Kulcsár István blogja

Egyik rádiónk reggeli műsorában a riporter hosszasan elemezgeti (kétszer is elhangzik az anyagban), hogy  tönkre ment a nevében is leárazási hullámot jelentő Quelle cég. Drága kollégánk egy betűvel tévedett. A Quelle ugyanis forrás-t jelent németül. A hullám az  Welle. Úgy látszik, nemcsak az arabusra vonatkozik, hogy aki nem tudja, az ne beszéljen rajta. Csupán azzal vigasztalódhatunk, hogy a Quelle cég valóban tönkre ment.

Egyik napilapunk publicistája büszkén adja elő, hogy nagyapja „következetes és karakán ember volt, keményfejű kálvinista”. Nem vonhatom persze kétségbe,  hogy az öregúrnak kemény volt a feje, (szerzőnk bizonyára jobban tudja),  de a kálvinisták mégis inkább arról híresek, hogy vastag nyakúak.

Egy erkölcsbotrányba keveredett olasz politikus megígérte, hogy fél évre templomba vonul – hallhattuk egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában. Noha a megtévedt képviselő ott valóban imádkozhat, de vajon ehet, alhat-e is ott? Aligha, a templomokban ilyesmit nem tesznek. A szóban forgó úr bizonyára kolostorban akar vezekelni fél éven át. Ami nem mindegy. Emlékezzünk csak: Hamlet sem templomba küldi Opheliát.

Egy emberöltővel ezelőtt mutatták be az Egyesült Államokban Orson Welles pánikot okozó rádiójátékát – állítja egyik napilapunk hétvégi magazinja. Tévesen állítja. A rádiójáték ugyanis 1938 október 30-ikán hangzott el, vagyis testvérek között is két  emberöltővel ezelőtt. Egy emberöltő ugyanis nem az átlagos emberi életkor (70 év), hanem annyi idő, amennyi alatt egy nemzedék felnő és új utódokat nemz (25-35 év).

A britek a mai napig minden egyes bélyegre felteszik Viktória királynő arcképét – idéz egy napilapunk „egy bélyegdinasztiából származó” férfit. A bélyegdinasztia az én értelmezésemben azt jelenti, hogy az illetőnek apja, anyja, nagyapja és még több felmenője bélyeg volt. Ám még ha az illető úr ősei bélyeggyűjtők voltak, s maga is az,  akkor sem mondhatott ekkora szamárságot. A brit bélyegeken ugyanis  nem Viktória látható örökösen, hanem a bélyeg kiadása idején uralkodó király, királynő. Jelenleg például II. Erzsébet.

Egyik napilapunk online-kiadásában olvasható egy tudósítás a következő címmel: „Négy olaszliszkai vádlott életfogytiglant kap”. A tudósítás utolsó mondata így hangzik: „ A táblabíróság november 6-án hirdet ítéletet.” Eszerint a bíróság már döntött is, de kamuból csak november 6-ikán hozza nyilvánosságra döntését. És persze a napilap (online kiadása) ezt valahogyan kiszagolta. Hasonló történt például A tanú című filmben, ahol a vádlottnak a vádirat helyett tévedésből az ítéletet adták a kezébe. Hacsak úgy nem…

A német parlament nagy többséggel Angela Merkelt választotta meg kancellárrá – hallottam egyik televíziónk esti híradójának műsorvezetőjétől. A „nagy többség” természetesen nem exakt mennyiség vagy arány, de mégis…  Szerintem legalább 70, na jó, 60 százalék. Ezzel szemben Merkelre a Bundestagban a képviselők 53 százaléka szavazott. Ami természetesen tökéletesen elegendő volt a megválasztásához, de a nagy többségtől azért messze van.

A más ügyben elhíresült, majd tűzkárt szenvedett jászberényi katolikus templomról hangzott el nyilatkozat egyik kereskedelmi televíziónk híradójában. A nyilatkozó úr úgynevezett „papi civil” gallért viselt, neve alatt pedig ez volt olvasható: X. Y. sekrestyés. Ám amióta világ a világ, a sekrestyés nem lelkész, papi civilt pedig csak lelkész visel. Hát akkor?

„A hatvanas évekre a kereskedelmet is elérte a kollektivizálás. A fővárosban 1954-ben nyílt meg az első önkiszolgáló élelmiszerüzlet” – állítja egyik napilapunk cikke, amelyben a magyarországi önkiszolgáló kereskedelem korai időszakáról van szó. Ide csupán egy állítás és egy kérdés kívánkozik. A kollektivizálás a mezőgazdaság sorsa volt a szocialista Magyarországon, a kereskedelmet államosították. Ha 1954-ben nyílt meg az első önkiszolgáló élelmiszerüzlet, miért a hatvanas évekre érte el a „kollektivizálás” a magyar kereskedelmet?

„Az ünnepségen– számolt be róla egyik kereskedelmi televíziónk – ott volt minden közjogi méltóság.” Ez viszont egyszerűen nem igaz, mert példának okáért csak vagy egy tucat képviselőt láttam a teremben, noha ők is közjogi méltóságok, akárcsak az ombudsmanok, az Állami Számvevőszék elnöke, a legfőbb ügyész stb. A félreértést az okozza, hogy az utóbbi időben a médiában rendre összetévesztik a „sima” közjogi méltóságokat a legfőbb közjogi méltóságokkal. (Az utóbbiak: a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke.) Akik valóban mind az öten ott voltak az ünnepségen.

Egy több mint 4 mázsás angol férfit egy speciális ambulancia szállított kórházba – hallhattuk egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában. Kérdésem: mi szállította oda? Merthogy Angliában, ahol ez történt, az ambulance valóban mentőautót jelent. A magyar szóhasználatban viszont az ambulancia=járóbeteg-rendelés (-rendelő). Az pedig – lévén, hogy nemigen gurul – aligha használható szállítóeszközként.

Megöltek Izraelben egy üzbég származású családot – írja egyik napilapunk. Az esemény kétségtelenül tragikus, ám hogy az ukrán nevű, orosz anyanyelvű, izraeli állampolgárságú, zsidó családot lehet-e üzbég származásúnak nevezni, jóllehet, valóban Üzbegisztánban születtek, azt kétlem. Ilyen alapon ugyanis – hogy csak két példát említsek – Grendel Lajos szlovák, Sütő András pedig román származású.

Pénzhamisítók buktak le – számol be az eseményről egyik magazinunk. Ügynökeiknek– derül ki a továbbiakból – azért sikerült túladniuk a hamisítványokon, mert 1. már szürkült, 2. ittasak voltak a gyanútlan elfogadók. Ezzel szemben a Magyar Nemzeti Bank szakembere szerint a hamis bankók a megtévesztésig hasonlítottak az eredetire, de oly annyira, hogy a régi típusú UV-lámpák sem alkalmasak a kiszűrésükre.  Tehát szürkület és ital nélkül is el lehetett sütni ezeket a bankókat. Érteném az eredeti állítást, ha a szerkesztőség nem tudott volna a Nemzeti Bank véleményéről.  Csakhogy mind a két állítás (szürkület, ittasság, illetve „a megtévesztésig hasonló”, és a „még az UV-lámpák sem…”) a lapnak ugyanazon az oldalán olvasható.

Egy amerikai  büntetőperben egyik hírügynökségünk egy pszichológust nevez meg „az ügyvédek és a védelem egyetlen tanújának”. És? Eszerint az ügyvédek nem tartoznak a védelemhez? Hanem? Lehetséges, hogy a vádnak játszanak alá?

A Józsefvárosban található a Palotanegyed, amelyben  „a kiegyezést követő évtizedekben, a császári Magyarország idején épült rengeteg kis lakópalota” – állítja egyik napilapunk.  Aprócska gondom csak azzal van, hogy soha sem létezett császári Magyarország. A többi között Ausztriának, Németországnak, Oroszországnak, Iránnak, Japánnak volt császára (az utóbbinak még ma is van), de nekünk speciel nem volt. Nekünk be kellett érnünk a császárzsömlével és a császármorzsával.

Vigyázat! Hétfőn leéghet a fél ország. Mert, mint egyik napilapunk tudósításának címében olvasom: „Hétfőn sztrájkolnak a tűzoltók”. Más szavakkal: nem veszik fel a munkát, és ha tűz támad valahol, ők bizony nem oltják azt el. Holott egészen másról van szó: a tűzoltók demonstrálni fognak követeléseik alátámasztására. De nem sztrájkkal, hanem tüntetéssel. Mint Odesszában mondják: ez két nagy különbség.

Egy sokoldalú férfiúról közöl riportot egyik napilapunk, aki az egyetlen olyan tanár volt, „aki annak idején teázni hívta a nebulókat”. Az olvasó azt hihetné, hogy általános iskolai vagy középiskolai tanárról van szó, hiszen  a nebuló – az értelmező szótár szerint is – „serdülő korban lévő, főleg pajkos kisdiák”. A riport hőse azonban egyetemen tanít, még tanszékvezető is volt. Ergo: a nebuló nem egyszerűen tanuló (bár az egyetemen tanuló diákot is jobbára nem így, hanem hallgatónak nevezik), hanem kisdiák.

Vádemelést javasol a rendőrség egy orvos ellen, aki nőgyógyászati beavatkozást végzett, és annak során egy női beteg elhunyt – jelenti egyik hírügynökségünk. Valóban egy női beteg? Ki hitte volna? A naiv ember még azt hihetné, hogy a nőgyógyászati beavatkozást egy férfi betegen végezték el.

Nem szeretném az olvasót személyes bajaimmal terhelni, de ki kell jelentenem, hogy erős hiányérzetem van. Annak a mínuszos hírnek az olvasása nyomán, amelyet (hírügynökségi jelentés alapján) egyik napilapunk közöl. Eszerint egy 18 éves tiszabői fiatalembert öthónapi börtönre ítélt a Szolnoki Városi Bíróság, mert egy helyi középiskolát bomba felrobbantásával fenyegetett meg. A hírből csak két dolog hiányzik: 1. Felfüggesztett vagy letöltendő-e a börtönbüntetés? 2. Jogerős az ítélet vagy sem?

Egyik napilapunk interjút közöl Torgyán Józseffel. Az interjúkészítő azt állítja, hogy a kisgazdavezér most ünnepli gyémántlakodalmát. A gyémántlakodalmat a házasságkötés 60. évfordulóján ünneplik. Tehát az újságíró állítása csak akkor lehetne igaz, ha a későbbi doktor Torgyán 18 éves korában vezette volna oltárhoz a 12 éves Cseh Mariskát.  De mert ez nem igaz, a gyémántlakodalom sem az. Talán aranylakodalomról (50. házassági évforduló) van szó. Az sem kevés.

„Putyinhoz köthető pártok taroltak” – jelenti címében egyik napilapunk az oroszországi helyhatósági választásokról.  Ezzel szemben csak egy, Putyinhoz közeli párt, az Egységes Oroszország tarolt. De annyira, hogy sok helyen (például Moszkvában) a többi, a hatalomhoz közelálló párt emiatt be sem jutott az önkormányzatba.

Egyik napilapunk zanzásított filmismertetője így foglalja össze a lényeget: „Négy üdülni vágyó nő a zord sierrai hegyekben sátorozik…” Mégis: a Sierra Nevadában, a Sierra Maestrában vagy hol? A sierra ugyanis egyszerűen annyit tesz spanyolul, mint hegység.

„Navigare necesse est, vivere non est!” – idéz egy latin mondást egy nagyvállalat képes folyóirata. Erre mondhatjuk el egy másik mondást parafrazeálva, hogy aki nem tud latinusul, ne beszéljen latinusul! A mondás ugyanis ebben a formában értelmetlen. Helyesen: „Navigare necesse est, vivere non est necesse!”

„1992-ben Clinton elnök érdeklődött a kampány során Jelcin iránt, aki akkor még az Orosz Föderációt vezette, mert a Szovjetunió még létezett” – idéz egy tudóst a vele készült interjúban egyik napilapunk. Ezzel szemben 1992-ben a Szovjetunió már nem létezett, Jelcin pedig a továbbiakban is (amikor a Szovjetunió már nem létezett) az Orosz (helyesen: Oroszországi) Föderációt vezette.

„Hivatalban levő amerikai elnöknek eddig még nem ítélték oda a Nobel-békedíjat.” „Obama a harmadik amerikai elnök, aki még elnöksége idején megkapta ezt az elismerést.” Az elemi logika szabályai szerint a két állítás kizárja egymást. Úgy látszik azonban van olyan napilap, amelyet nem e szabályok szerint szerkesztenek. A fent idézett két állítás ugyanis ugyanabban az újságban, sőt, ugyanabban a lapszámban jelent meg. Mindössze három oldal választja el őket egymástól.

„Az autó…frontálisan ütközött a szemből érkező Gemenc Volán autóbuszával” – ecsetel egy balesetet egyik hírügynökségünk. Vagyis a Gemenc Volán, azaz egy közlekedési cég érkezett szemből. Aki az általános iskolában elsajátította a fogalmazás alapjait, az úgy írja, hogy az autó a Gemenc Volán szemből érkező autóbuszával ütközött.

Egy publicistánk az állami vezetők horribilis fizetését kifogásolja cikkében. Ha úgy gondolja, hogy a miniszterek vagy az államtitkárok fizetése (ami legjobb tudomásom szerint csupán töredéke, mondjuk, egy bankigazgató vagy egy MÁV-vezető illetményének) horribilis –lelke rajta. Szerzőnk azonban – minden jel szerint– az állami vagy önkormányzati tulajdonú vállalatok vezetőinek fizetését, bónuszait, végkielégítését kifogásolja. Csakhogy egy állami tulajdonú bank vagy vasúttársaság, netán egy önkormányzati tulajdonú közlekedési vállalat vezető tisztviselője ugyanúgy nem állami vezető, ahogyan történetesen egy állami szerv által kiadott magazin (és ott jelent meg a cikk) újságírója sem az.

Haraszti Miklós, az EBESZ sajtószabadság-felelőse Moszkvában járt. Mozgalmas programot bonyolított le. Részt vett egy megemlékezésen, interjút adott egy rádiónak, találkozott újságírókkal, a külügyminisztérium képviselőjével. Mindezt egyik hírügynökségünk jelentéséből tudjuk. Ugyanott szerepel az is, hogy Haraszti „találkozik Alekszandr Podrabinekkel (egy zaklatásoknak kitett újságíróval – K.I.) is, a találkozó konspiratív lesz”. Ezt nevezem! Az EBESZ hivatalos képviselője, holmi Stirlitzként konspiratív módon, titkos időpontban, titkos helyen találkozik Moszkvában egy orosz állampolgárral. Nyilván azért így, hogy a hatóságok tudomást ne szerezzenek róla. Akkor viszont talán nem kellett volna a hírügynökségnek ily módon dekonspirálni, azaz előre figyelmeztetni a készülő találkozóról az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálatot. Vagy lehetséges, hogy a találkozó nem is konspiratív, hanem csak négyszemközti volt?

„K. T. a magyar külképviselet első beosztottja a nagykövet távollétében” – írja egy diplomatánkról egyik napilapunk. Csakhogy. A nagykövet távollétében kinek a beosztottja ő? Senkié. Ilyenkor ugyanis éppen ő, a rendszerint tanácsosi vagy követtanácsosi rangban szolgáló diplomata a főnök, a képviseletet átmenetileg vezető ideiglenes ügyvivő. És éppen akkor első beosztott (vagyis helyettes, angolul: deputy chief of misson), amikor főnöke, a nagykövet a hivatalában van és vezeti a képviseletet.

Az ideális biztos (t. i. az EU-ban) edzett politikus, aki anyanyelvi szinten beszél angolul, franciául vagy németül – álltja fel a mércét egyik napilapunk publicistája. Nos, vegyük példának a két eddigi magyar biztost: Balázs Pétert és Kovács Lászlót. Mindketten edzett politikusok és kitűnően beszélnek angolul. Nyelvtanilag hibátlanul, közérthetően el tudják mondani, amit akarnak, nem jönnek zavarba, ha egy hirtelen feltett újságírói kérdésre angolul kell válaszolniuk. De hogy például tudnának-e kapásból érzelmes, lírai szöveget is rögtönözniük angolul, (úgy, ahogyan magyarul biztosan tudnak), méghozzá úgy, hogy egyáltalán ne érződjék az idegen akcentusuk, abban kételkedem. Nem is a két biztos angoltudásával van a baj, hanem az anyanyelvi szinttel. Ami napjainkban divatkifejezés lett, éppen úgy, mint amit korábban használtak hasonló esetben: perfekt (vagy pláne: perfektül) beszél angolul. Például a kis unokahúgunk, aki a gimnáziumban négy évig tanult angolul és utána még egy hónapot is eltöltött Angliában. Valójában anyanyelvi szinten az beszél egy nyelvet, akinek az az anyanyelve. Vagy aki egészen kisgyermek korában tanulta. Vagy ha később tanulta, olyan kivételes nyelvzseni, amilyen egy akad százezerből. Maradjunk annyiban, hogy egy diplomatának elegendő kiválóan beszélni az idegen nyelveket. Úgy is lehet mondani: tárgyalóképes egy (vagy több) idegen nyelven.