Bankrobbantás

„Nem közönséges hackercsoport robbantott bankokat…” – számol be egyik televíziónk híradója arról, hogy különösen dörzsölt hackereknek sikerült egy csomó pénzt megkaparintaniuk a világ különféle bankjaiból. Csakhogy bankot robbantani nem a londoni City-ben vagy a New York-i Wall Streeten szoktak, hanem az Atlantic City-i vagy a Las Vegas-i, netán a Monte Carlo-i kaszinókban. (Bár ott is csak kivételesen ritkán). Vagy esetleg Angyalföldön. De ott a szó szoros értelmében. A szóban forgó bankokat – ha úgy tetszik – kirabolták. Bár ez sem rá a pontos kifejezés.

Mi jut az eklézsiából?

Kívánatos – állítja egyik napilapunk vezércikke –, hogy „ne csak tápláló ételeket adjanak a gyerkőcöknek, még ha csak erre jutna is az eklézsiából”. Én pedig azt tartanám kívánatosnak, hogy a vezércikkírók csak olyan fogalmakkal dobálózzanak, amelyeknek tudják az értelmét. Az adott esetben a szerzőnek nyilván az a szólás járt az eszében, hogy szegény az eklézsia. Valóban, ha szegény az eklézsia, tudniillik az egyházközség, akkor kevesebb jut a lelkésznek, esetleg a híveknek, illetve a gyerkőceiknek, De jutni magából az eklézsiából senkinek sem jut. A legrosszabb esetben is csak az elemózsiából.

Zászlóshajó

Ismerjük el, szépen hangzik. Egyik hetilapunkban olvasom: „Hitler a Kriegsmarine zászlóshajón hallgatja admirálisai jelentését…” A baj ott van, hogy ilyen nevű hajó sohasem létezett. A Kriegsmarine ugyanis maga a haditengerészet (hadiflotta), amelynek, ez már igaz, valóban volt zászlóshajója. Egy időben például a nevezetes Schleswig-Holstein.

Két kézigránátos

Igen, egyik hetilapunk cikkírója szerint  Budán a nyilas uralom idején egy alkalommal „két német kézigránátos biztosította a munkásnők és gyerekeik menekülését”. Szépen hangzik, de egy menekülést jobbára lőfegyverrel szoktak biztosítani. Például, bár nem feltétlenül, gyalogosok. Merthogy ilyen fegyvernem vagy katonai beosztás a második világháború idején már régen nem létezett. Valaha persze voltak gránátosok, de azok sem kézigránátosok, és semmit sem biztosítottak, hanem – lásd Heine, ill. Lányi Viktor –„francia földre tartottak”.

Kütyü

„Az elektromos kütyük fejlesztésében élenjáró” Nagy-Britanniáról ír egyik napilapunk. Csakhogy elektromos a zseblámpa meg a csengő szokott lenni. A kütyük (ipadek, tabletek) elektronikusak.

Református mise

Egyik televíziónk esti híradójában beszámol arról, hogy a Szabadság téri Hálaadás Templomában (amely közismerten református templom) halála évfordulóján misén emlékeztek Horthy Miklósra. A médiában sajnos egyre gyakrabban látom, olvasom, hogy – ezek konkrét példák – reformátusok misét tartanak, hogy a katolikus papot tiszteletes úrnak, protestáns kollégáját viszont páternek említik, hogy a görögök görög-katolikusok. és hogy az Egyesült Államokban evangélikusok élnek.(Tévedések elkerülése végett: az USA-ban valóban élnek evangélikusok, azaz lutheránusok, de akikről itt szó van, azok evangelical christians, helyesen: evangéliumi keresztyének.) Ilyenkor felmerül bennem, hogy bár a kötelező hitoktatás bevezetését egyértelműen ellenezném, némi egyházi-vallási alapismereteket ismereteket azért talán hasznos volna oktatni az iskolákban.

A húspogácsás szendvics országa

Nyilvánvalóan sajtóhiba, de nem akármilyen! Egyik napilapunk Burgerlandról és szociáldemokrata tartományfőnökéről ír. Szerintem viszont ennek a tartománynak csak konyhafőnöke van, és a lap továbbra is adós annak tisztázásával, hogy MacDonald’s- vagy Burgerkinglandról van-e szó.

Ívelő karrier

Egyik gazdasági napilapunk egy külföldi gazdasági napilap cikkét ismertetve azt írja, hogy Putyin „karrierje folyamatosan ívelt a szentpétervári polgármesteri széktől a Kreml első számú vezetőjének posztjáig”. Hogy a külföldi lap téved, avagy a magyar, azt nem tudom megállapítani. Azt viszont biztosan kijelenthetem, hogy Putyin sohasem ült a szentpétervári polgármesteri székben.

„Túszok”

Válaszul az Iszlám Állam fogságába esett jordániai pilóta barbár kivégzésére, Jordániában kivégeztek két túszt – adta elő egyik televíziónk híradója. A szerkesztő vagy nem tudja, hogy mi történt, vagy nincs tisztában a „túsz” szó jelentésével. Jordániában ugyanis olyan, polgári lakosok tucatjainak haláláért felelős terroristákat végeztek most ki, akiket a bíróság már egy évvel a pilóta fogságba esése előtt halálra ítélt.

Maffiaország

Nem kis hazánkról, hanem Olaszországról írja egyik napilapunk: „Elnöknek azt jelölhetik, aki betöltötte ötvenedik életévét, s büntetett előéletű. Tegyük hozzá: de ha lehúzott legalább húsz évet a sitten, az az igazi. Az már egy überolhatatlan államfő.

Csak a nevében

„Hatan haltak meg a New York környéki metróbalesetben” – írja címében az egyik internetes hírportál. Csakhogy az a vonal, amelyen a baleset történt (Metro-North), csupán a nevében metro, ami itt egyszerűen nagyváros-vonzáskörzetit, az adott esetben helyiérdekű vasútat jelent. Aki nem hiszi, olvassa a cím után tovább a tudósítást, amelyből ez egyértelműen kiderül.

Egyik televíziónk esti híradója külvárosi vonatnak nevezi a balesetet szenvedett szerelvényt. Ilyen fogalom viszont nem létezik. Akkor már inkább (és talán ez volna a legpontosabb): elővárosi vasútvonal.

A kormány felé

Egyik napilapunk egy volt államtitkárt idéz. Ha pontosan, akkor nagy a baj. Ahhoz sajnos már kezdhetünk hozzászokni, hogy valamit valaki felé jeleznek. Ez az úriember azonban „háromszor írt jelentést a kormány felé”.  Vajon hogyan lehet valaki/valami felé írni?

Diszkrét kórház

„Egy neve elhallgatását kérő vidéki kórház igazgatója…” – hallom egyik televíziónk híradójában. Most aztán már sohasem fogjuk megtudni, hogy melyik vidéki kórház kérte, hogy hallgassák el a nevét.

Görög

Ennyi bizonyos csupán a napilap cikkében a Huszár-telepi iskolát fenntartó egyházról. Hogy tudniillik görög. A cikk elején ugyanis még görögkeleti, a következő hasábban viszont már görög katolikus. Holott az két különböző vallás, illetve egyház. Majdnem olyan ez, mint például a svédasztal és a svédcsavar. (Egyébként elárulhatom, a szóban forgó iskolát a görög katolikus egyház tartja fenn.)

Református lelkész

A fenti szavak kíséretében volt olvasható a képernyő inzertjén Iványi Gábor metodista lelkésznek, az Evangéliumi Testvérközösség vezetőjének neve egyik televíziónk esti híradójában. Ha így folytatják, Ferenc pápát legközelebb római főrabbinak fogják titulálni.

Putyin a vagdalt húsban

Egy műveltnek ismert és minden jel szerint valóban művelt, nyelveket tudó kollégánk írásában találtam azt, amit most szóvá kívánok tenni. Ezt azért hangsúlyozom, mert úgy érzem/éreztem, hogy ezt a hibát csak műveletlen emberek követik el. Ő ugyanis azt írja az egyik napilapunk hasábjain megjelent cikkében, hogy Vlagyimir Putyin  fasírtban van a Nyugattal. Na már most nyilvánvalóan arról van szó, hogy az orosz elnök – idegen szóval – fache-ban, vagy ha úgy tetszik: faséban (vagyis feszült viszonyban) van a Nyugattal. A szót szándékosan rosszul értelmező és kimondó, afféle népi etimológiának felfogó, tréfás kedvű emberek, mintegy iskolázatlan embertársaikat kigúnyolva, használják/torzítják a szót úgy, hogy fasírtban van, ami nagyjából olyan, mint amikor valaki a nem akarom exkuzálni magam helyett azt mondja, hogy nem akarom exhumálni magam. Vagy lehetséges, hogy a fasírtban van kifejezés – eredetétől függetlenül – már valóban átment az irodalmi nyelvbe, ahogyan magyartanár végzettségű feleségem állítja?

Bevándorlók

Egyik napilapunk hosszú listát közöl azokról a jeles magyar kulturális személyiségekről, akik külföldről vándoroltak be, telepedtek le Magyarországon, és akik ily módon – a lap szerint – nem kellenének Orbán Viktornak. Nem Orbán, hanem csak a tények védelmében mondom: a miniszterelnök nem általában a bevándorlók elől akarja elzárni az országot, hanem azt mondta, hogy „nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbségeket látni magunk között”. A cikk viszont példaként többek között Orbán György zeneszerzőt és Bodor Ádám, valamint Ferdinandy György írót említi. Orbán György és Bodor Ádám erdélyi születésű magyar. Nem hiszem hát, hogy különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkeznének, mint Magyarországon született pályatársaik. Ami Ferdinandyt illeti, ő aztán végképp nem bevándorolt. A budai Sashegy tövében született, cseperedett és egy budapesti katolikus gimnázium tanulója volt. Rosszak a példák, kedves kollégák!

Kései Ratkó-gyerekek

A magyarországi panelépítkezéssel foglalkozó napilap-cikkben az olvasható, hogy „a Ratkó-gyerekek megjelenése a hetvenes években újabb házépítési hullámot eredményezett”. Akkoriban jelentek volna meg a Ratkó-gyerekek? Valójában arról lehet szó, hogy az úgynevezett Ratkó-gyerekek (vagyis az abortusz-tilalom idején, az 50-es évek elején született nagy létszámú nemzedékek tagjai) akkoriban léptek szülő-korba, és emiatt támadt újabb populációs hullám a hetvenes években.

A követ és az utóbbi

Jeles történészünk cikke az egyik napilapban a budapesti gettó felszabadulásáról. Kiderül belőle, hogy „Pfeffer-Wildenburch, a budapesti német erők parancsnoka 1957-ben Carl Lutz volt budapesti svájci követnek azt írta…”, továbbá, hogy „a rendkívül szívélyes levélváltás, amely a volt SS-rendőrtábornok és a zsidómentő svájci diplomata között 1955-ben, az utóbbi hadifogságból történő kiszabadulásakor azonnal elkezdődött…”. 1. Lutz nem követ volt, hanem konzul. Még pontosabban: alkonzul. Nagyon nem mindegy. 2. Itt a felsorolásban az utóbbi a svájci zsidómentő diplomata. Ő viszont nem volt hadifogságban. Az az előbbi.

Mikrofon

A Liszt Ferenc repülőteret szidják egyik napilapunkban, most éppen abból az alkalomból, hogy a fapados járatok utasait egy fűtetlen csarnokban (szerintük: hangárban) várakoztatják beszállás előtt, ahol még leülni sem lehet. Sőt. „Késés esetén felvilágosítás sincs, mert hiányoznak a hangárból a mikrofonok.” Nálam van felvilágosítás: a hirdetményeket egy csarnokban nem mikrofonokból, hanem hangszórókból sugározzák.

Kinek a nagykövete?

Colleen Bellnek „az a sors jutott, hogy egy ideig Magyarország amerikai nagykövete legyen” – írja egyik hetilapunk. Biztos? Én ugyanis eddig úgy tudtam, hogy Magyarország amerikai (washingtoni) nagyköveti posztját egy másik hölgy tölti be, mégpedig Szemerkényi Réka. Ms. Bell ugyanis – éppen ellenkezőleg – Amerika (az Egyesült Államok) magyarországi nagykövete.

Csukcsföld

Csukcsföldről (Csukotkáról) közöl rövidke írást egyik képes hetilapunk. Mit mondjak, láttam már pontosabb cikket is. Sőt, ha én vagyok a szerzője, akkor nem írnám kis kezdőbetűvel, hiszen csukcsföldet, akarom mondani Csukcsföldet ugyanúgy nagy kezdőbetűvel kell írni, mint például Csecsenföldet vagy Székelyföldet. De ez még hagyján. A cikkecske szerzője azt is állítja, hogy „a 2000-es években felépült a főváros…” Csukcsföldnek, mivel nem állam, nem lehet fővárosa. De ne legyünk szőrszálhasogatók! Az Oroszországi Föderáció Csukcs Autonóm Körzetének van egy adminisztratív központja (Anadir), amelyet feltételesen valóban lehet a körzet fővárosának is nevezni. Csakhogy az nem a 2000-es években épült fel, hanem sokkal előbb. Amikor én az 1980-as évek végén ott jártam, a lakosság nagy többsége már ötszintes, összkomfortos panelházakban lakott. Kétségtelenül ronda házak voltak, de az is kétségtelen, hogy már akkor is „fel voltak épülve”. Hát akkor mit jelent az, hogy felépült? Végül, szó esik az írásban Roman Abramovicsról, aki az ottani „kormányzóválasztáson győzelmet aratott”. A cikkből úgy lehet érteni, hogy azóta is ő Csukcsföld kormányzója. Pedig már hét éve nem az.

Kivégzés

Mit is takar tulajdonképpen a kivégzés szó? Egyszer már szóvá tettem, hogy kollégáink gyakran visszaélnek a szabályosan kivégezte kifejezéssel olyankor, amikor közelről lelőnek valakit. Szerintem ugyanis az a szabályos kivégzés, amelyet bírói ítéletet követően állami ítélet-végrehajtó abszolvál. Ám jó. Ne kukacoskodjunk. Amikor egyik televíziónkban azt hallom, hogy a Párizsban a terroristák kivégezték négy túszukat, ezt még hajlandó vagyok elfogadni. Az azonban abszurdum, amikor azt mondják (és ezt is hallottam egy tv-híradóban), hogy a kommandósok kivégezték a nyomdaépületből kitörni próbáló terroristákat. Ez ugyanis tűzpárbaj volt, egész pontosan: az épületből kitörni próbáló terroristák tüzet nyitottak a kommandósokra, akik erre már csak önvédelemből is – visszalőttek. Hát mi a fenét csináltak volna?! Már ez is kivégzés?

Hol tanítják a természettudományokat?

Alekszandr Druginról írja egyik hetilapunk, hogy „már fiatalkorában rájött, hogy a történelem és a politika, nem pedig a természettudomány érdekli: egy év után félbehagyta a moszkvai repülőmérnöki egyetemet…” Eszerint a repülőmérnöki egyetemen nem műszaki, hanem természettudományokat oktattak?

Cári gulág

Egyik hetilapunk írja Lévai Jenőről, hogy „Ferenc József katonájaként vonult hadba, majd esett hadifogságba a przemysli csatában. Magyar hadifogolyként húzott le öt évet a szovjet táborokban…” A przemysli csata 1915-ben volt. Hol voltak akkor még szovjet táborok?!

Sajátmagával vitatkozik?

„Vitázó rabbik” címmel közöl írást egyik hetilapunk. A cikkben szerepel Fröhlich Róbert. a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, továbbá Fröhlich  neje, Schwezoff Dávid, a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatója és Tordai Péter hitközségi elnök. Az utóbbi három azonban nem rabbi. Kivel vitatkozik akkor Fröhlich Róbert?

Akanvetőgránát

Nagyon nem tudnak megegyezni hazai televízióink (fordítói) abban, hogy milyen fegyverből nyitottak tüzet a terroristák a Charlie Hebdo szerkesztőségében. Felváltva emlegetnek nehézfegyvert, géppisztolyt, Kalasnyikovot, géppuskát. A legkönnyebb géppuska is legalább kilenc kiló, állványról kell tüzelni vele, azzal nem lehet szaladgálás közben lőni. A Kalasnyikov stimmel, de nem géppisztoly, hanem gépkarabély, ami egészen más. De egyik sem nehézfegyver. Egyik magyar riporter pedig még azt is állította, hogy a terroristák aknavetőgránáttal voltak felfegyverkezve. Ehhez csak annyi: az ilyen gránáthoz aknavető is kell, amelyből kilövik, és azzal súlya miatt pláne nem lehet szaladgálni. Arról nem szólva, hogy olyan meredek röppályán halad a belőle kilőtt gránát, hogy nem egy szobában, nem egy épületen belül. de még egy futballpálya határain belül is bajos ilyennel lődözni.

Templom mint üzem

A párizsi terrormerénylet kapcsán mondta el egyik televíziónk hírmagyarázója, hogy van olyan francia város, ahol több mecset üzemel, mint katolikus templom. Alternatív javaslatok: több mecset működik. A legrosszabb esetben az is elcsúszik, hogy van. Üzemelni azonban jobbára csak ipari, esetleg nem termelő, de mindenképpen üzemek szoktak csak.

Néhai elhunyt

„Az elhunyt néhai brit sajtómágnást, Robert Maxwellt” említi egyik napilapunk. Annyira lebecsüli olvasóit a szerkesztő, hogy azt hiszi: nem jönnek rá, hogy aki elhunyt, az néhai?

Ideiglenes

Az ideiglenességről mindenkinek (mármint Magyarországon) a négy és fél évtizeden át ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok jutnak eszébe. Nyilván annak a kollégánknak is, aki Afganisztánról értekezve az egyik napilapban ezt írta: „Egyébként a szovjet bevonulásnak is jubileuma van, 35 éve kezdődött. Rövid akciónak szánták. Azóta tart ott az ideiglenesség.” Azóta is? Ha a szerző olyan kiváló szakértője az afgán ügyeknek, hogy cikkezik róla, akkor tudnia kellene, hogy annak az „ideiglenességnek” már réges-régen vége szakadt. Éppen egy negyed százada, 1989-ben, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyta Afganisztánt.