Kulcsár István blogja

Az autók gázoltak. De nem embereket, hanem a vízben, Budapesten, a felhőszakadás után. Ezt hallhattuk egyik közszolgálati televíziónk esti híradójában. Eszerint a gépkocsiknak lábuk nőtt. Mert vízben gázolni csak azzal lehet.

Az 1960. május elsején szovjet légtérben lelőtt, amerikai U–2 kémrepülőgép históriájára emlékezik egyik hetilapunk. Tegyük hozzá: nem egészen pontosan. A cikk szerint ezen a napon a dolgozók arra készültek, hogy „lelkesen integetnek majd a Kreml erkélyén föléjük magasodó állami és pártvezetőknek”. A Kreml egy sok évszázada, viszonylag nagy területen épült, fallal körülvett erőd, amelyben számos, különböző rendeltetésű épület található. Hogyan lehet tehát erkélye? Sehogyan sem. Ahogyan például a budai várnak, mint olyannak, sincs erkélye. Akiknek a felvonulók integetni szándékoztak, azok a Kreml falain kívül, a Vörös téren épült Lenin-mauzóleum mellvédjén álltak. Ezen a napon – a cikk szerint –  repülési tilalom volt érvényben a szovjet légtérben. Ugyan miért rendeltek volna el légtérzárat? Hiszen a május elsejei katonai díszszemlén nem vett részt a légierő. És miért ne közlekedhettek volna akár például Szibériában az Aeroflot utasszállító gépei? Továbbá: „a pilóta…nagy nehezen tudott katapultálni”. Powers, az U–2 pilótája, miután gépe közelében felrobbant a rakéta szállította töltet, valóban kiugrott a gépből (saját erejéből) és ejtőernyővel ért földet, de éppenséggel nem katapultált, mert attól tartott, hogy robbantaná vele az egész gépet, egyben magát is. Aztán: „Nyikita Hruscsov őrjöngött, amikor elérkezett hozzá a lelőtt pilóta híre”. Dehogy őrjöngött, pontosan fordítva: ujjongott! Hiszen első ízben sikerült rakétával lelőniük egy olyan amerikai kémrepülőgépet, amilyenek már több ízben is háborítatlanul hatoltak be a szovjet légtérbre. És végül: nem televíziós nyilatkozatban beszélt erről (mint a cikkben olvasható), hanem a Legfelső Tanács (a parlament) nyilvános ülésén.

„Beindult a parlamenti törvénykezési munka, jóllehet az új kormányt csak május 29-én iktatják be.” Ezt egy olyan internetes portál állítja, amely magát „A mérvadó hírportálnak” nevezi. Itt szerintem két lehetőség van: 1. Az Országgyűlés identitászavarban szenved és át akarja venni egy másik hatalmi ág funkcióját. 2. A mérvadó portál nem mérvadó. A parlament feladata ugyanis a törvényhozás, míg a törvénykezés a bíróságok dolga.

Egy internetes portál beszélgetést közöl az ismert tudóssal és irodalomtörténésszel és azt adja a szájába, hogy Magyarországon „1892-ben államvallássá lett a zsidóság”. Nos, ismerve U. T.-t, kizártnak tartom, hogy ilyen pontatlanul fejezte volna ki magát. Ferenc József uralkodása idején az izraelita felekezet, ha jól tudom, bevett, államilag elismert felekezetté vált. De nem államvallássá! Az egészen más. Például Angliában az anglikán az: névlegesen maga az uralkodó az egyházfő. Államvallás az evangélikus (luteránus) Norvégiában, vagy az volt az ortodox keresztény a forradalom előtti Oroszországban.

Nemcsak Görögország költekezett túl és van válságban. Olaszország is. Ezt leküzdendő – mint egyik rádiónk déli hírműsorának műsorvezetőjétől hallhattuk – „csökkentik az állami vezetők fizetését és egyéb kiváltságait”. Ami ugyebár – ha igaz, hogy egyéb – feketén-fehéren azt jelenti, hogy a fizetés magában is kiváltság. Nem kellene teljesen megszüntetni?

Egyik rádiónk déli hírműsorának műsorvezetője  azt konferálta fel, hogy a tudósítóik beszámolnak a Hernád és a Sajó deltájában kialakult árvízhelyzetről. Ne essünk túlzásokba! Deltájuk csak a tengerbe sok ágban ömlő folyamoknak van. Például a Dunának, a Volgának, a Nílusnak. Habár most a víznek árja van felül, a Sajónak és a Hernádnak még akkor is csak torkolata van.

Bakay Szilárd altábornagyot 1944 október 8-án „Skorzeny kommandója a Ritz (mai Astoria)  Hotel előtt” elrabolta – írja a Történelmi perek című sorozatában egyik magazinunk. Én viszont hadd pereljek a cikk szerzőivel. A Ritz szálló ugyanis a Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utca 14. sz. alatt állt, bő kilométerre az Astoria szállótól, amely már akkor is „az Astoriánál”, vagyis a Kossuth Lajos utca és a Múzeum körút sarkán volt található

Torgyánné Cseh Mária 1998 és 2002 között az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke volt – állítja glosszájában egyik napilapunk publicistája. Igazán nem akarom megsérteni a művésznőt, de ismerjük el: ő csak egy operettköztársaságban lehetett volna a bizttsáág elnöke. (Igaz, tagja azért volt, ha nem is pontosan azokban az években, ahogyan azt a glossza szerzője állítja.) Az említett időszakban egyébként Keleti György volt a nemzetbiztonsági bizottság elnöke.

„London nem hoz több 500 euróst forgalomba” – olvasható egyik napilapunk tudósításának címében. Én eddig úgy tudtam, hogy az Egyesült Királyság hivatalos pénzneme a font sterling. „London” tehát eddig sem hoz(hat)ott forgalomba 500 eurósokat.

Szakember nyilatkozik egyik napilapunknak a Mexikói-öbölben bekövetkezett olajszennyeződésről. A legrosszabbra is fel vannak készülve – mondja az amerikai illetékes. Lehetséges, hogy „a szennyezés üteme napi ötezer hordó (210 ezer gallon)”. Most már legalább a magyar olvasó is tudja, hogy mennyi az annyi. (1 amerikai gallon egyébként 3,78 liter.)

A napilap cikkének címe: „Újra légtérzár van Észak-Angliában”. A szövegből aztán megtudjuk, hogy a légtérzár miatt mely repülőterek zártak be. Az első két helyen: „az összes észak-írországi reptér,  a skóciai Glasgow-t kiszolgáló Prestwick”. Nem kell földrajztudósnak lennünk ahhoz, hogy tudjuk: egyik sincs Észak-Angliában. Észak-Írország Észak-Írországban, Skócia Skóciában található.

Úgy látszik, bajban van az orosz földrajzzal egyik katonai folyóiratunk. Azt írja ugyanis, hogy „az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrád, a városnyi terület…” Nos, a Kalinyingrádi terület valóban Oroszországhoz tartozik, de hogy városnyi lenne, az már nem állja meg a helyét. Ekkora város még megközelítőleg sincs a világon! Területe ugyanis 15 000 négyzetkilométer. (Összehasonlításképpen: Budapesté 525, New Yorké 957, Mexikóvárosé 1547 négyzetkilométer.) Akkor is nagyot hibázik a lap, amikor egy olyan személyről ír, aki „az oroszországi Bakuban lakott a háború előtt”. Baku ugyanis a háború előtt az Azerbajdzsáni (Szovjet  Szocialista) Köztársaság fővárosa volt, (ma pedig a független Azerbajdzsán Köztársaság fővárosa).

A magyar rakétásokról szóló cikkéban azt írja egyik napilapunk, hogy a Dvina nevű első szovjet légvédelmi rakétával lőtték le 1960 áprilisában az oroszok a Gerry Powers által vezetett amerikai U-2 kémrepülőgépet. Powers azonban – ha csak néhány órával is, de – kicsúszott a magyar újság által megadott időkeretből: gépét 1960 május 1-én reggel lőtték le. Keresztneve egyébként Francis Gary volt.

„Bosszú a moszkvai metrórobbantásért” címmel közöl hírügynökségi jelentést egyik napilapunk. Itt a következő olvasható: „Megölték a március végi moszkvai metrórobbantásokat szervező szélsőséges csoport három tagját…Az illetők kemény fegyveres ellenállást tanúsítottak, amikor őrizetbe akarták venni őket.” Lehet, hogy nem így történt, de abból, ami itt áll, semmi sem utal bosszúra. Az őrizetbe veendők rálőttek a rendőrökre, mire azok védekezésképpen visszalőttek. Ez nem a bosszú, hanem az önvédelem kategóriájába tartozik.

Robert Fico – értesülhetünk egyik napilapunkból – „meglebegtette, hogy a magyar állampolgárságot kérő szlovákok adott esetben szlovák állampolgárságukat elveszíthetik”.  Ez igazán nem szép a szlovák miniszterelnöktől, de akkor sem értem, hogy miért kérnének szlovákok magyar állampolgárságot? Ezt, gondolom, adott esetben is jobbára csak szlovák állampolgárságú magyarok (= magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok) tennék meg. Lássuk be: a kettő között van egy kis különbség.

„Holnap áldják meg és helyezik fel a budapesti ortodox Petőfi téri Nagyboldogasszony-templom új sisakját” – jelentette egyik hírügynökségünk. Ortodox Petőfi? De hiszen közismert, hogy a költő evangélikus volt. Vagy a tér lenne ortodox? De hát annak nincs vallása. Netán a hírügynökség a budapesti Petőfi téri ortodox templomra gondolt? Akkor úgy kellett volna írnia.

A brit liberális demokraták, mután koalaícióra léptek a konzervatívokkal, „feladták a Trident nukleárisrakéta-elhárítórendszer költséges cseréjét ellenző állápontjukat” – számol be róla a tudósító egyik napilapunk hasábjain. Kár, hogy a szerkesztő nem gondolkodott el azon: vajon minek a briteknek egy, a Tridentet elhárító rendszer, amikor ezekkel a rakétákkal éppen az ő tengeralattjáróik vannak felszerelve? Ha létezne ilyen rendszer , azt legfeljebb csak az oroszok fejleszthették volna ki, és nekik kellene cserélniük (felújítaniuk.) A britek viszont magát a Trident nukleárisrakéta-rendszerüket kívánják felújítani. Vagyis pontosan az ellenkezőjét. Ez nagyon emlékeztet arra a magyar médiában rendszeresen előforduló szabványhibára, amikor hírszerző (kém) helyett kémelhárítót írnak.

„A váci börtönbe már várják Bordás hadnagyot” – idéz egyik bulvárlapunk egy türelmetlen, a bírói ítéletet kivárni nem óhajtó férfiút S. A. színművész ittasan elkövetett és cserbenhagyással párosult autóbalesete kapcsán. A Tűzvonalban című televíziós sorozat eddig látott utolsó részében a S. A. alakította Bordás még ezredes volt. Lehetséges, hogy a baleset hírére a televízió elnöke hadnaggyá fokozta le?

Bejegyzés este: Most már tényleg a televízió fokozta le Bordást, ha nem is annyira, mint a bulvárlap. Az egyik kereskedelmi televízió híradójának műsorvezetője Bordás őrnagyról beszélt. Ezek után már azon sem csodálkoznék, ha alakítóját, S. A.-t segédszínésszé fokoznák le.

Lilienthal Andor nekrológjában írja egyik napilapunk, hogy a későbbi sakknagymester az orosz fővárosban született. Csakhogy ez 1911-ben történt, amikor Moszkva (ahol született) már kétszáz esztendeje nem volt az orosz birodalom fővárosa.

Hamarosan a férfiak számára is lehetővé teszik a fogamzásgátlást, de „nem pasztilla, hanem inekció formájában” – közölte hallgatóival egyik rádiónk riportere a déli hírműsorban. Hogy hova lett az inekcióból a j hang? Nem az én szellemességem, hanem régi, mint az országút: elment a dajerbe.

Egyik napilapunk összekevert két fényképet, de úgy,  fenségsértés lett belőle. Egy norvég vezérigazgató képe helyett – mint másnap az újság 1. oldalán közölt hibaigazításában nem győzött érte bocsánatot kérni – a kép „őfensége Haakon koronaherceget” ábrázolta. Az ugyan igaz, hogy  egy trónörökösnek hivatalosan a „fenség” cím dukál. A protokollban, egy állami fogadásra szóló meghívóban például kétségtelenül,  de egy napilapban is? Sohasem láttam még ebben az újságban, hogy például János Károly spanyol király neve előtt az őfelsége, Angelo Sodando vatikáni államtitkár neve előtt az őeminenciája címet szerepeltetné, vagy hogy Eleni Tsakopuolos Kounalakis budapesti amerikai nagykövetet excellenciás asszonynak nevezné. Ha emlékezetem nem csal, Lady Dianát sem emlegette a lap őfenségének. Azért talán mégsem volt olyan nagy a hiba, hogy ennyire szervilisen kérjenek érte bocsánatot.

Egy németországi mintabörtönről közöl riportot egyik hetilapunk. A riporter idézi a parancsnokot, aki azt mondja: a jövőben a börtönöket át kell alakítani egyszemélyesekké. Legjobb tudomásom szerint „egyszemélyes ” börtön eddig csak egy létezett a világon. Igaz, az is Németországban: a spandaui fegyház, amelyben német háborús bűnösöket tartottak fogva, majd amikor azok büntetésüket letöltve egymás után szabadultak vagy meghaltak, éveken át már csak egyetlen foglyot őriztek benne: Rudolf Hesst. Amire azonban Németországban most készülnek, az egészen más: a börtönökben egyszemélyes, valóságos lakosztályokban töltik majd le büntetésüket az elítéltek. De hogy minden foglyot külön (egyszemélyes) börtönben akarnak őrizni, abban erősen kételkedem.

A budaörsi repülőteret nevezte az első magyar polgári repülőtérnek egyik rádiónk déli híradásának riportere. Rosszul tudja. Az első magyar polgári repülőtér a mátyásföldi volt,  ahonnan már 1918-ban szállt fel nemzetközi járat, és ahol 1931-ben ünnepélyesen fogadták az óceánrepülő Endresz Györgyöt.

Egyik közszolgálati televíziónk esti híradója szerint az FBI házkutatást tartott abban a connecticuti lakásban, ahol a Times Square-i merényletkísérlettel gyanúsított férfi be van jelentve. Egészen biztos, hogy ez a kijelentés így nem állja meg a helyét. Az Egyesült Államokban ugyanis egyszerűen nem létezik bejelent(kez)és. Az állampolgárok azt sem tudják, hogy mi fán terem az. Maradjunk annyiban, hogy a pasas ott lakik, illetve minden bizonnyal csak lakott.

Görög adósság-ügyben nyilatkozott egyet egy türingiai professzor. Egyik rádiónk külpolitikai kommentátora szerint sokan nem osztják véleményét „a Rajna partján”.  Szép, sőt,  mondhatnám cizellált fogalmazás. Hát még ha Türingiát nem választaná el több száz kilométer a Rajna partjaitól!

„Arcukat fedve játszhatnak” – ezzel a címmel számol be egyik napilapunk arról, hogyan vehetnek részt az iráni női futballisták a szingapúri ifjúsági olimpián. Fantasztikus, sőt szinte lehetetlen az ötlet: fátyolban focizni, nem? Ilyet még az ayatollahok sem kívánhatnak. Ez volt az első gondolatom, amikor a cikket kezdtem olvasni. A hajat persze az ő hitük szerint idegen férfiak előtt takarniuk kell a nőknek. De hiszen az arcukon nincsen haj (szőr). Vagy mégis? Aztán a cikkből kiderül: csupán arról van szó, hogy miután még fejkendőben is vajmi körülményes focizni, az illetékesek hozzájárultak, hogy az iráni lányok sapkában játsszanak és így takarják el a hajukat.

Egyik napilapunk publicistájának van egy ismétlődő rémálma: újból érettségiznie kell matekből. Ezzel nem áll egyedül. Azzal viszont alighanem igen, hogy „többnyire a tipródás közepén ébredek fel, alattam kisebb tócsa…” Ha ugyanis a szörnyű álomtól megizzad és átnedvesedik alatta a lepedő, az érthető, de kisebb tócsa az alatt támad az ágyban, aki bevizel.

A szakmában évtizedek óta röhögnek azon a címen, amely hajdan egy vidéki lapunkban jelent meg: Mozdulatlan hulla a kút fenekén. Egyik hírügynökségünknek most sikerült hasonlót produkálnia: „Elhunyt hajléktalan holttestére találtak Csepelen”. Élő embereknek vajmi ritkán van holttestük.

A New York-i Times Square-en parkoló, robbanóanyaggal megrakott gépkocsira egy egykori vietnami veterén hívta fel a rendőrség figyelmét – számol be az eseményről egyik napilapunk munkatársa a helyszínről. Egykori katona, aki Vietnamban harcolt – így stimmelne. De veteránnak nem egykori, hanem ma is az!