Kulcsár István blogja

A csicskáztatásról, a nálunk dívó modern rabszolgaságról készített műsort egyik kereskedelmi televíziónk. A riportot felkonferálva a műsorvezető közölte, hogy a rendőrség beépülésének köszönhetően több csicskáztató lelepleződött. Hiába figyeltem azonban, amint a riporter a rendőrökkel házról-házra jár a szóban forgó tanyavidéken és megszólaltatja a „csicskákat”, valamennyien szerencsétlen, elesett emberek voltak, és a végén sem akadt köztük rendőrnyomozó. Kit épített akkor be a rendőrség?

Vizet találtak a Holdon. Hurrá! Ennek kapcsán hallhattuk egyik kereskedelmi televíziónk híradójának riporterétől, hogy „hatvan esztendővel ezelőtt, amikor Neil Armstrong a Holdra lépett…” Hatvan évvel ezelőtt, 1949-ben azonban a Holdra lépés – mint mondani szokás – még csak kéjes álom volt. Armstrongék ugyanis negyven évvel ezelőtt, 1969-en léptek a Hold felszínére. Nem hiszem, hogy ha a műsor szerkesztője utánaszámolt volna, ne lett volna képes kiszámítani, hogy 2009–60=1949. De nem számolt utána…

Egy magazinban az olvasható, hogy a repeszálló mellény nem sokat ér a sorozatlövő gépkarabély ellen. Fele honoráriumom annak, aki mutat egy nem sorozatlövő gépkarabélyt! Ez a karabély ugyanis attól gép (akárcsak a -pisztoly vagy a -fegyver), hogy sorozatlövő. Vajon aki kezeli, az sem tudja? (Ez utóbbi kérdés azért tehető fel joggal, mert a  sorozatlövő gépkarabélyról szóló közlemény a rendőrség magazinjában jelent meg.

A hatnapos eddig egy közel-keleti háború  epitheton ornansa volt. Egyik napilapunk azonban cikke címében most a világszervezet közgyűlését illeti ezzel a jelzővel: „Kezdődik a hatnapos ENSZ-közgyűlés”. Ez az állítás és ami utána következik, nagyon sok sebből vérzik. Először is, az ENSZ Közgyűlésére ugyanaz áll, mint a Tanár úr kérem-ben az iskolára: (sajnos) mindig van,  legfeljebb tanítás nem. A Közgyűlés (nagy kezdőbetűvel!) tudniillik nem egy értekezlet, hanem egy szerv. Még pontosabban – mint az Alapokmány kimondja – az Egyesült Nemzetek egyik főszerve. Másodszor, a Közgyűlésnek évenként vannak ülésszakai, amelyek szeptember harmadik keddjén nyílnak meg, és elvben a következő szeptemberig, a gyakorlatban általában december közepéig tartanak, de össze lehet hívni rendkívüli ülésszakot is. A mostani rendes ülésszak, tehát hat napnál bizonyosan hosszabb ideig, még a gyakorlatban is alighanem legalább jó két hónapig tart. Harmadszor, a cikk első mondata már úgy szól, hogy „szerdán kezdődik New Yorkban az ENSZ-közgyűlés általános ülése”. Az ENSZ Közgyűlésének azonban – mint láttuk – nem ülései, hanem ülésszakai vannak, (amelyek nem szerdán, hanem kedden kezdődnek), és az ülésszak idején naponta tartanak üléseket. Ám azutóbbiak sem általánosak, sőt, még az ülésszakok sem azok. A rendes ülésszak viszont rendszerint az általános vitával kezdődik. Azt lehet hat nap alatt, ami persze szintén nem csekély idő. A Biblia szerint Istennek ennyi kellett a világ megteremtéséhez.

Azt állítja egyik napilapunk, hogy „Putyin hivatásos katonatiszt, hírszerző”. A mai orosz miniszterelnök valóban kágébés hírszerzőként kezdte pályafutását, ám arról, hogy hivatásos katonatiszt is lett volna, mit sem tud a világ; ez  a cikk szerzőjének szenzációs felfedezése.

„Lassan felépül Európa legsűrűbb megálló-hálózatú metróvonala” –írja a 4-es metróról egyik hetilapunk. Hát hogy lassan, az bizonyos. De valóban a legsűrűbb megálló-hálózatú? Utazott már a szerző például a londoni földalattin? (Vagy a párizsin, vagy a budapesti „kis földalattin?”)

„A mérnök levelét megírta” – olvasható egyik napilapunk cikkének címében. A szerző értelemszerűen Arany Jánost parafrazeálta, ami nem volna baj, sőt az efféle parafrázis elvben szellemes is. Szellemes volt az a kollégánk, aki (ki tudja, hány évtizeddel ezelőtt?) először alakította át a közismert költemény, a Mátyás anyja első sorát a „maga céljaira”. A baj csak az, hogy ezt azóta már sokezerszer megtették. Tíz olyan magyar újságcikknek, amelyben levélírásról van szó, legalább kilencnek benne van a címében, hogy levelét megírta.  Ez már nem szellemesség, hanem közhely.

Ugocsa azzal tette magát nevezetessé, hogy nem koronáz. Van aztán egy napilapunk, amely éppen az ellenkezőjét teszi: koronáz. Egy magánbizniszt fellendítendő Budapestre látogatott ugyanis a norvég trónörökös és hitvese. Az újság képaláírásában királyi párnak nevezi őket. Ehhez azonban előbb meg kellene koronázni Haakon koronaherceget. A magyar napilap ezt megtette.

Új kezdeményezésről beszélt a televízióban egy fő-fő szóvivő, mégpedig egy olyanról, amin minden jót ki lehet próbálni, egyszóval olyan lesz, mint az állatorvosi ló. Sajnos a sokat emlegetett lovon, amely állítólag egy állatorvosi tankönyvben szerepelt, minden rossz, minden betegség volt egyszerre kimutatva.

Az újdondászok oktatását jobb helyeken azzal kezdikl, hogy mi hír és mi nem hír. Nem hír az, ha a megharap ja a postást. A hír az, ha a postás harapja meg a kutyát. Egyik országos kereskedelmi televíziónk szerkesztői, úgy látszik, hiányoztak, amikor ezt oktatták a leendő újságíróknak. (Ha ugyan egyáltalán valaha is részt vettek bármiféle szakmai képzésben.) Ennek a televíziónak ugyanis azzal a hírrel kezdődött az esti híradója, hogy egy kutya megharapott egy kislányt. Kétségtelenül szomorú esemény, sajnáljuk a kislányt, de szerencsére tragédia nem lett belőle, a kislány túlélte, hamarosan hazatérhet a kórházból. Ez szerintem egy helyi tévében lehet csak hír, de ott is csak alig, és semmiesetre  sem első, vezető hírként. Különösen akkor nem, amikor az utána következő hír valóban szenzáció volt : egy darázs, megcsípett egy embert, aki allergiás volt a darázscsípésre, bedagadt a torka, és már majdnem megfulladt, amikor egy véletlenül arra járó baleseti sebész meglátta és bicskával, golyóstollal gégemetszést hajtott végre rajta, amivel megmentette az életét.

A harci gázok alkalmazását nemzetközi egyezmények tiltják, s e tilalom alól  aláírásuk óta még a hitleri német hadsereg sem merte kivonni magát. (Csak Szaddám Huszein, de tudjuk, hogy ő hogyan végezte.) Annál nagyobb megdöbbenéssel hallottam egyik televíziónk híradójának műsorvezetőjétől, hogy Magyarországon is van, ahol óvakodni kell a mustárgáztól. Ma! (A mustárgáz volt az a mérgező anyag, amelyet az első világháborúban a német hadsereg Ipernél alkalmazott, s aminek következtében tízezrek haltak meg) A borospincékben kifejlődő mustárgáztól óvta a műsorvezető a kedves nézőket. Lehet persze, hogy mustgázra gondolt, de akkor azt is kellett volna mondania.

Egyik hírügynökségünk (és nyomában a rádiók, televíziók) szerint, az M1-es autópályán sorozatlövőből nyitottak tüzet a pénzszállító autóra. Ilyen nevű fegyver azonban nem létezik. A sorozatlövő ugyanis melléknév, amely az adott esetben csak jelző lehet: sorozatlövő fegyver. Ilyen a géppuska, a golyószóró, a gépkarabély, a géppisztoly. Valóban nehéz megállapítani, pláne az első pillanatban, hogy ezek közül melyikkel lőttek a pénzszállító autóra, csak annyi bizonyos, hogy sorozatot lőttek rá. Ezért akinek van fogalma a fegyverekről, az a sorozatlövő fegyver kifejezést használja.

„Brüsszelben adott koncertet a Vörös Hadsereg kórusa 2007-ben” – olvasható egyik napilapunk képaláírásában. Nos, a szerkesztőségben annyit azért tudhatnának, hogy ma Vörös Hadsereg, ha ugyan még van, az csak  a németországi terrorszervezet, a Vörös Hadsereg Frakció lehet. Az azonban, ismétlem: ha még egyáltalán létezik, azt mély illegalitásban teszi és nem ad koncerteket. A Szovjetunió hadseregét 1946 óta nem Vörös, hanem Szovjet Hadseregnek nevezték, de – ha hiszik, ha nem – 1991 óta már Szovjetunió sincs, nemhogy Vörös Hadsereg. A szóban forgó együttes viszont  még 1946 előtt sem a Vörös Hadsereg kórusa, hanem a Vörös Hadsereg Ének- és Táncegyüttese volt. A többi azonban stimmel. 2007-ben valóban énekeltek Brüsszelben.

A Magyarországra esetleg befogadandó guantánamói palesztin fogoly kapcsán egyik televíziónk híradójában azt hallhattuk, hogy a támaszpontot az Egyesült Államok 2012-ig bezárja. Vagyis teljesül az, amit a kommunista Kuba hosszú évtizedek óta követel? Szó se róla! Az amerikaiak nem magát a támaszpontot, csak az ott működő börtönt zárják be.

Azt írja egyik napilapunk, hogy Oroszország S-300-as (helyesen: Sz-300-as) Szmers légvédelmirakétarendszert (így, egy szóban) szállít Venezuelának. Az ember elgondolkozik: vajon miért neveznek el egy légvédelmi rakétarendszert a második világháborús, rettegett szovjet katonai elhárításról, a SZMERS-ről?  (A SZMERS a szmerty spionam! – halál a kémekre! rövidítése). Hát nem arról nevezték el. A rendszer neve ugyanis nem Szmers, hanem Szmercs (forgószél). Amitől bár csak egy betűvel különbözik, mindamellett, ismerjük el, ez alapos különbség.

„Két roma fiatalember diszkót akart nyitni Borsodnádasdon. A kisvárosban ezt rajtuk kívül senki sem akarta.” Ez olvasható egyik napilapunk riportjának a leadjében. Magából a riportból azonban kiderül, hogy a diszkóra nagy igény volt, és hogy esténként rendezvényeket tartanak benne, amelyeket főként roma fiatalok látogatnak. Ezek szerint senkik járnak oda? Nem akarok rasszista szándékot feltételezni ott, ahol erre nincsen ok, de ismerjük el: a látszat ez.

Munkavállalói szakszervezetről beszélt egyik televíziónk híradójának riportere. Miért? Talán vannak munkaadói szakszervezetek is? Természetesen a vállalkozóknak is vannak szervezeteik, de azok nem szakszervezetek.

„Félre ne értsenek: a törvénykezés bonyolult dolog, főként EU-szinten. A jogi szövegeknek néha összetetteknek kell lenniük. De az összetettség nem zárja ki a világosságot!” – idézi egyik napilapunk Beatrice Ask svéd igazságügyi minisztert. Rosszul idézi. Egy igazságügyi miniszter ugyanis – a cikkírótól eltérően – tudja, mi a különbség a törvényhozás és a törvénykezés között. Az EU legfeljebb az előbbivel (jogszabályok megalkotásával) foglalkozhat, de nem folytathat bírósági eljárásokat (a törvénykezés ugyanis azt jelenti).

Soha sem hittem volna, hogy II. Erzsébetnek a főzés a hobbija, mi több, hogy Őfelsége a víkendjeit a konyhában tölti. Pedig így van, legalábbis ezt állítja egyik magazinunk: „Erzsébet királynő szigorú egészségügyi szabályokat léptetett életbe a brit királyi udvarban, miután az udvaroncok közül hárman elkapták a sertésinfluenzát. Egyikük Windsorban szolgál a kastély konyháján, ahol a királynő a hétvégéket tölti.”

Egyik napilapunk beszámolója szerint Lengyelországban immár „nem kerül börtönbe három évre, aki meddőségét lombikbébi (IHV) eljárással akarná gyógyíttatni”. Lombikbébi eljárással azonban nem lehet a meddőséget gyógyítani, legfeljebb orvosolni. Ezt az eljárást ugyanis éppenséggel azoknál a nőknél alkalmazzák, akiknek a meddőségét nem tudták meggyógyítani.

Hír egyik hírügynökségünktől: „Vona Gábor, a Jobbik elnöke évekkel ezelőtt részt vett a Szaddám-barát jemeni Baath Párt rendezvényén –írta az Élet és Irodalom pénteken.” Valóban pénteken írta ezt a hetilap. Máskor nem is írhatta volna. Az És ugyanis mindig pénteken jelenik meg.

Egyik hetilapunkban olvasom (méghozzá egy nagyon illetékes tollából), hogy jelenleg az 1891-ben alapított Amerikai Magyar Népszava Szabadság „a legrégebbi magyar nyelvű újság a világon”. Majdnem, de azért nem egészen. Tizennégy évvel korábban, 1877-ben született ugyanis  az a – alighanem az amerikai kistestvérnek is nevét kölcsönző, egyszerűen csak – Népszava, amely, bár Külföldi Viktor alapította, Magyarországon jelent meg.

A Cassius Clay néven anyakönyvezett  Muhammad Ali főszerepet játszott az amerikai afro-amerikaiak emancipációjában – írja egyik hetilapunk.  De vajon vannak-e afrikai afro-amerikaiak is? A fenti logika szerint igen, hiszen ha kiemeljük, hogy valaki amerikai afro-amerikai, az azt jelenti, hogy a szerző annyira félt attól, nehogy feketét, vagy pláne négert írva politikailag inkorrekt legyen, hogy minden feketebőrűt afro-amerikainak nevez. Ez olyan, mint az orosz butyerbrod sz maszlom (vajaskenyér vajjal). Sőt, még olyanabb.

New Yorkban megemlékeztek a 2001. szeptember 11-iki terrortámadás 8. évfordulójáról – hallottam egyik televíziónk híradójában. Ez már annyira elterjedt szabványhiba, hogy a legtöbben fel sem kapják rá a fejüket. Pedig  lássuk csak! Mire emlékeztek? A 8. évfordulóra. De hát minek arra emlékezni, ami ma van? Valójában a 2001. szeptember 11-iki terrortámadásra emlékeztek annak 8. évfordulóján.

Az oly vitatott, budapesti VI. kerületi csendrendelet körüli jogi csetepatékról ír egyik hetilapunk publicistája. A többi között szóvá teszi, hogy „a közjegyző nem az alpolgármesternek suhint oda”. A közjegyző? Milyen közjegyző? A továbbiakból aztán egyértelmű, hogy a kerületi önkormányzat jegyzőjéről van szó. A kettő között azonban körülbelül annyi a különbség, mint a bakter és a salabakter között.

Hírügynökségi anyagot vesz át egyik napilapunk, alighanem jócskán meghúzva, mert ebben a formában értelmetlen. (Vagy már az eredeti hírügynökségi anyag is az?) Eszerint „egy most közzétett tanulmány szerint az Északi-sark hőmérséklete kétezer év óta nem volt olyan magas, mint az utóbbi évtizedben. Az University of Arizona kutatói többek között fatörzsek gyűrűiből és tavak üledékéből tudtak következtetni a hőmérsékletnek az elmúlt kétezer évben bekövetkezett változására”. Ez mind szép, de az egyik a másikból nem következik. Az Északi-sarkon ugyanis nincsenek sem fák, sem tavak.

Izrael mindent elkövet, hogy megakadályozza az orosz Sz-300-as rakétaelhárító rendszer eladását Iránnak – állítja egyik napilapunk. Kétségtelen, hogy Izrael nem örül annak, hogy Oroszország Sz-300-as rendszereket akar eladni Iránnak, bár ez már nem a haditechnika legmodernebb rendszere. Csakhogy, bár maga rakétákat indít, ellenséges rakéták elhárítására nem alkalmas. Ez légvédelmi rendszer, azaz repülőgépeket képes megsemmisíteni.

Egyik napilapunk szerint a Bajkál a világ egyik legrégebbi és egyben legmélyebb tava, „amely az egész Föld friss vízkészletének mintegy 20 százalékát tartalmazza”. Vagyis vízkészlete lepipálja az Atlanti-, a Csendes-  és az Indiai-óceánét. De ez is lehet, hogy az óceánok vize nem friss, hanem állott.  Vagy pedig a fordító nem tudta és a szerkesztő nem szúrta ki, hogy az angol nyelvben a fresh water nem friss vizet, hanem édesvizet jelent. Mert úgy már stimmel.

Egyik napilapunk hírösszefoglalójában arról olvashatunk, hogy „Moszkva…a phenjani atom- és rakétakísérletek miatt korszerű rakétákat telepít az észak-koreai határhoz”. Ami ebből a hírből hiányzik  – és a legkevésbé sem lényegtelen – az az, hogy nem közép-, vagy nagy hatótávolságú ballisztikus, hanem  Sz-400 mintájú légvédelmi, illetve rakétaelhárító  rakétákat telepít (az esetleg „eltévedő” észak-koreai rakéták megsemmisítésére). Ami a hírben fölösleges (magyarán szólva: szamárság), az az, hogy e telepítésnek köze van az észak-koreai atomkísérletekhez. Ezek a kísérletek ugyanis föld alatti robbantások, amelyeket, ha akarnák, sem lennének képesek az oroszok a határ közelébe telepített Sz-400 légvédelmi rakétákkal megakadályozni, megelőzni.

Én eddig úgy tudtam, hogy Robert Fico. De nem, a jelek szerint a szlovák kormányfő egy asszony, névszerint Silvia Glendová. El kell hinnem, hogy így van, hiszen egyik napilapunk pozsonyi tudósítójának írásában olvastam ezt, márpedig ő közelebb van a tűzhöz, mint én, tehát nyilván jobban is tudja. Cikkében ez olvasható: „Silvia Glendová szlovák kormányfő szóvivője reagálva szécsényi találkozó bejelentésére, kijelentette…” Ámbár az sincs kizárva, hogy kollégánk (és a korrektor) kifelejtett a név után egy vesszőt, majd egy határozott névelőt és akkor mindjárt más… A határozott névelőt a jelek szerint kollégánk (és a korrektor) amúgy sem szereti,  hiszen a szécsényi találkozó elől is kispórolta.