Kulcsár István blogja

A címben olvasható matematikai bukfenc egyik hetilapunkban olvasható, amely nagy-nagy elégedettséggel számol be arról, hogy Retkes Attila 67 ezer forint juttatástól esik el a jövőben. Részletezve: külsős bizottsági tagságáért eddig 45 ezer forintot, az FB-tagságáért 25 ezer forintot kapott havonta. Én az elemi iskolában, ha jól emlékszem, annak is a második osztályában, még úgy tanultam, hogy 45 ooo plusz 25 000 az összesen 70 000. Úgy látszik, a modern matematika már túllépett ezen.

Hogyan lehet mindent összekeverni? Így: „Kalinyingrád 15 négyzetkilométernyi orosz enklávé a Balti-tengernél, Litvánia és Lengyelország között. Lakossága napjainkra egymillió alá csökkent.” Ez olvasható egyik napilapunkban. Ezzel szemben Kalinyingrád (a volt Königsberg) balti kikötőváros nem 15, hanem legalább néhány tucat négyzetkilométer kiterjedésű. Magában semmiképpen sem enklávé, mert egy nagyobb exklávé (lásd a továbbiakban) része. Lakossága nem csökkent, hanem nőtt, jelenleg kb. 430 ezer fő.  Van aztán  Kalinyingrád megye (terület, oroszul: oblaszty), amelynek székhelye a névadó kikötőváros. A megye területe 15 ezer négyzetkilométer. És nem enklávé, mert nem egy (az anya-) országon belül , hanem exklávé, mert annak területén kívül terül el.  A szerző összetévesztette a várost a megyével, de még így is többszörösen pontatlan volt.

A rómaiak építette, izraeli Cesareában (nem Caesarea?) – világosítja fel olvasóit egyik napilapunk – „csobbanni is lehet egyet a helyi kibucban a Földközi-tenger egyik legszebb, legkívánatosabb homokos partján”. Hogy kinek kívánatos, sőt, kinek a legkívánatosabb a homokos, arról majd legközelebb. De addig is: hol csobbanhatunk? A kibucban? A parton? (V. ö. Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol.) Én akkor már inkább a tengerben csobbannék egyet.

Cím egyik napilapunkban: „Mesterházy videoüzenete Orbánnak”. Aztán a szövegben megint csak: „Mesterházy” – így, keresztnév nélkül. Az egyértelmű, hogy a címben szereplő Orbán nem Kolompár, hanem Viktor. De tessék vigyázni!  Mesterházy néven ma már két politikai celeb fut: Attila és Ernő.

Betörők jártak az ismert tv-riporternő lakásában. Elvitték fontos anyagokat tartalmazó laptopját, de más sérelem is érte: „Rémisztő volt a feldúlt otthon látványa, a rombolás, amit a betörők okoztak, az ember intim dolgainak megalázása” – panaszolta el a sértett egyik magazinunk hasábjain. Hogy világos legyen, milyen intim dolgokat aláztak meg, a továbbiakból kiderül, hogy „a hálószobában tartott ruhákat és fehérneműt feldúlták”. Kérdés: hogyan alázhatják meg az ilyen intim dolgokat? Úgy, hogy azt mondják nekik például, hogy „Te gaz, hitvány bugyi!” vagy „Szégyelld magad, te semmiházi melltartó!”, és ami a legrosszabb: szegény fehérnemű darabok kénytelenek mindezt szótlanul tűrni. Készséggel elhiszem, hogy megalázó lehet valakinek, ha beleturkálnak az alsóneműjébe, de akkor sem a fehérneműt alázzák meg, igaz?

„Egy sportrepülőgépen elképzelhető – véli egy magazinunk szerzője – hogy haverságból vagy megfelelő borravaló fejében pár másodpercre a levegőben átadja valakinek a kormányt a navigátor.” Ki kell ábrándítanom a szerzőt: ez semmiképpen sem képzelhető el. Először is azért nem, mert egy sportrepülőgépen nincs és soha nem is volt navigátor. Másodszor,  – hála a korszerű műszerezésnek, a műholdaknak, GPS-eknek –  ma már jóformán semmilyen repülőgépen sincs navigátor. Harmadszor pedig a navigátor, amikor és ahol még volt, ott sem adhatta át a kormányt, mivel azt eleve nem ő kezelte, hanem a pilóta. A navigátor dolga – bármily meglepőnek tűnjék is ez – nem az, hogy kormányozza a repülőgépet, hanem az, hogy navigálja.

Egyik rádiónk reggeli híreiben beszámol arról, hogy jövőre már az amerikai repülőterek felén lesz testátvilágító készülék. A mostanában gyorsan terjedő biztonsági berendezés azonban az emberek ruhája alá pillant be, azt világítja át. A testet átvilágító készülék nem egészen új. Feltalálója 1901-ben kapott érte Nobel-díjat. Wilhelm Conrad Röntgennek hívták.

A vudu mibenlétét magyarázza el személyes emlékei nyomán egyik napilapunk szerzője. Itt olvasható a többi között a következő mondat: „A Duvalier-diktatúra szétesésének napjaiban jártam a szigeten, amikor a lakosok örömtüzeket gyújtottak a rettegett családi klán, Papa Doc és Baby Doc – apa és fia – menekülésének híre. Eszerint a szerző 1986-ban járt Haitiben, akkor omlott ugyanis össze a diktatúra. Francois Duvalier (Papa Doc) elmenekülésének hírére azonban aligha gyújtottak akkor örömtüzeket. Papa Doc ugyanis nem menekült el, mivel még tizenöt évvel a diktatúra összeomlása előtt, 1971-ben letette a kanalat.

„A BKV-vonaljegy ára mától 320 forintba kerül” – írja alcímében egyik napilapunk. Az rendben van (illetve dehogy is van rendben!), hogy a vonaljegy mától 320 forintba kerül, de az árát legfeljebb csak felemelték, maga az ár nem kerül semmibe.

A „szibériai Jekatyerinburgot” említi egyik napilapunk. Ezzel szemben a város az Uralban van. Szibéria az Ural-hegységtől keletre terül el.

Meglepő állítás egyik napilapunkban: „Váratlan hozadéka lett az EU-bővítésnek: a román és a bolgár szexmunkások vették át a hatalmat az unióban.” Te jó ég! Eddig azt hittem, hogy az Európai Unióban a nemzeti kormányok gyakorolják a hatalmat, vagy még a legrosszabb esetben is az Európai Bizottság. És akkor kiderül, hogy a bolgár és a román szexmunkások átvették fölöttünk a hatalmat. Szépen nézünk ki!