le járkáltak”. Azt mondhatjuk, hogy „a 6-os villamos a Körúton jár”, de azt már aligha, hogy „a 6-os villamos a Körúton járkál”. Nos, a tankok sem járkálnak.

Filmismertetés egyik napilapunkban: „Huszonéves létére hatalmas energiával veti bele magát az álláskeresésbe.” A magyarul tudó olvasó ezen elcsodálkozhat: hát mikor vesse bele magát valaki hatalmas energiával az álláskeresésbe, ha nem huszonéves korában? Talán aggastyánként? A félreértés nyilvánvaló oka: a magyar nem tudó szerző nem tudja, hogy a létére azt jelenti: annak ellenére. Ő nyilván arra gondolt, hogy huszonéves lévén…

Az ideiglenes kirgiz kormány – jelenti egyik napilapunk tudósítója – a rendkívüli (szükség)állapotra való tekintettel elrendelte az 50 évnél fiatalabb férfiak besorozását.  Vajon hogy lehet az, hogy egy olyan országban, ahol kötelető a katonai szolgálat, a férfiak nincsenek sorozva? Sehogyan. Régesrégen be vannak sorozva, a kormány most a behívásukat (mozgósításukat) rendelte el.

Egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában arról számolt be, hogy egy ember belefulladt a Lupa-szigeti bányatóba. Ez egy parányi üdülősziget Budapest fölött a Dunában, ahol – legjobb tudomásom szerint – soha sem működött bánya, tehát bányató sem keletkezhetett a helyén. Csak találgatni tudom, hogy az Omszki-tóról lehet szó, amely Budakalász területén található, nagyjából a Lupa-sziget magasságában.

Másnap: Egyik hírügynökségünk szerint a szerencsétlen fiatalember egy halastóba fulladt bele. Egy napilapunk címében viszont horgásztó szerepel. Tehát már három variánsunk is van. Felteszem a kezem.

Egyik rádiónk déli híradásában hallhattunk arról, hogy egy nyári gyermektáborban kanadai anyanyelvű tanárok foglalkoznak majd a gyerekekkel. Ennek csak örülni lehet, hiszen így gyermekeink könnyebben tanulnak majd meg kanadaiul.

„Y generáció: sokat hallunk róla, de nem tudjuk, kik ők” – ezzel a felütéssel kezdi A virtuális lét első és második generációja című interjút egyik napilapunk. Férfiasan megvallom: nem tudtam, hogy mi fán terem az Y generáció, ezért reméltem, hogy a cikkből majd megtudom. Egy, a témával foglalkozó írónak mindjárt az elején ezt a kérdést szegezi a riporter: „Van magyar szakirodalma az Y generáció témájának?”. Válasz: „Létezik, de nagyon utána kell járni. Dél-dunántúli kutatásokban már megjelenik a megnevezés, ami elég kései, ha belegondolunk, hogy Amerikában már a millenniumi generáció név alatt kutatják sajátosságaikat”. Ettől nem lettem okosabb, hát tovább olvastam. A következő kérdés: „Hányan lehetnek azok, akik bár korosztályukat tekintve ide tartoznak, mégsem akarnak ipszilonok lenni? Beszélhetünk tömegekről?” Válasz: „Igen, de azt nem tudni, hogy ők hol vannak…” Ettől sem lettem okosabb, de az interjúkészítő ezután még további tudatlanságomra derített fényt, amikor megkérdezte: „Ezt a generációt a Z generáció követi. Őket mi jellemzi?”. Tehát már Z generáció is van? (Erről pláne nem hallottam még.) De lássuk a választ: „Esetükben el kell gondolkodni azon is, hogy mi lesz a virtuális evolúció eredménye. Ez a generáció már az interneten identifikálódik 5-7 évesen.” Most már legalább tudom! Heuréka! És végre a napilap hozzám hasonlóan műveletlen olvasói is megértik, hogy mi az az Y, illetve a Z generáció, kik tartoznak hozzájuk és hogy miként identifikálódnak. Nekem van három, 6 és 10 év közötti unokám. Nagyon derék gyerekek, jól tanulnak, egyikük focizik, a másik kosarazik, a harmadik gyeplabdázik, de azt nem sejtettem, hogy identifikálódnak is.

Enver Hodzsa mauzóleumában a rendszerváltás után diszkó működött – írja egyik napilapunk helyszínen járt riportere. Leninnek, Dimitrovnak, Ho Si Minh-nek volt, illetve máig is van mauzóleuma, de speciel az albán diktátort 1985-ben bekövetkezett halála után a tiranai Hősök Temetőjében helyezték örök nyugalomra. (Illetve utóbb az  “örök” sem bizonyult helytállónak, mert tetemét 1992-ben kihantolták és szerényebb körülmények között temették el.) Az a tiranai épület pedig, amelyben később diszkó működött, nem Enver Hodzsa mauzóleuma, hanem múzeuma volt.  Igaz, a kettő között alig néhány betű csak a különbség. Nagyjából annyi, mint a tejszín és a kocsiszín között.

Egy könyvtáros, aki elmeorvos akart lenni – róla szól egyik napilapunk riportja. „Élete nagy vágya volt elmegyógyintézetben, bolondokkal dolgozni.” Egy  elmegyógyintézetben azonban  nem bolondokat, hanem betegeket gyógyítanak.  Ezt egész nyilvánvalóan a riportalany is tudja, csak a cikk szerzője, meg a szerkesztője nem. Szép kis bolondokháza lehet náluk.

Egyik napilapunk bemutatja Fazekas Sándort, az új vidékfejlesztési minisztert. A cikkből megtudhatjuk, hogy a politikus „a közigazgatás minden fortéját ismeri”. Ez fölöttébb örvendetes, csak azt nem értem, hogyan jön itt képbe a Forte? Mert hiszen a szövegben erről van szó. Abba talán már beletörődtünk, hogy a lapok többségének nincs olvasószerkesztője, de ennél a napilapnál úgy látszik, már a korrektoroknak is utilaput kötöttek a talpukra. Vagy ha nem, csupán elnézték, hogy a fortély-t pontos j-vel írják, annál rosszabb.

„Pszichológusok segítik a kitelepítetteket” – ez egy hathasábos cím egyik napilapunkban. A riport alcíme: „Államfői részvétvizit a miskolci sportcsarnokban”. Esetleg érdekelt volna, hogy kivel beszélt, kinek fejezte ki részvétét, mit mondott Sólyom László a miskolci sportcsarnokban. Erről azonban, egyáltalán arról, hogy ott járt, az írásban egyetlen betűt sem olvashattunk. Még az államfő neve sincs megemlítve. Ha már a szerkesztő kiirtotta ezt a cikkből, gondolhatott volna arra, hogy az alcímet is törölje.

Fellegi Tamás, az új nemzeti fejlesztési miniszter nagydoktori fokozatot szerzett a Connecticut Egyetemen – írja egyik napilapunk. A baj csak az, hogy az Egyesült Államokban (akárcak a világ legtöbb országában) nincsen külön kis- és nagydoktor, ez magyar specialitás. Ha jól értem, Fellegi PhD címet szerzett  Connecticutben. Amely címben a “D” valóban a “doctor” rövidítése.  Ez azonban magyar fogalmak szerint több, mint a kis-, de kevesebb, mint a nagydoktor. A  magyar kandidátusi címnek felel meg.