Csengő életút

Egy magát „lokálpatrióta hetilapnak” nevező internetes újság ad hírt arról, hogy megjelent egy könyv, amely  emléket állít „Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor magyar királyi vezérezredesnek” abból az alkalomból, hogy nevezett „valamivel több, mint 150 évvel ezelőtt született”. Mint sokan mások, a közlemény szerzői sem tudják, hogy a vitézi címet a név előtt kis kezdőbetűvel kell írni. Jó lenne még tudni, mennyire kerek évforduló az apropó, a „valamivel több, mint 150 év”? 150 és fél, netán 153, esetleg 155? A várodsan, amelynek díszpolgára – tudjuk meg a továbbiakban – „nem cseng ismerősen …az életútja”. Halkan jegyzem meg: csengeni az ember füle szokott, az életút ritkán. A beszámolóból kiderül még, hogy vitéz Szurmay „a nagykanizsai hadtörténelem egyik kiemelkedő alakja”. Ez nóvum. Mármint az, hogy Nagykanizsának van saját hadtörténelme. És még egy gyöngyszem: „Báró Szurmay Sándor (itt már nem is vitéz!) egyik azon nagy elméleti és gyakorlati tudású magyar tábornoknak…” Ilyenkor kérdezik meg, hogy mi a különbség egy krokodil között?

Két Habsburg öccs

Ferenc Józsefnek – írja egyik napilapunk – „két Habsburg öccsét, a Mexikóban szerencsét próbáló Miksa herceget az ottani forradalmárok ölték meg, Ferenc Ferdinándot Szarajevóban merénylő lőtte le. Világszép hitvese, Sziszi eltávolodott tőle, a Sasfiókot pedig huszonévesen ragadta el a tüdővész.” Őszinte részvétem. Mármint Ferenc Józsefnek, akinek két öccse  – ki hinné? – Habsburg volt. (Más családnevük csak akkor lehetett volna, ha mondjuk, magyarosítanak. Például Harsányira). Viszont Miksa nem herceg, hanem herceg volt, Ferenc Ferdinánd pedig nem öccse a császárnak, hanem unokaöccse. Sasfiók pedig, akit mint a cikkből értesülünk róla, „elragadott a tüdővész”, nem az ő fia, hanem a Napóleoné volt. A többi stimmel. Még az is, ami szintén a cikkben olvasható, hogy a konzervatív „Ferenc József…nem engedte be a kastélyába a gépkocsit, a telefont, még a villanyáramot is csupán a XIX. század végén”. Pedig ugye milyen szép lett volna, ha Schönbrunnban jóval Edison előtt, már a XIX. század derekán, mondjuk 1848-ban villanylámpákkal világítottak volna!

Egy szál szekfű

Egyik hetilapunk szerzője elmeséli, hogy a háború alatt a közönség hogyan dúdolta együtt a kívánsághangversenyen Karádyval, hogy „a kuvertában itt egy szál szegfű virít…” Csakhogy: azt a Karádyt Nagykovácsi Ilonának hívták. Ő énekelte a kívánsághangversenyeken és a rádióban a Jóska lelkem kezdetű dalt, amelyben az idézett sor szerepel.

Plusz egy ló

Futballtörténeti cikkében egyik napilapunk szerzője azt meséli el az újság hétvégi mellékletében, hogy a lelkes szurkolók „konflisából kifogták a lovakat, és maguk húzták haza az ellenállhatatlan Slózit…” Schlosser Imre természetesen ellenállhatatlan volt, de a konflisba már az ő idejében sem lovakat fogtak, csak egyet. Két ló a fiákert húzta.

Isten és a fordító

„Deichmann protestáns hitét egy szabad evangéliumi testvéri gyülekezet tagjaként gyakorolta…” – írja a cipőkereskedő hálózat most elhunyt tulajdonosáról egyik hetilapunk. Ugyanebben a cikkben idézi a hetilap Deichmann egy korábbi kijelentését, amely szerint „Életem végén a Jóisten nem azt fogja tőlem megkérdezni, hogy hány cipőt adtam el, hanem azt, hogy igazi keresztényként éltem -e?” Nem akarok magasabb teológiai kérdésekbe belebonyolódni, mindamellett feltételezem, hogy ha a Jóisten valóban megkérdezte Deichmannt, akkor azt kérdezte tőle, hogy jó keresztyénként élt -e. Merthogy a Jóisten bizonyára tisztában van azzal, hogy kik nevezik magukat magyarul kereszténynek és kik keresztyénnek. Ezzel csak a fordító nem volt tisztában.

Szigetek

Nem árt, sőt kifejezetten hasznos, ha az újságíró néha belenéz a földrajzi atlaszba. Akkor nem jár úgy, mint az a kollégánk, aki az egyik napilap hasábjain „Svédország közelében fekvőnek” nevezte Hiiumaa és Saaremaa szigetet. A két sziget ugyanis több száz kilométernyire fekszik a svéd partoktól, ezzel szemben csak egy egészen keskeny szoros választja el Észtország kontinentális területétől. A szerző alighanem Ölandra és Gotlandra gondolt, ugyanis azok terülnek el nem messze a svéd partoktól. Csak hát mielőtt az ember gondol egyet, pontosabban: mielőtt a gondolatait papírra veti, hasznos ellenőrizni azok helyességét.

Burger

Egyik televíziónk esti híradójában a Magyarországgal szomszédos osztrák tartomány nevét a bemondó Burgerlandnak ejtette. Most már csak az a kérdés: Hamburgerland vagy Cheeseburgerland?

Édes

Egy enyingi asszony, aki egy gépkocsi hátsó ülésén szülte meg gyermekét, kirakta azt egy öregotthon előtt, aztán az autón elhúzta a csíkot.  A lelenc már el volt kékülve, amikor megtalálták. De – mint egy televíziónk híradójában egy rendőr elmondta – visszahozták az életbe és már mind a gyermek, mint az édesanya jól van. Hááát…én nem nevezném édesanyának.

Hány ország Korea?

Szerintem egy. Igaz, két államra (esetleg: két országrészre) van szakadva. Egyik televíziónk híradójának vezetője azonban a két országot elválasztó határról beszélt. Ami viszont biztosan nem állja meg a helyét. Észak- és Dél-Koreát ugyanis nem határ, hanem fegyverszüneti vonal választja el egymástól.

VIP

A múlt mindent megszépít. Vagy megcsúnyít? Ezen elmélkedtem, amikor arról hallottam egyik televíziónk híradójában, hogy bontják, átépítik, bírósággá alakítják át a hat éve bezárt BM Kórházat, ezt a „VIP-kórházat” a Városligeti fasorban. Merthogy a BM Kórházban kezelték a sarki rendőröket, a vonulós tűzoltókat is. Vagy lehet, hogy ők is Nagyon Fontos Személyek voltak?

Szigetlakók

Szigetlakóknak nevezte Hongkong lakóit egyik televíziónk híradója. A város legnagyobb része azonban a partvidéken terül el. Lehet, hogy a szerkesztő összetévesztette Hongkongot Tajvannal?

Békés háború

Egyik kereskedelmi televíziónk híradója Obama elnököt idézi, aki szerint kiderült: nem elegendő a katonai hadművelet az Iszlám Állam ellen. Felteszem, az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka tudná (csak a tévé szerkesztői nem), hogy ez tautológia, mivel egy hadművelet mindig katonai. Kivéve persze, ha az amerikai Békehadtest hajtja végre, például az oktatás vagy az egészségügy terén.

Meglékelt hajó

Alaptézisem: meglékelni a dinnyét szokták. Egy hajónak, ha kívülről el akarják süllyeszteni, lyukat, vágnak a fenekébe. Így járt el például az első ismert magyar vízi kommandós, Búvár Kund. Ezek szerint viszont valami hibádzik egyik hetilapunk ama állításában, amely szerint amikor az afrikai menekülőket szállító embercsempészek észrevették, hogy európai hadihajók észlelték járművüket, „szándékosan meglékelték és elsüllyesztették a hajót”. Holott az nem dinnye volt. Ha egy hajót a személyzete valamilyen okból el akar süllyeszteni, akkor felülről lyukat vág a fenekébe, de főként: kinyitja a hajófenéken található úgynevezett Kingston-szelepeket.

Természetesen az is előfordulhat, hogy egy hajó zátonyra fut és léket kap. De akkor sem lékelik meg. A hajózási téma (és különösen a lékelés) iránt érdeklődőknek figyelmébe ajánlom még a Magyar Tengernek nevezett Lake Balatont.

Ugróbajnok

Két televíziós híradóban hallottam az este, hogy Washingtonban egy férfi átugrott a Fehér Ház kerítésén, azután a Titkos Szolgálat emberel elfogták. A férfi nevét sajnos nem közölték, pedig minden bizonnyal ő indul majd amerikai színekben a következő olimpián magasugrásban. A szóban forgó kerítés ugyanis több, mint 2 méter magas és fémrúdjai fölül afféle lándzsahegyben végződnek. Még átmászni rajta sem könnyű.

Iskola mindig van!

„Ma nincs iskola?” A kérdésre a helyes válasz (Karinthyval): „Iskola sajnos mindig van, legfeljebb tanítás nincs ma.” Ugyanez a helyet az ENSZ Közgyűlésével is.  Egyik rádiónk híreiben hallom, hogy „megkezdődött az ENSZ 69. közgyűlése”. Hát nem, kérem! Közgyűlés – lévén az a világszervezet egyik szerve, ugyanolyan, mint például a Biztonsági Tanács vagy a Gyámsági Tanács – mindig van. Ami megkezdődött, az a Közgyűlés 69. ülésszaka.

Kosovo

Az utóbbi időben itt-ott a magyar sajtóban kezd elterjedni az, hogy Koszovó-t Kosovó-nak írják. Mire jó ez? Elhiszem, hogy albánul úgy kell írni, de magyarul? Azt sem írjuk például, hogy Bosnia vagy Austria, holott idegen nyelveken úgy kell írni.

Szaratov

Kiváló kollégánk emlékei szerint (egy közéleti hetilapban) gyermekkorában „a ház lakói vödrökben cipelték fel a lovaskocsi platóján jégcsákánnyal szabdalt tömböket a barátságosan csöpögő Szaratov jégszekrényekbe”. Csakhogy a Szaratovban éppen az volt az új, a „pláne”, hogy nem jégszekrény volt, hanem villamos hűtőszekrény (frizsider).

Rossz hírű hely

Harkányi Endre gyermekkorában Újlipótváros „rossz hírű hely volt” – állítja egyik hetilapunk szerzője. Nofene, ezt én még nem hallottam erről a környékről! Az indok: „itt álltak a csillagos házak, innen vitték a nyilasok a zsidókat a Duna-partra”. Ez persze igaz. Ez volt a jellemző nem egészen egy háromnegyeden éven át. De azért a 30-as években (Harkányi gyermekkorában) akkor sem volt rossz hírű hely Lipócia, ahol kiváló értelmiségiek, orvosok, írók, színészek éltek. Az a kifejezés, hogy rossz hírű hely, illett, mondjuk, a Dzsumbujra vagy a Conti utcára.

Álljon meg a menet!

Hírügynökségünk immár nemet változtató (sebészeti?) műtétre is képes. Azt állítja ugyanis, hogy szeptember 26-án indul Bajkonurból „az orosz Jelena Szerova, az űrrepülés történetének negyedik női kozmonautája, aki csaknem két évtized szünet után követi az előző női űrhajóst, az amerikai Barry Wilmore-t és az orosz Alelekszandr Szamokutyejevet”.  Nem tudhatom persze, hogy mit csinálnak szeptember 26-ig a két fent említett űrhajóssal, de azt határozottan állítom, hogy nevezettek űrhajózásuk idején férfiak voltak és még a mai napon is azok. Ezen kívül (de ez itt már nem igazán lényeges) „két évtized szünet után” helyesebb lenne azt írni, hogy „két évtizedes” vagy „két évtizednyi”.

-svili

A Magyarországon is ismert orosz író, Borisz Akunyin ellenzéki politikai tevékenységéről tudhatnak meg részleteket egyik napilapunk olvasói. Megtudhatják továbbá azt is, hogy az örmény származású író eredeti neve Cshartisvili. Itt az olvasó már gyanakodni kezd, hiszen svili-re a grúz nevek végződnek. Akinek aztán végképp kétsége támad afelől, hogy mégis, milyen származású  ez az Akunyin, annak elegendő visszakeresnie az újságnak ugyanezen az oldalán egy másik cikkre, amelyből viszont (helyesen) arról értesülhet, hogy grúz. Se szerkesztő, se korrektor nem látta ezt az oldalt?

Villamos kütyü

Elektromos kütyüről olvasok egy napilapban. Fegyházra ítéltek egy gázolót – hallom az egyik tévében. Orvosnak nevez egy pszichológust egy másik tévé. Drága kollégáim! Tanuljátok már meg végre, hogy mi a különbség az elektromos és az elektronikus, a fegyház és a fogház, a pszichológus és a pszichiáter között!

Ellen

A felcsúti Puskás Akadémia csapata kikapott a Videoton ellen – hallom egyik kereskedelmi televíziónkban. Ellen? Véletlenül nem -tól?

Orosz katonák Kijevben.

Kétszer is elolvasom egyik napilapunkban a következő mondatot és egyre csak a szememet dörzsölöm: „Moszkvában változatlanul tagadják, hogy orosz katonák harcolnának Kijevben.” De hát ezt egész nyilvánvalóan nem cáfolták, hiszen ezt senki sem állította. Orosz katonák legutóbb 1943 végén, a város német megszállás alóli felszabadításakor harcoltak Kijevben.

Milicisták

Nem ártana tisztázni, hogy mit nevezünk magyarul milíciának, milicistának. Tudniillik a néhai szovjet rendőrséget és embereit is így neveztük, mi több, Ukrajnában ma is így (az ottani, a kárpátaljai magyarok is) a rendőrséget. Egyik televíziónk ugyanakkor a „ukrán milicisták és szakadárok kegyetlenkedéseiről számolt be. Márpedig itt (de ha például  a Közel-Keletről vagy Afrikáról van szó, akkor sem) a milícia nem rendőrséget jelent, hanem afféle –  az adott esetben a  szakadárok ellen harcoló, mondjuk feltételesen: Kijev-párti –  szabadcsapatot, mindenesetre nem állami fegyveres erőt. Nem hibázott a szerkesztő, amikor az adott esetben ezt a szót használta (hiszen önszerveződő nacionalista bandákról volt szó), de a nézőt megzavarhatta.

Erdőtűz

Egy kaliforniai nemzeti parkban” tomboló erőtüzet mutatott egyik kereskedelmi televíziónk híradója. Noha feltételezem, hogy a magyar tv-néző kevéssé ismeri ki magát a kaliforniai nemzeti parkokban, azért talán nem ártott volna megemlíteni, hogy melyikben tombolt a tűz. Merthogy ebben az amerikai államban néhány tucat nemzeti park működik.

Egykori ügyvivő

Olekszandr Turcsinovot ügyvivő ukrán államfőnek titulálta egyik televíziónk híradója. Turcsinov a Verhovna Rada (legfelső tanács), vagyis a kijevi parlament elnökeként ideiglenesen valóban betöltötte ezt a tisztséget. Egészen addig, amíg a megválasztott államfőt, Petro Porosenkót be nem iktatták hivatalába. Ez 2014. június 14-én történt. Ha már a szerkesztő nap nap után nem olvassa az újságokban, nem nézi a televíziókban, miket nyilatkozik, kivel és hol (legutóbb például Brüsszelben az EU vezetőivel) tárgyal Ukrajna igazi elnöke, Porosenko, legalább használjon naprakészebb adatbázist!

Apró

Természetesen egyéni megítélés dolga és fölöttébb vitatható, hogy melyik állam nevezhető aprónak. Nyilván ezek közé lehet sorolni az olyan miniállamokat, mint amilyen például a Vatikán, San Marino, Andorra vagy Lichtenstein. Egyik internetes portálunk azonban a Moldovai Köztársaságot illeti az apró jelzővel. Ismétlem: minden viszonylagos, és kétségtelen, hogy Moldova kisebb, mint például Oroszország vagy Kanada. De azért nagyobb (esetleg sokkal nagyobb) kiterjedésű, mint a többi között Málta, Honduras vagy Izrael. Hát akkor: apró?

Programon kívüli erőszak

Egy fonyódligeti egyetemista táborban megerőszakoltak egy lányt. Mint egyik hírügynökségünk beszámol róla: „a tábort szervező ELTE hétfőn közleményben hangsúlyozta, hogy a szervezett programoktól ‘függetlenül történt’ a nemi erőszak”. Mindenesetre örvendetes, hogy a gólyatábor programjában nemi erőszak nem szerepel.

Jegyzék?

A magyar kormány hivatalos jegyzéket küldött Helgesen norvég miniszternek – olvasom hüledezve egyik napilapunkban.  A Miniszterelnökségen és a Külügyminisztériumban ugyanis még mai kiherélt állapotukban is tudják, hogy hivatalos jegyzéket csak egy kormánynak küldhetnek, egy tisztségviselőnek legfeljebb csak levelet. Ezt jóformán mindenki tudja. Csak az adott napilap szerkesztőségében nem tudják.

Nem mindegy

Julija Timosenkóról, mint Ukrajna volt elnökéről beszélt egyik kereskedelmi televíziónk híradója. A hölgy azonban sohasem volt Ukrajna államfője, csak szeretett volna az lenni. Ami nem egészen mindegy.