Jalta után, Potsdam előtt

„A Jalta és Potsdam utáni elbai kézfogást” említi történelmi visszaemlékezésében egyik hetilapunk szerzője. A Jalta utáni stimmel,  de a Potsdam utáni biztosan nem. A Németországban harcoló szovjet és amerikai csapatok ugyanis 1945 áprilisában találkoztak az Elba folyónál, Torgau városa közelében. Enélkül nem jöhetett volna létre a szövetségesek győzelme. 1945 augusztusában a győztes nagyhatalmak vezetői éppen azért jöttek össze Potsdamban, hogy e győzelem utáni közös teendőiket megbeszéljék.

Ki az alany?

Tessék jól figyelni! Egy tekintélyes hetilapunkból idézek: „Édesapja Bodor Pál szerkesztő-publicista-író, aki az 1970-es években a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztőjeként létrehozta a román tévé magyar adását. Budapestre költözése után több írói álnéven is publikált, egyebek közt Diurnus aláírással jelentetett meg tárcákat. A Bukaresti Állami Balettintézetben diplomázott, Magyarországon először a Honvéd Együttes, majd a Győri Balett, később a Szegedi Balett táncosa, magántáncosa.” Pali bátyám, sohasem tudtam Rólad, hogy titokban táncos is vagy!

Lobbista

„A képviselő megígérte, hogy körzete lobbistája lesz a parlamentben” – hangzott el egy tv-híradóban. Félő, hogy a képviselő, aki ezt mondta, nem tudja, hogy mi az a lobbista, illetve amit ő így nevez, az nem felel meg annak, amit Amerikában, a lobbizmus szülőhazájában annak neveznek. A lobbista ugyanis kijáró, aki képletesen szólva a Kongresszus előcsarnokában (lobby – előcsarnok) vadássza a képviselőket, hogy tanáccsal, netán anyagi ellenszolgáltatással (bár az tilos) rávegye őket egy, a megbízójuk, érdekcsoportjuk számára fontos törvényjavaslat benyújtására vagy megszavazására. De semmiképpen sem maga a képviselő a lobbista.

Szakértő

Újabb tömeges késelés történt egy amerikai középiskolában. Egyik televíziónk híradójában a helyszínen egy dagadt úriember mondja el (természetesen fordításban), hogy mi is történt. A megszólaltatottat a híradó mint szakértőt mutatja be. Kérdésem: milyen szakértő: tanár, orvos, netán késelési szakértő?

Aszinkron

A vietnami kivételével valamennyi külföldi magyar képviseletről beérkeztek már a szavazóurnák – közölte 19 óra előtt egy-két perccel egyik televíziónk híradója. A Magyar Távirati Iroda 13 óra 58 perckor közölte, hogy Vietnamból is megérkezett az urna.  A kommentártól eltekintek.

Látásból sem ismerik

Tragikus riport egy televíziós híradóban. Egy négy éves kisfiú belefulladt egy tóba. „A család kérésére a falubeliek nem nyilatkoznak” – közli a riporter. De hát az a szerkesztőnek nyilván nem elég, ha csak a falut meg a halott kisfiú szüleinek a házát mutatja az operatőr. Valakit ugyebár meg kell szólaltatni. Ezért a riporter két olyan asszonyt szólaltatott meg, akik a szomszédos faluban laknak és – mint maguk elmondták – látásból sem ismerték a kisfiút vagy a szüleit. Ez egyszerűen a szakmaiatlanság netovábbjra. Ezért a pénzért akár engem is megszólaltathattak volna. Azt én is el tudtam volna mondani, amit a megszólaltatott asszonyok, hogy tudniillik borzasztó, ami történt.

Oktogon

Egyik napilapunk szerzője a budapesti utca-átnevezésekről elmélkedik. Ennek során azt írja, hogy az Oktogon volt már Hitlerről és november 7-ről is elnevezve. Téved. Az Oktogon annak idején Mussolini tér lett. Hitler nevét a Körönd (ma Kodály körönd) kapta. Az Andrássy útnak a két tér közötti szakaszát nevezték a pestiek Csalóköznek.

Főpróba

Egyik kereskedelmi televíziónk riportere azt találta mondani április 6-án este, hogy „sikeres volt az új választási rendszer főpróbája”. Csakhogy ez nem a főpróba volt, hanem maga a premier. Divatos szóval élve: élesben.

Széttrollkodott gazdafórum

A fenti cím teljes öthasábos szélességben virít egyik napilapunk riportja fölött. Most már csak arról tessék engem felvilágosítani, hogy mi fán terem az a széttrollkodás? Merthogy még egyetlen egyszer sem olvastam vagy hallottam ezt a szót és egyetlen szótárban sem találom.

Nem egészen ugyanaz

Olvasói levélnek álcázott publicisztika egyik napilapunkban. „A Jobbik óriásplakáton láttam a jól ismert felkiáltást. Szebb jövőt! Nem más ez, mint az 1944-es nyilas hordák köszöntési formulája” – állítja a szerző. A szerző téved. Ez más. A Szebb jövőt! a leventék köszöntése volt. A nyilas hordáknál a Kitartás! Éljen Szálasi! volt a kötelező köszönési formula.

Angyalföldi piknik

Egyik napilapunk fényképet közöl arról, hogy Bächer Iván „születésnapjára fát ültettek az angyalföldi Láng Téka előtt”. Mondjam erre, hogy ezt olvasva Iván forog a sírjában? Az ő szeretett Láng Tékája ugyanis a Pozsonyi út elején, Lipóciában van. Igaz, hogy 1949-ben az Új-Lipótvárost a XIII. kerülethez, vagyis gyűjtőnevén Angyalföldhöz csatolták, de Lipócia akkor is Lipócia maradt, mindenesette  Iván erőfeszítéseinek köszönhetően Lipóciaként támadt fel. Ez manapság az  immár hagyományos lipóciai piknikek helyszíne. És éppen e piknikek egyik emblematikus gócpontja – ez nem a reklám helye, csupán ténymegállapítás – a Láng Téka.

Műkedvelő amatőrök

Műkedvelő amatőr futók maratonjáról számolt be egyik televíziónk kiküldött tudósítója Jeruzsálemből. Szép eredményeket értek el, de hát – ezt már én teszem hozzá – nyilván nem lehet tőlük olyan eredményeket elvárni, mint a műkedvelő profiktól.

Ki hinné?

Egy bíróság előtt álló emberről írja egyik napilapunk, hogy„egyáltalán nem tűnt megtörtnek, csak egy agg öregembernek”. Ez kétségtelenül fontos információ, de ügyeljünk a részletekre! Az öregember nem fiatal, nem is középkorú, hanem agg.  Hát ezt nem hittem volna.

Intenzív

Egyik közmédiában hangzott el egy ifjú hölgy panasza: nem kap diplomát, mert nincsen felsőfokú nyelvvizsgája. Pedig ő már 14-15 éve tanul intenzíven angolul. Remélem, hogy nem a hölgy szellemi képességeivel van baj, csak azt nem tudja, milyen az, ha valaki intenzíven tanul egy nyelvet. Egy intenzív nyelvtanfolyamon (napi négy-öt óra a hét öt napján) ugyanis egy, de legfeljebb másfél év alatt simán meg lehet szerezni a felsőfokú nyelvvizsga letételéhez szükséges tudást.

Lengyelország határai

Egyik rádiónk berlini tudósítója szerint Tusk és Kaczinski attól tart, hogy Oroszország kiterjeszkedhet Lengyelország határáig. Miután fölöttébb valószínűtlen, hogy a lengyel kormányfő és az ellenzék vezére ne tudná, hogy Lengyelország máris határos az Oroszországi Föderációval (a Kalinyingrádi területtel), fel kell tételeznem, hogy a tudósító idézte őket – nem is kicsit – pontatlanul.

A Times címlapja

Egyik napilapunk kulturális magazinjában olvasom, hogy a tiszazugi méregkeverő asszonyok ügye még a Times címlapjára is felkerült. Bizonyos, hogy ez nem igaz. Hogy beszámolt-e erről az idehaza nagy port felvert ügyről a konzervatív londoni újság, azt nem tudom, de hogy nem a címlapján, az egészen biztos. Ott ugyanis a hagyományokhoz ragaszkodva egészen a 20. század derekáig csak apróhirdetéseket közöltek. És az kevéssé valószínű, hogy a tiszazugi asszonyok apróhirdetésben kínálgatták volna férjgyilkolási szolgálataikat angol asszonytársaiknak.

A miniszterelnök bemutatott

Ne tessék megijedni, semmi illetlenség nem történt. A napilapban a fényép teljes címe úgy szól, hogy „Rakétákat mutatott be az izraeli miniszterelnök”. És akkor lássuk a képaláírást: „Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő (balra) és Moshe Yaalon védelmi miniszter mögött M-302-es rakéták láthatók, amelyeket egy hajón foglaltak le Eilatban. Izrael szerint a rakétákat Irán szállította a gázai fegyvereseknek.” Tetszik érteni? Eilat izraeli kikötőbe befutott egy iráni hajó azokkal a rakétákkal a fedélzetén, amelyeket onnan (izraeli) szárazföldön át a Gáza-övezetbe akartak szállítani, hogy palesztin terroristák azokkal bombázzanak izraeli lakott településeket. Nem kell az irániakat szeretni, de idiótáknak azért ne tartsuk őket! Merthogy egy izraeli kikötőn és izraeli szárazföldön át akarták leszállítani a rakétákat a palesztin terroristáknak. De a terv meghiúsult, mert ugye, Eilatban, a rakétákat lefoglalták. Fantasztikus, nem? Csakhogy valójában nem ez történt. Eilattól egészen messze, az Indiai-óceánon fogta el egy izraeli hadihajó az iráni teherhajót, amely természetesen nem az Akabai-öbölbe, Eilatba, hanem a Szuezi-csatornán át a Földközi-tengerre tartott, hogy az annak partján elterülő Gázában tegye partra a rakétákat. Eilat itt csak a bemutatás színhelyéül szolgált az izraeli illetékeseknek, miután az izraeli haditengerészet oda kísérte a rakétákkal együtt jóval korábban lefoglalt iráni hajót.

Ült

Ült. Ennyi bizonyos. Mármint Hatvany Lajos, a 20. század első felének kiváló magyar irodalomtörténésze és szerkesztője.  De hogy mikor és mennyit, az úgy látszik, nem egyértelmű. Egyik napilapunk szerint hét évet húzott le Rákosi börtönében.  Hiteles források azonban csak arról tudnak, hogy másfél évet ült Horthy alatt, de hogy Rákosi alatt is ült volna, arról egyetlen életrajza sem számol be. Talán 90 évre titkosították ezt az adatot.

Minek a kije?

„Csurkin, az ENSZ orosz képviselője” – hallom egyik közmédiumunk tudósítójától. Szomorú, de pont fordítva áll a dolog.  A nevezett úr az oroszok ENSZ-képviselője.

Trágár táblabíró

Nézem-hallgatom egyik televíziónk esti híradójában, amint a győri táblabíróság elnöke (jogerős) ítéletet hirdet a soproni gyilkosok ügyében. Az „elsőrendű vádlott” szavak előtt sípszót hallok név helyett. Miután jogerős ítéletnél az elítéltet már nem védi az ártatlanság vélelme, normális médium közli az illető teljes nevét is. Tehát ahelyett nem kell sípolni. Így tehát egy megoldás marad: a bíró káromkodott, trágárkodott, azt sípolta ki a híradó.

Nézőpont kérdése

Egyik rádiónk híradásában hallottam, hogy a kaukázusi országok között Grúzia a második helyen áll Magyarország ottani kereskedelmi partnerei sorában. Ezzel nem lehet vitatkozni, ez igaz állítás. De másképpen is megfogalmazható. Miután három ország számít kaukázusinak (Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország), azt is mondhatjuk, hogy közöttük Grúzia az utolsó előtti helyet foglalja el ottani kereskedelmi partnereink sorában.

Bujkált

Jeles politikusunk elmeséli egy közéleti hetilap riporterének, hogy 1944-ben apja „újlipótvárosi csillagos házakban bujkált”. Szerintem viszont mint „zsidónak minősülő egyén” minden bizonnyal a hatóságok tudtával tartózkodott ott. Ha hamis papírokkal élt volna, vagy például egy egyházi intézmény pincéjében rejtették volna el, akkor volna itt helyénvaló a bujkált szó.

Kolomp

Hír egyik napilapunkban: „A morvaországi Zlinben megkezdődött annak a tíz főkolomposnak a pere, akik a másfél évvel ezelőtt piacra dobott mérgező alkohollal harmincnyolc ember halálát okozták Csehországban”. Vagyis a banda mind a tíz tagja főkolompos. Igaz, olyan szó, hogy kolompos – nincsen. De akkor is: hogyan nevezzük a banda fejét? Ő a fő-főkolompos?

Alázatosan jelentem

Négy helikopter elmenekült a Krímből – hallom egyik televíziónk híradójában –, mert azt követelték pilótáiktól, hogy az új krími hatóságoknak jelentsenek. Mégis, mit jelentsenek nekik, mikor és miért? Az utóbbi időben nagyon elterjedt az a jelenség, hogy szó szerint fordítják a to report angol igét. Az, hogy valaki kinek reports, annyit tesz, hogy az illető kinek a közvetlen alárendeltje. De jó lesz vigyázni! Az utóbbi időben ugyanis azt, hogy valaki  jelentett, abban az értelemben is kezdik használni, hogy a titkosszolgálat besúgója volt.

Első generációs

Első generációs értelmiséginek nevez egy napilapunk riportere egy atomfizikust, akinek az apja szakmunkásból lett jogász. Erre mondják, hogy aki így véli, az háromig sem tud számolni. Hiszen szerintem nyilvánvaló, hogy a papa munkásszármazása ellenére a riport hőse, a jogász fia csak második generációs értelmiségi.

Ukrán gáz

Egyik rádiónk reggeli híradásában a magyar közvéleményt megnyugtatandó arról számolt be, hogy az ukrán gázszállítások folyamatosak. A gond csak azzal van, hogy Ukrajna nem szállít nekünk gázt.  Hiszen alapvetően maga is behozatalra szorul földgázból. A gázt Magyarország Oroszországtól vásárolja. Igaz, hogy az Ukrajnán keresztül jut el hozzánk, de ez akkor is csak orosz gázszállításnak nevezhető.

Belváros

Mit nevezünk Budapesten belvárosnak? Régebben csak az akkori IV., a mai V. kerületet neveztük így. (Megjegyzem, hivatalosan ma is így van, hiszen az V. kerületi önkormányzat a Belvárosi Önkormányzat nevet viseli). Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy immár a Terézvárost és az Erzsébetvárost is a belvároshoz sorolják. Ma este pedig már azt hallottam egyik televíziónk híradójában, hogy „öt új múzeum épül a belvárosban”. Az új jelzőnek külön is örültem, mert a néző így legalább nem hiszi azt, hogy régi múzeumokat építenek. De hogy már a Városliget is a belváros része (mert oda tervezik az öt múzeumot), azt még mindig meglepőnek érzem.

Ex

Melilláról, a spanyol gyarmatbirodalomból visszamaradt észak-afrikai városról már esett szó ezen a blogon. De vissza kell rá térnem, mert egyik napilapunk, amely nemrégiben városállamnak nevezte ezt a spanyol külbirtokot, most spanyol enklávénak nevezi. Az enklávé egy ország területébe beékelődő idegen fennhatóságú felségterület. (Ilyen például San Marino állam, amelyet minden oldalról Olaszország vesz körül.) Melilla azonban Spanyolországtól távol egy másik államba ékelődik be, tehát exklávé. (Olyasféle, mint például az Oroszországi Föderáció részét képező Kalinyingrád megye, amely nem érintkezik az OF-val, hanem Litvánia és Lengyelország öleli körül.)

Mit csinál a pápa?

Egyik utazási irodánk egy napilapban megjelent hirdetésében szentföldi körutazást és annak során részvételt kínál a magyar turistáknak „az I. Ferenc pápa által celebrált szentmisén”. Ez ugyan nem a napilap saját anyaga, hanem reklám, mégis szóvá teszem, mert ugyanezt a hibát az írott és az elektronikus sajtó maga is gyakran elköveti. A pápa nem celebrálja, hanem pontifikálja a szentmisét.

Harlem

Egy erősen bűnfertőzött budapesti negyedről olvasom egy rendőrségi magazinban, hogy az említett okból már nyolcvan évvel ezelőtt a Harlem nevet kapta. Meglepő! Nyolcvan évvel ezelőtt ugyanis a New York-i Harlem még teljesen békés, kispolgári városrész volt.