Kulcsár István blogja

Egyik napilapunk riportot közöl egy tanítónőről, aki kifejlesztett egy módszert a matematikai alapfogalmak elsajátítására. Két oldallal odébb ugyanebben az újságban egy olyan tudósítást olvashatunk, amelynek szerzője – minden jel szerint – híján maradt a  matematikai alapfogalmak elsajátításának. Ő ugyanis arról értekezik, hogy az amerikai szenátusban várhatóan 60-ra emelkedik a demokrata szenátorok száma, ami ez utóbbiaknak kétharmados többséget biztosít majd a 100 tagú testületben. A tudósításnak már a címe is ez: „Hajszálnyira a demokraták a kétharmadtól”. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha közlöm, hogy 100-nak a kétharmada nem 60, hanem durván számolva (legalábbis az adott esetben, gyakorlatilag, mivel tizednyi szenátorok  nincsenek): 67.

Egy temetésen egy református esperes mondott gyészbeszédet. A hírügynökség főpapnak nevezi őt. A Magyar Nagylexikon szerint a főpap valamely felekezet legfőbb elöljárói közül való, az értelmező szótár szerint főpapok a katolikus egyházban vannak, de az esperes még ott sem az.

Hazudtatok, csaltatok, fel is út, le is út, firkászok! Valahogyan emígy szólhat az eltávolítandó újságírókhoz az a főnök, aki kirúgja őket. Én azonban nehezen tudom elképzelni Szántó Andrásról, az MTI szakmai alelnökéről, hogy így búcsúztassa munkatársait. Az egyik internetes hírportál ugyanis kirúgásokról ír. Márpedig a kirúgás ezt jelentené. Ezzel szemben az alelnök várható leépítésekről nyilatkozott: a hírügynökség anyagi gondjai miatt kénytelen megválni 42 embertől. Természetesen ez is szomorú, de azért akit leépítenek, az mégsem lopáson ért, elcsapott cseléd.

Leninnek tulajdonítja egyik napilapunk szerzője azt a megállapítást, miszerint „az ideológia, ha behatol a tömegekbe, anyagi erővé válik”. Egy publicistától napjainkban természetesen már nem várható el, hogy offé legyen a marxizmus-leninizmus klasszikusaiban. Ám ha ennek ellenére mégis egy ilyen “klasszikusra” hivatkozik, akkor nem árt tudnia, hogy a sokat idézett tétel nem Lenintől, hanem Marxtól származik.

Mínuszos hír egyik napilapunkban (hírügynökségi jelentés alapján): „Megcsonkított macskákat találtak Pécelen, és a környéken élő vadkacsák száma is megcsappant; a rendőrség nyomozást indított.” Soha nem hallottam még olyant, hogy megcsonkított macskák vadkacsákat pusztítsanak.

Egyik hetilapunkból: „Noha magyar tulajdonú hajót még nem támadtak meg Szomália partjainál…” Annak ellenére, hogy egyetlenegy hajó sem járja a világtengereket magyar lobogó alatt.

A Rózsa Flores–Tóásó ügy kapcsán a hazai média rendszeresen említi a Máltai Lovagrendet és külügyminiszterét, Nagy András Károlyt, amely, illetve aki igyekszik segíteni a bajba jutott Tóásónak. A probléma csak az, hogy ez nem a Máltai Lovagrend, amellyel egyébként a Magyar Köztársaság is diplomáciai kapcsolatot tart fenn, hanem egy  – mondjuk így finoman – konkurens szervezet, amelynek neve (egyszer már leírtam ezeken a hasábokon, akkor is sokáig tartott): a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége. Joggal tehető fel az igazi Trebitsch péhowardi kérdése.

Egyik rádiónk tudósítója jelentésében háromszor is (tehát nem baki) a járvánnyal fenyegető sertésvészről beszél. Csakhogy a sertésvész a sertéseket pusztítja, a sertésinfluenza viszont – amely emberről emberre terjed – bennünket, kétlábúakat. Amivel a világ most szembenéz, az sajnos embervész!

Manapság, amikor éppen a sertésinfluenza-világjárványtól félünk, végképp nem árt tisztázni, hogy mi az a fertőzés. Az, amit az egyik élőlény (ember, madár, sertés stb.) egy másik élőlényre átvihet azzal, hogy „ráragasztja” kórokozó baktériumait, vírusait. Ezért értelmetlenség sugárfertőzésről beszélni akkor, amikor valakit a káros sugárzás sugárbeteggé tesz, hiszen ezt a betegséget az ember nem képes egy másikra átvinni, azzal megfertőzni. Ennek ellenére a magyar médiában nagyon szeretnek sugárfertőzést emlegetni. Ami pedig ehhez képest is novum: egyik hírügynökségünk immár Csernobilban sugárfertőzött gépekről is ír. Nyilván a sugár (avagy a felrobbant reaktor) rájuk köhögött és megfertőzte őket.

Ljudmila Ulickajában, az írónőben – állítja egyik napilapunk – a Szovjetunió halálos ellenségét sejtette. Hát ha létezik understatement, akkor ez overstatement, vagyis túlzás, annak is jókora.  Tudnék  példaként felsorolni néhány olyan  személyt (a sok tízezer vagy éppen sok  százezer közül), akiben a szovjethatalom halálos ellenségét sejtette. Ilyen volt például Nyikolaj Buharin, akit koncepciós perben halálra ítéltek és kivégeztek,  Lev Trockij, akit jégcsákánnyal ütöttek agyon, vagy Szolomon  Mihoelsz, a színész, akit kágébés teherautó gázolt halálra. Ulickaját azonban, mert szamizdatot olvasott és terjesztett, mindössze elbocsátották munkahelyéről. A halálos ellenségek nem úszták meg ennyivel.

Egyik hírügynökségünk több napilap által is átvett híre szerint az Erzsébet híd déli hídfőjénél a Dunába esett egy lány.  Őszinte együttérzésem, de a hídfő „valamely híd parti megerősítése és bejárata” (a Magyar nyelv értelmező szótára). Eszerint az Erzsébet hídnak van egy pesti és van egy budai hídfője. Vagy ha már minden áron égtájak szerint akarjuk orientálni őket (ami persze nem szokás): egy keleti és egy nyugati.

Mihály király támogatja államfőjelölt vejét – jelenti egyik hírügynökségünk. Mármint Romániában. Amely, mint ismeretes, köztársaság. Egy köztársaságban pedig – ez szintén ismeretes – nem lehet király. Mihályt speciel 1947-ben megfosztották trónjától és elűzték hazájából. E történelmi eseményt nem tisztem kommentálni vagy értékelni, azt viszont tényként merem leszögezni, hogy a Románia köztársasági elnöki tisztére pályázó Radut támogató Mihály legfeljebb csak exkirály. Ha nem így volna, Radu győzelme esetén Romániának lenne egy köztársasági elnöke és egy királya.

A budapesti orosz nagykövetségen öngyilkos lett egy diplomata. Egyik televíziónk szerint „a nagykövetség titkára”. A nagykövetségi titkár (első-, másod- és harmadosztályú) azonban nem beosztás, hanem diplomáciai rang. Olyan funkció, hogy a nagykövetség titkára nem létezik. Egy nagykövetségen akár tucatnyi (első-, másod- és harmadosztályú) titkár is dolgozhat. És noha szovjet időkben, mint tudjuk, nagy becsben álltak a főtitkárok, a szovjet nagykövetségeknek már akkor sem volt főtitkáruk, pláne ma, amikor ez az Oroszországi Föderáció diplomáciai képviselete. Egyik bulvárlapunk ugyanis egyenesen a nagykövetség főtitkárának nevezi az elhunytat. Ez már a Fülig Jimmy naplójában szereplő nálamtitkár szintje.

Egyik hetilapunk tv-magazinja a National Geographic Channel Guantánamóról szóló dokumentfilmjét ismertetve azt írja, hogy ez az amerikjai haditengerészeti bázis „az egyetlen, mely kommunista országban létesült”. Ha ez igaz volna, a kubai forradalom 14 évvel előzte volna meg az orosz bolsevik forradalmat. A guantánamói támaszpont ugyanis  – mint ugyanebből a cikkből is kiderül – 1903-ban létesült. Hol voltak még akkor Fidel szakállasai! Egyébként Fidel szakállasai, Camilo Cienfuegos és Che Guevara vezérletével 1959. január 2-án vonultak be Havannába. És ha a cikknek hinni lehet, a legeslegelső dolguk az volt, hogy már az előző napon, január 1-jén megtiltották az amerikai katonáknak és civileknek, hogy a bázis határait átlépve Kuba területére lépjenek. Mindez állítólag annak volt a jele, hogy az „az 1950-es évek második felében jelentősen megromlott a viszony az Egyesült Államok és Kuba között”. Az 50-es évek legvégén, de nem a  forradalom győzelme pillanatában! A kubai forradalmároknak akkor még semmi különösebb bajuk sem volt az Egyesült Államokkal.

A bolíviai rendőrség kész koordinálni a horvát, ír és magyar hatósággal a feltételezett terroristabanda ügyében – idéz egyik napilapunk egy hírügynökségi jelentést. Ha maradna is kétségünk, a továbbiakból egyértelműen kiderül, hogy a hatóságok esetleges együttműködéséről van szó. Nem akarom magam exhumálni, de én a szerző és a szerkesztő helyében szégyellném magam, ha összetéveszteném a koordinálást a kooperálással.

Júliustól indul a Margit híd felújítása – tudatja már híre címében is egyik napilapunk, mégpedig a 4. oldalon. Aztán ugyanennek a lapszámnak a 15. oldalán – ugyancsak a hírügynökség közleménye alapján – ismét erről szól egy hír. Igaz persze, hogy ismétlés a tudás anyja, de ennyire?

Két miniállamról, San Marinóról és Monte-Carlóról értekezik egyik napilapunk. Az írás szerzőjét (és a lap nemlétező olvasószerkesztőjét) el kell szomorítanom: ilyen nevű állam, de még miniállam sem létezik. Monte-Carlo Monaco államban található, de annak még csak nem is a fővárosa.

A budapesti Esperanto Parkban álló Zamenhof János-szobor sanyarú sorsát taglalja egyik napilapunk. Hogy a Magyarországon lévő park nevét miért kell „eszperantó helyesírással”, azaz az sz helyett s-sel és rövid o-val írni, azt nem tudom. Azt viszont tudom,  méghozzá egész biztosan, hogy a lengyel Zamenhof keresztneve nem János, de még csak nem is Jan vagy Janusz volt, hanem Ludovik Lazar (ha úgy tetszik: Lajos Lázár), vagy – oroszosan, apai névvel együtt, mert a moszkvai egyetemen úgy használta – Lazar Markovics. Vagy lehet, hogy a Lazar eszperantóul János?

Rövid tudósítás egyik hírügynökségünktől: „Fegyvernek látszó tárggyal követelt pénzt egy takarékszövetkezet bankfiókjában egy ismeretlen hétfőn, Kecskeméten. A bankrabló a kapott pénzt egy fekete szatyorba tette, és a helyszínről eltávozott.” Különösen a tudósítás utolsó két szava bővíti ismereteinket. Naná, ottmaradt a helyszínen és ott várta be, hogy a rendőrök elfogják!

Magyar származásúnak nevezi egyik napilapunk a Bolíviában lelőtt Magyarosi Árpádot. Az én értelmezésem szerint Magyarósi, noha kétségtelenül román állampolgár, de egyszerűen magyar volt. Vagy magyar nemzetiségű román állampolgár. A származás  azonban más. Magyar származású például Nicolas Sarkozy, George Pataki vagy Mariska Hargitay.

A Gellért-hegy lábánál a negyedik negyedévben megnyílik a Baglioni Hotel & Rácz Thermal Spa – örvendezteti meg olvasóit egyik napilapunk. A fürdő neve ugyebár onnan származik, hogy a Tabánban található, ahol valaha az ántivilágban ráczok éltek. Ezzel a pontossággal bizonyára az egykor matematikát oktató Rác tanár úr is elégedett lenne.

Egyik napilapunk úti beszámolót közöl az Alcatrazról. Ebben az olvasható, hogy a San Francisco-i öbölben található hajdani börtönszigetet az Atlanti-óceán veszi körül. Pompás! Akkor tehát a New York-i öbölben található Liberty Island (amelyen a Szabadság-szobor áll) partjait a Csendes-óceán mossa?

Egyik napilapunk közli Krisztinának, a Külügyminisztérium konzuli főosztálya vezetőjének a lap részére adott nyilatkozatát. Azt már megszokhattuk, hogy számos popsztárt – Zoránt, Ákost és másokat – csak a keresztnevén emleget a média. De immár a kormánytisztviselők is ebbe a kategóriába kerültek?

A Bolíviában letartóztatott Tóásó Előd jogvédelme érdekében a magyar külügyminiszter utasította hazánknak Bolíviában akkreditált, de Buenos Airesben rezideáló nagykövetét, hogy utazzon a helyszínre. Mint egyik napilapunk beszámol róla, valami hasonlóra utasította Kelet-Timorban tartózkodó nagykövetét – nagy lélegzetet kellene vennem, ha egyszuszra ki akarnám mondani – a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetségének külügyminisztere, Nagy András Károly is.  Ami kevéssé érthető: Bolívia ugyanis határos Argentinával, ezzel szemben  a Csendes-óceán választja el Kelet-Timortól. Valóban az ottani fővárosból, Diliből kell Dél-Amerikába szalajtani a nagykövetet?

Ezen a blogon rendszerint az írott sajtóban leírtakba vagy az elektronikus médiában elhangzottakba „kötök bele”. Jöjjön hát a kivétel. Az egyik kereskedelmi televízió reggeli műsorában a műsorvezető ma reggel, csak úgy, minden apropó nélkül, egyszer csak – divatos szóval élve – „bemutatott”. Mi következhet még ezután? A nézők arcába kiáltja majd, hogy LFS?

Egyik rádiónk ismertette a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának nyilatkozatát, amelyet egyik hírügynökégünknek adott. A műsorvezető úgy konferálta fel, hogy hajnali nyilatkozat, majd még egyszer külön is „kicikizte”, hogy a főigazgató hajnalban adott interjút. Nos, a szóban forgó anyagot a hírügynökség valóban hajnalban, egész pontosan 05:21 órakor adta ki. De vajon a nagy múltú rádió tapasztalt műsorvezetője valóban nem hallott még olyasmiről, hogy a nemzeti hírügynökség egy előző napon kapott, nem napi aktualitású, semmiképpen sem sürgős jellegű interjút másnap hajnalban ad ki, és hogy ebben nincs semmi különös?

Ahhoz lassan hozzászokhatunk, hogy kollégáink nem tudják, mi az a csatahajó, és azt a hadihajó szinonímájaként használják. Holott a csatahajó a hadihajók egyik „műfaja” csupán, ugyanúgy, mint például a romboló vagy a cirkáló. Egyik napilapunk publicistája azonban nyilván tisztában volt ezzel, amikor cikkében a Szomália partjai közelében felbukkanó tengeri rablókkal szembeszálló „csatahajókat és cirkálókat” emleget. Ő viszont azzal nincs tisztában, hogy a 21. század kalózai ellen aligha harcolnak csatahajók, mivel „a II. vh. utáni időszakban a repülőgépek és a tengeralattjárók tökéletesedésével a sorhajók és a csatahajók szerepe gyorsan csökkent, törölték azokat a flották állományából”. (Magyar Nagylexikon).

A magyar-osztrák határ mentén tervezett szemétégető kapcsán egyik televíziónk Burgenland fővárosába küldte tudósítóját. Kollégánk nem Kismartonból, hanem Eisenstadtból jelentkezett és ugyanígy szerepelt a város neve az inzerten is. Képzeljük csak el, mit kapna az a magyar televízió,  amely Kosicét, Clujt vagy Novi Sadot emlegetne…Mi a különbség?

Országa lakosságának többsége gyűlöli Evo Moralest – szögezte le kategorikusan, mintegy általánosan elfogadott tényként egyik televíziónk műsorvezetője. A bolíviai elnököt lehet szeretni vagy sem, de mindenképpen tény, hogy alig három hónapja, 2009 januárjában egy népszavazáson a referendumon résztvevők 60 százaléka állt ki az általa javasolt alkotmánymódosítás mellett. Ez vajon hogy lehet? Gyűlölték, de mégis támogatták?

Tegnap este – érthető módon – nemhogy a televíziókból, de még a vízcsapokból is Rózsa-Flores Eduardo folyt. Több alkalommal – például az egyik közszolgálati és az egyik kereskedelmi tévében – zsoldosnak nevezték.  Nem kívánok itt belemenni a megboldogult tevékenységének értékelésébe, azt azonban tényként leszögezhetjük, hogy az őt zsoldosnak nevező műsorokban még csak halvány utalás sem hangzott el arra vonatkozóan, hogy Rózsa-Flores – akár korábban a délszláv háborúkban, akár most, Bolíviában – meggyőződés nélkül, csupán  a pénz kedvéért valakinek is a szolgálatába állt volna. Akkor viszont mitől zsoldos?