Ugróbajnok

Két televíziós híradóban hallottam az este, hogy Washingtonban egy férfi átugrott a Fehér Ház kerítésén, azután a Titkosszolgálat emberel elfogták. A férfi nevét sajnos nem közölték, pedig minden bizonnyal ő indul majd amerikai színekben a következő olimpián magasugrásban. A szóban forgó kerítés ugyanis több, mint 2 méter magas és fémrúdjai fölül afféle lándzsahegyben végződnek. Még átmászni rajta sem könnyű.

Iskola mindig van!

„Ma nincs iskola?” A kérdésre a helyes válasz (Karinthyval): „Iskola sajnos mindig van, legfeljebb tanítás nincs ma.” Ugyanez a helyet az ENSZ Közgyűlésével is.  Egyik rádiónk híreiben hallom, hogy „megkezdődött az ENSZ 69. közgyűlése”. Hát nem, kérem! Közgyűlés – lévén az a világszervezet egyik szerve, ugyanolyan, mint például a Biztonsági Tanács vagy a Gyámsági Tanács – mindig van. Ami megkezdődött, az a Közgyűlés 69. ülésszaka.

Kosovo

Az utóbbi időben itt-ott a magyar sajtóban kezd elterjedni az, hogy Koszovó-t Kosovó-nak írják. Mire jó ez? Elhiszem, hogy albánul úgy kell írni, de magyarul? Azt sem írjuk például, hogy Bosnia vagy Austria, holott idegen nyelveken úgy kell írni.

Szaratov

Kiváló kollégánk emlékei szerint (egy közéleti hetilapban) gyermekkorában „a ház lakói vödrökben cipelték fel a lovaskocsi platóján jégcsákánnyal szabdalt tömböket a barátságosan csöpögő Szaratov jégszekrényekbe”. Csakhogy a Szaratovban éppen az volt az új, a „pláne”, hogy nem jégszekrény volt, hanem villamos hűtőszekrény (frizsider).

Rossz hírű hely

Harkányi Endre gyermekkorában Újlipótváros „rossz hírű hely volt” – állítja egyik hetilapunk szerzője. Nofene, ezt én még nem hallottam erről a környékről! Az indok: „itt álltak a csillagos házak, innen vitték a nyilasok a zsidókat a Duna-partra”. Ez persze igaz. Ez volt a jellemző nem egészen egy háromnegyeden éven át. De azért a 30-as években (Harkányi gyermekkorában) akkor sem volt rossz hírű hely Lipócia, ahol kiváló értelmiségiek, orvosok, írók, színészek éltek. Az a kifejezés, hogy rossz hírű hely, illett, mondjuk, a Dzsumbujra vagy a Conti utcára.

Álljon meg a menet!

Hírügynökségünk immár nemet változtató (sebészeti?) műtétre is képes. Azt állítja ugyanis, hogy szeptember 26-án indul Bajkonurból „az orosz Jelena Szerova, az űrrepülés történetének negyedik női kozmonautája, aki csaknem két évtized szünet után követi az előző női űrhajóst, az amerikai Barry Wilmore-t és az orosz Alelekszandr Szamokutyejevet”.  Nem tudhatom persze, hogy mit csinálnak szeptember 26-ig a két fent említett űrhajóssal, de azt határozottan állítom, hogy nevezettek űrhajózásuk idején férfiak voltak és még a mai napon is azok. Ezen kívül (de ez itt már nem igazán lényeges) „két évtized szünet után” helyesebb lenne azt írni, hogy „két évtizedes” vagy „két évtizednyi”.

-svili

A Magyarországon is ismert orosz író, Borisz Akunyin ellenzéki politikai tevékenységéről tudhatnak meg részleteket egyik napilapunk olvasói. Megtudhatják továbbá azt is, hogy az örmény származású író eredeti neve Cshartisvili. Itt az olvasó már gyanakodni kezd, hiszen svili-re a grúz nevek végződnek. Akinek aztán végképp kétsége támad afelől, hogy mégis, milyen származású  ez az Akunyin, annak elegendő visszakeresnie az újságnak ugyanezen az oldalán egy másik cikkre, amelyből viszont (helyesen) arról értesülhet, hogy grúz. Se szerkesztő, se korrektor nem látta ezt az oldalt?

Villamos kütyü

Elektromos kütyüről olvasok egy napilapban. Fegyházra ítéltek egy gázolót – hallom az egyik tévében. Orvosnak nevez egy pszichológust egy másik tévé. Drága kollégáim! Tanuljátok már meg végre, hogy mi a különbség az elektromos és az elektronikus, a fegyház és a fogház, a pszichológus és a pszichiáter között!

Ellen

A felcsúti Puskás Akadémia csapata kikapott a Videoton ellen – hallom egyik kereskedelmi televíziónkban. Ellen? Véletlenül nem -tól?

Orosz katonák Kijevben.

Kétszer is elolvasom egyik napilapunkban a következő mondatot és egyre csak a szememet dörzsölöm: „Moszkvában változatlanul tagadják, hogy orosz katonák harcolnának Kijevben.” De hát ezt egész nyilvánvalóan nem cáfolták, hiszen ezt senki sem állította. Orosz katonák legutóbb 1943 végén, a város német megszállás alóli felszabadításakor harcoltak Kijevben.

Milicisták

Nem ártana tisztázni, hogy mit nevezünk magyarul milíciának, milicistának. Tudniillik a néhai szovjet rendőrséget és embereit is így neveztük, mi több, Ukrajnában ma is így (az ottani, a kárpátaljai magyarok is) a rendőrséget. Egyik televíziónk ugyanakkor a „ukrán milicisták és szakadárok kegyetlenkedéseiről számolt be. Márpedig itt (de ha például  a Közel-Keletről vagy Afrikáról van szó, akkor sem) a milícia nem rendőrséget jelent, hanem afféle –  az adott esetben a  szakadárok ellen harcoló, mondjuk feltételesen: Kijev-párti –  szabadcsapatot, mindenesetre nem állami fegyveres erőt. Nem hibázott a szerkesztő, amikor az adott esetben ezt a szót használta (hiszen önszerveződő nacionalista bandákról volt szó), de a nézőt megzavarhatta.

Erdőtűz

Egy kaliforniai nemzeti parkban” tomboló erőtüzet mutatott egyik kereskedelmi televíziónk híradója. Noha feltételezem, hogy a magyar tv-néző kevéssé ismeri ki magát a kaliforniai nemzeti parkokban, azért talán nem ártott volna megemlíteni, hogy melyikben tombolt a tűz. Merthogy ebben az amerikai államban néhány tucat nemzeti park működik.

Egykori ügyvivő

Olekszandr Turcsinovot ügyvivő ukrán államfőnek titulálta egyik televíziónk híradója. Turcsinov a Verhovna Rada (legfelső tanács), vagyis a kijevi parlament elnökeként ideiglenesen valóban betöltötte ezt a tisztséget. Egészen addig, amíg a megválasztott államfőt, Petro Porosenkót be nem iktatták hivatalába. Ez 2014. június 14-én történt. Ha már a szerkesztő nap nap után nem olvassa az újságokban, nem nézi a televíziókban, miket nyilatkozik, kivel és hol (legutóbb például Brüsszelben az EU vezetőivel) tárgyal Ukrajna igazi elnöke, Porosenko, legalább használjon naprakészebb adatbázist!

Apró

Természetesen egyéni megítélés dolga és fölöttébb vitatható, hogy melyik állam nevezhető aprónak. Nyilván ezek közé lehet sorolni az olyan miniállamokat, mint amilyen például a Vatikán, San Marino, Andorra vagy Lichtenstein. Egyik internetes portálunk azonban a Moldovai Köztársaságot illeti az apró jelzővel. Ismétlem: minden viszonylagos, és kétségtelen, hogy Moldova kisebb, mint például Oroszország vagy Kanada. De azért nagyobb (esetleg sokkal nagyobb) kiterjedésű, mint a többi között Málta, Honduras vagy Izrael. Hát akkor: apró?

Programon kívüli erőszak

Egy fonyódligeti egyetemista táborban megerőszakoltak egy lányt. Mint egyik hírügynökségünk beszámol róla: „a tábort szervező ELTE hétfőn közleményben hangsúlyozta, hogy a szervezett programoktól ‘függetlenül történt’ a nemi erőszak”. Mindenesetre örvendetes, hogy a gólyatábor programjában nemi erőszak nem szerepel.

Jegyzék?

A magyar kormány hivatalos jegyzéket küldött Helgesen norvég miniszternek – olvasom hüledezve egyik napilapunkban.  A Miniszterelnökségen és a Külügyminisztériumban ugyanis még mai kiherélt állapotukban is tudják, hogy hivatalos jegyzéket csak egy kormánynak küldhetnek, egy tisztségviselőnek legfeljebb csak levelet. Ezt jóformán mindenki tudja. Csak az adott napilap szerkesztőségében nem tudják.

Nem mindegy

Julija Timosenkóról, mint Ukrajna volt elnökéről beszélt egyik kereskedelmi televíziónk híradója. A hölgy azonban sohasem volt Ukrajna államfője, csak szeretett volna az lenni. Ami nem egészen mindegy.

Nagyváros, de nem főváros!

Egyik gazdasági hetilapunk azt írja, hogy a francia elnökséget megcélzó Alain Juppé egy időben „Kanadában, a francia ajkú tartomány, Québec fővárosában, Montrealban az államigazgatási elitképző tanára lett”. El kellene dönteni, hol volt/van az elitképző: Québec tartomány fővárosában vagy Montrealban? Québec tartomány fővárosa ugyanis nem Montreal, hanem Québec.

Rendőrök mögött

A tv-híradó riportjában látjuk, amint egy rendőr vezetőszíjon vezet egy embert, társa (mármint a rendőré) pedig mögöttük halad. A riporter szerint az előállított személy „csendesen ballagott a két rendőr után”.  Az, hogy csendesen, az még hagyján (naná ordított!), de ki nem szökne meg az őt kísérő rendőröktől, ha mögöttük kellene menne?

Garázs és söfőr

Szegeden elszabadult egy villamos. Sofőr nélkül gurult ki a garázsból – jelenti egyik kereskedelmi televíziónk tudósítója. Lehet, hogy el kell fogadni, hogy változik a szavak értelme, és ezeké is megváltozott, én pedig túlságosan konzervatív vagyok. De én mégis vezető-t és kocsiszín-t mondtam volna.

Hallasz, Pallasz?

Többek között egyik televíziónk is fel van háborodva amiatt, hogy a Nemzeti Bank 18 milliárd forintot adott ki a Bajcsy-Zsilinszky úti Eiffel Palace (lánynevén: Zrinyi nyomda, még leányabb nevén a Légrády nyomda) épületért. De akkor sem kellett volna az épület nevét pallasz-nak ejtenie, két l-el. Pallasz természetesen létezik, de az nem Eiffel, hanem Athéne.

Szakemberek

Egy kereskedelmi televíziónk riportban számolt be arról, hogy egy autópályán egy kamion árokba borult, és a benne szállított libák egy része a kocsi alá kerülve elpusztult, a többi pedig elszabadult. A riporter azt is közölte, hogy a szakemberek éppen most fogdossák össze az utóbbiakat. A képernyőn eközben azt láttuk, amint tűzoltók hajkurásszák a szárnyasokat. Nem kétlem, hogy a tűzoltók szakemberek, de nem ebben, hanem a tűzoltásban.

Maró óriáskígyó

Egyik kereskedelmi televíziónk híradójának nézői arról értesülhettek, hogy egy amerikai díjkiosztó gálán egy óriáskígyó megmart egy táncost. Kérem, nem tetszettek az iskolában tanulni, hogy az óriáskígyók nem marnak, nincs mérgük, és ha már el akarnak intézni valakit, akkor rátekerednek és összeroppantják?

A császár

A Szent István-rend átadásáról szóló (de nem élő) televíziós riportban a riporter „Bismarck császárt” említette a díj korábbi kitüntetettjei sorában. Még a riporterek mai színvonalát ismerve (tisztelet a kivételnek!) sem feltételezem, hogy a riporter ne tudta volna, hogy Bismarck nem császár, hanem kancellár volt. Egyszer egy évben, kivált a helyszíni közvetítés lázában minden riporter produkálhat egy ilyen bakit. Annak kiküszöbölése végett alkalmaznak egy másik munkatársat, akinek szerkesztő a neve. Ő azért kapja a fizetését, hogy az ilyen bakit észlelje és valamilyen módon (vágás, a stand up megismételtetése stb.)  kiirtsa a riportból.

Forralt vizet a kopasznak!

Gyöngyszem egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójából: „Peruban állatkínzók forralt vízzel öntöttek le macskákat”. Nyilván azt akarták, hogy a víz steril legyen, mert a kórokozókat tartalmazó víz árt a nyávogók bundájának.  Vizet ugyanis főként az utóbbit kiküszöbölendő szoktak felforralni. Szegény macskákat viszont alighanem forró vízzel öntötték le.

Nyelvújítás

Egyik kereskedelmi televíziónk esti híradója arról számolt be, hogy Miki egér és társai a New York-i Times Square-en „a jobb bánásmódért tiltakoztak”. Ez forradalmian új! Lapzártakor ugyanis legfeljebb még csak valami ellen lehetett tiltakozni, vagy valamiért (adott esetben a jobb bánásmódért) tüntetni.

Kettévágás

Izrael falat épít – írja egy publicisztikában egyik napilapunk, majd részletezi: „Ha Izrael végigviszi az építkezést, 700 kilométer hosszú biztonsági kerítés vágja majd ketté az országot.” Kérdésem: melyik országot vágja ketté? A fal ugyanis Izrael és a palesztin autonómia (Ciszjordánia) határán épül. Vagy a szerző szerint az utóbbi Izrael része? Mert kettévágni vele az országot csak ebben az esetben lehetne.

Kényszergyógykezelés

Meglepő dolgokról értesülhettek egyik női magazinunk olvasói.  Egy férfi „egy idős asszonyt lökött a Komjádi uszodával szemben lévő pesti oldalon a villamos alá”. A Komjádi uszodával szemben azonban nem a pesti oldal van, hanem a Margitsziget. És  ami még szomorúbb: az eset nem Budán történt a Komjádi uszoda előtt, hanem attól sok száz méterre, a Margithíd pesti hídfőjében. Ám ami még ennél is szomorúbb: a cikkben a többi között az olvasható, hogy „nálunk nincs kényszergyógykezelés”. A szerző figyelmébe ajánlom a 2013. évi CCXL  törvényt, amelynek XXVI. fejezete a többi között kimondja, hogy „A kényszergyógykezelés során a beteget az orvostudomány mindenkori állása szerint szakszerű ellátásban kell részesíteni, hogy állapotának romlását megakadályozzák és egészségét mielőbb a lehetséges mértékig helyreállítsák”.

Egyedülálló módon

Ferenc pápa Dél-Koreában járt, ahol „Ázsiában egyedülálló módon elterjedt a kereszténység; itt a lakosság 11 százaléka katolikus”. Ezt egy hetilapunk állítja. A lexikonok viszont azt állítják, hogy a Fülöp-szigetek lakosságának 83 százaléka római katolikus. A logika ezek után két lehetőséget kínál: a Fülöp-szigetek nem Ázsiában terül el. 2. A római katolikusok nem keresztények.

Mindenki behíva

Tudósítás egyik hetilapunkban a kelet-ukrajnai válságról. A többi között itt az olvasható, hogy „minden 18 és 55 év közötti ukrajnai férfiembert behívnak”. A két világháborút is beleszámítva nem volt még olyan háború az emberiség történetében, amikor minden 18 és 55 év közötti férfit behívtak. Ez azt jelentené, hogy Ukrajnában ma – a katonaszökevények és talán még a testi fogyatékoson kívül – minden 18 és 55 év közötti férfi mozgósítva van. Ez abszurdum, de még annál is több: szamárság. A szerző egész nyilvánvalóan nem tudja a különbséget a behívás és az összeírás között.